Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Lorin Maazel a Kongresszusi Központban

2003-03-17 00:39:00 V. G.

A Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara
Vez.: Lorin Maazel

BRAHMS: II. Szimfónia D-dúr op. 73.
RAVEL: Spanyol Rapszódia
R. STRAUSS: Rózsalovag - szvit
Budapes Kongresszusi Központ
2003. március 15.

Számomra ezzel a hangversennyel kezdődött a Tavaszi Fesztivál. Mindent egybevetve, nem is rosszul. Bár örök talány marad a műsorszerkesztés, s a kohézió legkisebb jelét sem sikerült felfedeznem a programban, fogadjuk el, hogy vannak olyan ünnepi esték, amikor az ember össze-vissza eszik mindenfélét.

Brahms másodikja - gondolom - a tavaszt hivatott szimbolizálni, s könnyed hangvételével, gondtalan fogalmazásmódjával \"kedélyes\" nyitányt biztosított, mind a Fesztiválnak, mind a hangversenynek. Maazel, főleg az első és a negyedik tételben túlerőltette a rézfúvósokat, ami miatt gyakran merültek fel arányproblémák. A Bajorok kétségkívül a világ egyik legjobb zenekara, bár ma este nem feltétlenül ez a jelző jutott eszébe a hallgatónak. Korrekt muzsikálás, különösebb csodák nélkül. Vétek volna azonban, ha nem említeném meg a második tételbéli hangszerszólók és kamarazenélés átlagon felüli szépségét.

A második félidő lényegesen izgalmasabbra sikeredett. Ravel Spanyol rapszódiája káprázatos hangszerelésével és az ehhez méltó előadással, míg a Rózsalovag szvit a vitalitással, a zene apoteózisával hengerelte le a hallgatót. Ez utóbbi mű előadása volt az egész este csúcspontja. Kár, hogy ilyen sokat kellett rá várni. Maazel és a zenekar lubickolt a hangorkánban, s méltán aratott hatalmas sikert.

Sejteni lehetett, hogy ma sem ússzuk meg Brahms magyar táncai nélkül, s mit ad isten, kettőt is begyűjthettünk belőlük. Kicsit úgy éreztem, mintha a töltött káposzta, az osztriga és a Wellington bélszín után gyrost szolgáltak volna fel zsírpapírban. Én ugyan mindenevő vagyok, de mindent a maga helyén és módján kell fogyasztani.

Összegezve a hangversenyt, egy kitűnő zenekart hallhattunk egy biztos kezű karmester vezetésével. A csoda, vagy katarzis - nevezzük bárhogyan - ugyan elmaradt, de ne legyünk telhetetlenek; egy \"szimplán\" jó koncert is megéri a fáradságot.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.