One-woman show - A Salome az Operaházban
2004. június 8.
Magyar Állami Operaház
R. STRAUSS: Salome
Heródes: Hormai József
Heródiás: Wiedemann Bernadett
Salome: Rálik Szilvia
Jochanaan: Gurbán János
Narraboth: Gulyás Dénes
Apród: Ulbrich Andrea
I. Zsidó: Albert Tamás
II. Zsidó: Kállay Gábor
III. Zsidó: Laczó András
IV. Zsidó: Pataki Antal
V. Zsidó: Szüle Tamás
I. Nazarénus: Airizer Csaba
II. Nazarénus: Reményi Miklós
I. Katona: Szvétek László
II. Katona: Dobos Sándor
Egy Cappadociai: Farkas Gábor
Rabszolga: Szilágyi Imre
Vez.: Kovács János
Az Operaház Salome-előadása után nyugodt szívvel kijelenthetem: teljességgel alaptalannak bizonyult abbéli aggodalmam, hogy csupán azért tartják Richard Strauss egyfelvonásosát műsoron a Házban, mert ettől a szerzőtől is játszani kell valamit. Ez a Salome, ha nem is a zenés színház csúcsa, azért mindenképpen tisztességes, vállalható munka. Szikora János rendezése tradicionális szellemben fogant. Ráférne egy kis polírozás, no meg portalanítás, főként a jelmezekre, ám összességében végiggondoltnak tűnik a koncepciója. A néma szereplőkkel persze ő sem tud mit kezdeni, de ezt már megszokhattuk kis hazánkban (itt Kovalik Balázs és talán Zsótér Sándor a szabályt erősítő kivétel!).
Ezen az estén az Opera a legjobb erőit bocsátotta rendelkezésre a magas színvonalú zenei megvalósítás érdekében. Nincs ez mindig így, éppen ezért van ok az örömre. A Saloménak két igazi főszereplője van: maga a hercegnő, és az ezer színben muzsikáló zenekar. Kezdjük az utóbbival: Kovács János kétséget sem hagyott afelől, hogy nagyon érti a német operamuzsikát, egyelőre azonban érzésem szerint Wagnert sokkal inkább, mint Richard Strausst. Szépen szólt a zenekar, ám sokszor nem elég differenciáltan, és néha túl hangosan, ami nem egyszer az énekhangok hallhatóságának rovására ment. Kovácstól a közelmúltban számos nagyszerű produkciót hallva egy kicsit csalódást okozott a zenekari hangzás, de hangsúlyozom, hogy csak a korábbi előadások fényében.
Van viszont Saloménk, nem is akármilyen! Rálik Szilvia nem elég, hogy igazán dekoratív jelenség (cseppet sem elhanyagolható szempont ebben a szerepben!), de remekül bírja a kegyetlenül nehéz szólamot is. Hihetetlen intenzitással énekel, igazi sugárzó középpontja az előadásnak. Színészileg is elsőrangú, talán egy-két elegánsnak éppen nem nevezhető, közönséges vállrándítást - amikor például átlép Narraboth tetemén - leszámítva. Magas hangjai kifogástalanok, ám a mélyebb fekvésű részekben helyenként egyáltalán nem lehetett hallani. Azonban mindent egybevetve kiemelkedően jó teljesítményt nyújtott. Rálik nagy tehetség, akinek vigyáznia kell(ene) a hangjára. Nemcsak ő járna jól, hanem mi, nézők is.
Jochanaan szerepére Gurbán János a lehetséges legjobb választás ma Magyarországon. Vokális szempontból több, mint elfogadható, a Saloméval énekelt "kettősben" igazán emlékezetes pillanatai is vannak, ám kissé már kiöregedett a szerepből. Hormai József (Heródes) hangilag kissé egyenetlen, színészileg a helyén van. Az egyéb szerepeiben kiváló Wiedemann Bernadett Heródiása kicsit sokat hisztizik, és bizony egyes megszólalásainál az éles hangjai fülsértők is. Sajnos, Gulyás Dénesnek Narraboth kis szerepe is túl nagynak bizonyult. A kisebb szerepekben fellépő művészek közül pozitív példaként kell említeni Szvétek Lászlót (I. Katona) és Albert Tamást (I. Zsidó), negatívként pedig a néhány éve még nagy szerepekben helytálló, mára szinte minden hangját elveszítő Airizer Csabát (I. Názárénus).
Egy szó, mint száz: az apróságokat és a hibákat leszámítva élvezetes este volt. Ezt nem lehet eléggé becsülni, hiszen minden bizonnyal jó ideig nem hallunk majd más Richard Strauss-operát Pesten. És csak remélhetem, hogy nem a próféta szól belőlem!
