Nyugdíjasok, Tito Gobbi, Márványterem

2005. május 23.

A Magyar Rádió Márványterme
Sümegi Eszter, Massányi Viktor - ének
Lugosi Anna - zongora

A rádiós közvetítésre való tekintettel nagy a csönd. Köhögés szinte nincs, telefon nem szól, csak a zongora és az énekesek. Na meg egy néni mögöttem. Kommentál. De csak a taps alatt, így nem zavaró, és folyamatosan okosodom. A trubadúr kettőse? Azt ismeri! Nagyszerű: vele örülök. Nedda és Silvio duettje, Bajazzók. Azt ő még Tito Gobbival látta! Behozhatatlan életkori előny. Közben gondolkodom, én mit mesélek majd az unokáimnak erről a koncertről?

A színpadon átváltozóművészek. És hihetetlenül színes műsor. Remek lehetőségek rejlenek ezekben a figurákban: mindent meg lehet mutatni jó egy órában.

A nyugdíjas közönség konszolidált: tapsol, de nem éljenez, nem brávózik. Tosca imájáig. Ügyes - mondja a néni mögöttem. Ennél azért sokkal több.

Felesleges leírnom, hogy Sümegi Eszter nagyon jól énekli az imát. Megszoktuk, el is várjuk tőle. Érdekesebb, ahogy egyik szerepből a másikba ugrált ma este. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy bejön mint Sümegi Eszter, egy pillanatra behunyja a szemét, majd a zongora első hangjaira már Liúként, Toscaként, Leonoraként, stb. pillant fel - és kész is a figura. Aztán megszólal - mindig másképp, a figurához illő hangszínnel. A kislányos Liú egészen világos hangon szól, a felnőttebb Leonora erősebb, keményebb, főleg a kettősben. De Nedda megint kislányosabb, Tosca már igazi drámai hősnő, Tatjana talán mindez egyszerre, de megint más, megint eredeti. Ügyes. Vagy inkább fantasztikusan tehetséges.

Nem kellene már meglepődnöm azon, hogy Massányi Viktor minden alkalommal még jobb, mint korábban - tehát most is. Õ is ki-be bújik az egyes figurák bőrébe, mint partnere: aggódó fivértől a vérszomjas grófon, a hősszerelmesen át az aggódó apáig jut - és tovább: Anyegin mindkét arcát felmutatja. A magabiztos Anyegin áriája után a kettősben a visszautasított férfit látjuk. Nem tévedés: látjuk is, nem csak halljuk.

Ha már volt Tosca imája, akkor legyen Valentiné is; a Luna-ária pazar, nemkülönben a kettős. Nagyon más karakter Germont, és megint más Silvio. Aztán Anyegin! Szeretem, amikor Massányi Viktor franciául, vagy olaszul énekel. De legjobban azt szeretem, ha oroszul ad elő. Az Anyegint neki írták. Ha a színház felújításon gondolkodna, nem kellene sokáig keresgélni címszereplő után.

Mit mesélek az utódoknak? Nem láttam élőben Tito Gobbit, de voltam egy koncerten a Márványteremben. Nagy élmény volt.