Montserrat és Martí Caballé

1999. február 21. - Zeneakadémia

Montserrat Caballé Budapesten

Montserrat Caballé, Montserrat Martí (ének)
Manuel Burgueras (zongora)

Az gyakran megesik velem - hiába is tagadnám, hogy jegy, legalábbis fizetős jegy nélkül látogatok hangversenyre. Először fordult elő viszont, hogy emiatt némileg furdalt a lelkiismeret.  Telt, mégpedig csordultig telt ház volt a zeneakadémián, egy, a magyarországi gyengénlátó és vak gyermekek zenei és nyelvi oktatásának fejlesztésére szánt jótékonysági hangverseny alkalmából. Jegyhez ugyan én már nem jutottam, de legalább a számlaszámot ideírom:
Habsburg Eilika alapítvány 14220108 - 06162001 ("KONCERT")

Mindenképpen be kell számolnom Önöknek erről a hangversenyről, pedig a jótékonysági hangversenyek igen gyakran sem műsorukban, sem előadóikban, sőt néha közönségükben sem felelnek meg az elvárásainknak.
Nos, ezúttal semmi ilyen aggályom nem volt. Montserrat Caballé nagyobb művész, és nagyobb ember annál, hogy "elnagyoljon" egy jótékonysági estet, és a műsor is igen szép volt. Sőt, ezúttal a közönség is jól viselte magát!  Ha ez utóbbit meg kell magyaráznom, gondoljanak arra King\'s Singers koncertre, amikor a csilingelő mobiltelefonos újgazdag urak terpeszkedtek a Pátria teremben, Kodály Esti dalának igen nehéz utolsó harmóniájáról azért kellett lemaradnom, mert az enyhén szólva is tájékozatlan közönség a megelőző zárlatot félreértve széttapsolta a darab végét.
Igaz, egy valóban félreérthető helyen Pacini: Il mio scettro duettjében itt is tapsoltak, de hát Pacinit mifelénk nem ismerni talán nem olyan nagy szégyen, mint Kodályt (legalábbis remélem - bevallom, én először hallottam.)

A koncert nagy kérdése az volt számomra, hogy a fellépők hol tartanak sajátos versenyükben. Milyen lesz Caballé fiatal lánya, aki még igéretes pályája elején tart, mondhatni "felszálló ágban" és először hallhatjuk őt Budapesten, illetve hol tart maga Montserrat Caballé az idővel folytatott harcában, képes-e még azt a csodát felidézni, amivel korábban már többször is elkápráztatta a hazai közönséget.

Nos, nem lehetett okunk a panaszra. Két igazán kiváló énekest hallottunk. Montserrat Martí nagyon szép hang, és zeneileg is képzett. Igazolva látjuk sikereinek hírét. Nagy szerepekre talán még nem igazán érett, (2000 tavaszán Despinát fogja énekelni a Cosí-ban, valamint Liu szerepét a Turandotban). A koncert végére látványosan elfáradt, különösen magas hangjai veszítettek tartásukból és erejükből.

Ellentétben Montserrat Caballéval, aki még mindig grandiózus jelenség - ne értsék félre, nem a látványra gondolok. Neki inkább a koncert elején voltak gondjai. Egy-egy nagyobb volumenű hang nem volt kellően kontrollált, némelyik "öregasszonyosan" túlvibráltra sikerült. A koncerten viszont nemhogy elfáradt volna, nekem úgy tűnt, hogy csak egyre inkább beénekli magát. Végül ragyogó, és zeneileg is izgalmasan sokszínű produkciót nyújtott.

Sajnos a kisérő Mauel Burgueras - bár technikás, képzett zongorista, és zenei ízlésére sem panaszkodhatunk - nem volt képes olyan pianókat és általában gazdag hangzásvilágot produkálni, hogy felnőhetett volna partnerei teljesítményéhez.

Végül ez a nagyszerű koncert kibővült, szinte egy egész félidővel. Nem is számolhattuk a ráadásokat. Montserrat Martí kezdte Lauretta áriájával a Gianni Schicchi-ből, és együtt fejezték be. Hogy mivel? Nem meglepő: Rossini "macskaduett"-jével.