Mocsári Károly zongoraestje a Magyar Rádióban

1999. március 8. - Magyar Rádió Márványterme
Mocsári Károly (zongora)
Brahms: Három intermezzo Op.118
Liszt: Funérailles
Rachmaninov: cisz-moll prelűd Op.3. No.2.
Elégia Op. 3. No.1.
Debussy: Nagyon lassan
Ravel: Prelűd
Menüett Haydn nevére
Pavane egy infánsnő halálára
A víz játéka
Szonatina

Mocsári Károly márványtermi koncertjére teltháznyi közönség volt kíváncsi annak ellenére, hogy a hangversenyt a Bartók adó is egyenesben sugározta. Előre kell bocsátanom, hogy ez a Mocsári sok szempontból nem ugyanaz volt, akiről októberben írtam.Ennyi könnyedséget, lírát, változatos dinamikát és kimondottan szép hangzást már régen hallhattunk tőle.

Brahms Három intermezzója (Op.118.) már jelezte a változást. Áttört volt és kiegyenlített, melankolikus, de egy percig sem unalmas.
Liszt Funérailles c. műve állandó műsorszáma, s mint ilyen, hajlamos a kopásra. Nos, ezúttal számomra helyenként új értelmezését adta a műnek. A gyászharangok zúgását, a félelmetes tempóban dübörgő balkéz oktávosztinátót, és a húrszaggató dinamikát mindvégig kordában tudta tartani. Rachmaninov Op. 3. No 2. és No.1 cisz-moll prelűdje és Elégiája zárta a félidőt. Érdekes módon, előadásmódjában a Debussy kompozíció közelebb állt Rachmaninovhoz, mint az utána játszott Ravel ópuszokhoz. Míg az előbbi - Nagyon lassan - megközelítése egyértelműen romantikus, addig a Prelűd, a Menüett Haydn nevére, a Pavane egy infánsnő halálára, a Víz játéka és a Szonatina visszafogott de nem érzelemmentes, belső feszültségekkel teli, a darabok szerkezetét is tisztán megvilágító előadás volt.