Mesterbérlet

2000.március 22. - Zeneakadémia
Borisz Pergamenscsikov (gordonka), Krausz Adrienne (zongora)
SOSZTAKOVICS: d-moll szonáta, Op.40
MENDELSSOHN: D-dúr szonáta, Op.58/2
BRAHMS: F-dúr szonáta, Op.99

Már ezeken a hasábokon is szót ejtettünk arról, hogy a mai muzsikus-sztárok szinte kivétel nélkül versenygyőzelmeknek köszönhetik pályafutásuk felívelését, a koncertmeghívásokat. A különböző hangszeres versenyek zsürije pedig talán a kelleténél jobban preferálja a technikai perfekciót és a simulékonyságot - nemegyszer az egyéniség rovására.

Ennek a jelenségnek a hatásaihoz - ha észrevétlenül és a tudatalattinkban is - de mi magunk is hozzászoktunk, legfeljebb némi nosztalgiával emlegetjük a "régieket", a valaha volt koncerteket.
Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a hangverseny első negyedében nemigen találtam a kulcsot Pergamenscsikov játékához. Arról szó sincs, hogy látványos technikai problémákat, esetleg hamisságot kellett volna elszenvednem, de mintha a hangszerjáték eme aspektusa egyáltalán nem érdekelte volna az orosz csellistát.
Persze teljesíti a "penzumot", de játéka inkább színes, mint pontos, ritmusai és frazeálása pedig inkább eleven, mint egzakt.
Valahol szomorú, hogy az ilyen zenei gazdagság manapság gyanút kelt, mindenesetre a kezdetek után én egyre inkább élveztem játékát, ami (beleértve a sziporkázó humorral előadott ráadásokat) egyre meggyőzőbb volt.
Krausz Adrienne nem most mutatkozott be kisérőként. Onczay Csaba partnereként csellistával is fellépett már. (Azt a koncertet az Óbudai Társaskörben hallottam.) Markáns billentése, hangvétele inkább a szóló-szerepre predesztinálja, de Pergamenscsikovval megtalálta a közös hangot, és érzékeny társa volt a szólistának.