Orbán-ősbemutató a Fesztivál Színházban

2005. március 19. - Fesztivál Színház
az ELTE Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara
Vez.: Baross Gábor

ORBÁN György: Bűvölet (kisopera) koncertszerű előadás - ősbemutató
Flavia: Cserna Ildikó
Bordélyosné: Meláth Andrea
Orfeusz: Mukk József
Víziorgonás: Palerdi András
Szenátor: Gábor Géza

Orbán György azon kevés zeneszerző közé tartozik, akik képesek kivívni a szakma és a széles nagyközönség elismerését egyaránt; vokális művei akár első hallásra is könnyen befogadhatók. Ettől a tendenciától kicsit eltér a most bemutatott, Bűvölet című operája. A dallam itt széttöredezik, utat engedve a groteszk hanghatásoknak - a cselekménynek és a célnak megfelelően.

Miről is szól az új opera? (Mely szövegkönyve anonim szerzője mögött talán magát a zeneszerzőt sejthetjük.) Róma végnapjait éli: mindenütt egyedül a pénz az úr, a művészet, kultúra és az erkölcs gyakorlatilag kihalt, a hangszereket betiltották. Csupán a víziorgonákat sikerül ügyes csellel piacra dobni, de ezek kizárólag a Szenátor birodalmi indulóját képesek lejátszani. Ezen helyzet ismertetése után a darab legnagyobb részét Orfeusz, a bűverő birtokosa és Flavia, a Szenátor feleségének szerelme teszi ki, a lényeg azonban végig Róma marad, gondolatait és érzelmeit mindenki a Város árnyékában éli meg. A mű végére számtalan csavar után a Szenátor Orfeusztól újra megkapja az igazi ének adományát, s belenyugszik abba, hogy Róma már süket mindenféle muzsikára.

Az ELTE Egyetemi Koncertzenekar gyorsan, összeszedetten indítja az előadást. A későbbiekben többször is csupán effekteket szolgáltat, a kevés lírai résznél azonban teljes hangzásában megmutatkozhat. Baross Gábor karnagy energikus vezénylése a túlzott akrobatikus mozdulatoknak sincs híján. De a lényeg az, hogy sikeresen összefogja együtteseit. Az ELTE Bartók Béla Énekkara is jól végzi dolgát, kár, hogy ebben az operában kevesebb szerephez jut, mint a korábbi Orbán-művekben.

A szólisták terén már vegyes a kép. Mukk József két lemondó tenorista, Xavier Rivedeneira és Klein Ottokár után állt be Orfeusz szerepébe. Sajnos, pusztán \"szükség-tenornak\" bizonyult. A szebb napokat megért énekesnek a zenekar gyakorta teljesen elnyomta hangját, magasságai hiányoztak. Nagy kár érte.

Kiemelkedő teljesítményt nyújtott viszont Cserna Ildikó, aki már korábban is több Orbán-darab bemutatóján vett részt, és az évek során beérett. Magasságai, hangereje, teljesítménye hallhatólag rengeteget javult az utóbbi években.

Meláth Andrea a tőle megszokott szép hangszíne mellett tökéletesen érthető szövegmondásával is kitűnt az énekesi gárdából. A basszisták, Palerdi András és Gábor Géza ügyesen lavíroztak a nehezebb részeknél, produkciójuk élvezhető, de nem kirobbanó teljesítmény.

Új operával gazdagodott tehát a magyar zenei kultúra. Azaz gazdagodna, ha nem kizárólag egyetlen este lehetett volna hallani. A szervezők nem is ígérnek újabb előadást a darabból. Pedig a hallottak alapján bizonnyal megérdemelné.