L\'opera viva - viva l\'opera (Az OperaStúdió záróelőadása)

2005. június 19.
Magyar Állami Operaház
Az OperaStúdió jelenlegi és volt tagjai
Km.: Csák József - ének, Balla Ibolya, Katona Anikó - zongora
A jeleneteket színpadra állította: Ionel Pantea, az OperaStúdió művészeti vezetője

I.

Vadonatúj olasz-német koprodukciós sorozat indult vasárnap délelőtt a Soapopera csatornán! A történet színhelye a Café Cantabile, egy békésnek látszó kávézó, melyet három egyedülálló nő vezet. Azonban a mélyben sötét titkok rejtőznek! Kövesse végig szereplőink sorsát, izguljon értük minden délelőtt 11-kor a Soapoperán! (Ismétlések délután hatkor.)

1. rész
Nyitáshoz készülődnek a kávéházban. A három, pongyolába burkolt vénlány meglepődik, amikor egy ismeretlen téved be hozzájuk. Menedéket nyújtanak neki üldözői elől, nem is sejtve, hogy álruhás hercegnek álcázott lorddal van dolguk. Mi több, ezt ő maga sem sejti. A hölgyek hamarosan ráébrednek, hogy a fiatalember nem közülük választ feleséget: élete párját egy férfimagazin címoldalán pillantja meg.

12. rész
Szabadúszó zenész érkezik a kávézóba. A három donna éppen zongoristát keres, de a jelentkező csak sípon tud játszani. Varázs(csengő)szóra kiderül, hogy az álzenész valójában az egyikük hűtlen lovagja, aki éppen azon fáradozik, hogy a pincérlánynak megmutathassa a bélyeggyűjteményét.

69. rész
A városba érkezik egy fiatal lány, akit mindenki csak Miminek hív, maga sem tudja, miért. Apja gyilkosát keresi, de nem találja. A gaztevő ugyanis időközben megnősült, és örökölt egy grófságot, és pár utcával odébb költözött. A kirúgott pincérlányt felvette szobalánynak, ám a hálátlan leány inkább gazdája borbélyához menne feleségül.

125. rész
A borbély és a szobalány esküvőjét váratlan esemény zavarja meg: a vőlegény elveszettnek hitt szülei bukkannak fel. Az örömapát azonban hamarosan műhibaperbe fogják, és ez romolásba dönti a boldog családot. Az apa orvosi hivatását smasszerségre cseréli, a mama visszatér a kávézóba. A fiú a züllés útjára lép, amikor menyasszonya elhagyja.

234. rész
A lányt, akit mindenki csak Miminek hív, vőlegénye faképnél hagyja, amikor felajánlanak neki egy királyi állást. Mimi varrónőnek áll bánatában. Az új király titkárának feleségét üldözi szerelmével, ezért aztán kirúgják. Angliába hajózik, és belekeveredik a skótok belügyeibe.

568. rész
Elérkezett a tavaszi nagytakarítás ideje a kávézóban. Az új takarítónőről kiderül, hogy közeli kapcsolatba került az egyik tulajdonos kiszemelt jövendőbelijével. A drámai összecsapás után a takarítónő állását veszti. A csalódott tulajdonost nem vigasztalja az sem, hogy családfáján egyiptomi ősöket is fel tud mutatni.

1567. rész
A kávéházat már csak ketten vezetik, mivel az egyik hölgy átmenetileg férjhez ment, mindenki meglepetésére éppen a lordhoz, akit ismeretlenül megmentettek annak idején. A házasság véres nászéjszakával végződött, de társai akkor is kitagadták volna a kiugrott vénlányt, ha nem hal meg látszólag férjével együtt.

3579. rész
A hölgyek megszokták, hogy hárman vezetik a kávézót, így aztán bevették társnak a Rajna-parti jövevényt. Az új társ életmódját követték a többiek is, így az előkelő kávéház elindult a züllés útján, még az is megtörténhetett, hogy a hajléktalanná vált borbély utolsó vagyontárgyukat is elrabolta tőlük, és rejtélyes okból gyűrűt készíttetett a rajnai kincsből.

6897. rész
A kitagadott társnő azonban nem halt meg, hanem énektanárként kezdett dolgozni egy városszéli kocsmában, és összeállt a grófságot időközben kártyán eljátszott valamikori hűtlen kedvesével. A lány, akit mindenki csak Miminek hív, megismerkedett a skót kapcsolatait végleg felszámoló exkirállyal, aki éppen költőként tengeti napjait egy párizsi padlásszobában.

Igen kedvelt sorozatunk szereplői most nyári szünetre mennek, de ősszel folytatódnak az izgalmak, és kiderül, hogyan alakul a költő és a varrónő szerelmének története. Tartsanak velünk!

II.

Az OperaStúdió mai záróelőadásával az Operaház évadja is lezárult. Vidám, pörgős előadást sikerült színpadra állítani - a rövid részletekben is értékelhető rendezői ötletekkel. A fentiekben - általam - ugyan összefűzött, ám a valóságban egymással laza kapcsolatban sem álló jelenetek közös helyszíne egy kávéház volt. Ezúttal az Operaház színpadán foglalt helyet a közönség és a kávézót jelképező néhány asztal és szék. A hagyományos előadásokhoz hasonlóan, most is felment a függöny - mögöttünk.

A jelenetek közti átvezetést is ötletesen oldották meg: aki épp nem énekelt, beült az egyik asztalhoz egy kávéra, újságot olvasott, beszélgetett, mintha csak a kávézó mindennapjaihoz tartoznának az ott zajló jelenetek. Nem küldjük Ameliát és Gustavót az akasztófa alá, hiszen egy asztal mellett is meg tudják beszélni a problémájukat, érthető feltűnést keltve a többi vendég között. A Fidelio-jelenethez sem kell börtön, elég, ha kitakarítanak.

Takarít Aida is, miközben Amneris nagyestélyiben elkortyol egy pohárkával. De jönnek a bőrkabátos, mérsékelten punknak frizírozott sellők a rajnai kincsükkel - ez mi más is lehetne, mint egy üveg jófajta alkohol? A szintén nem teljesen józan Alberich le is csap rá gyorsan.
A bohémek otthonosan mozognak a kávézóban, még akkor is, ha a harmadik felvonásból való a részlet. És már azt is tudjuk, hogy nincsen Mimi kendő nélkül.

Valamit mondani kell a megszólaltatásról is, még ha az először hallott hangok esetében nem is lehet a rövid részletekből messzemenő következtetéseket levonni, arra pedig tényleg csak tippelni lehet, hogy a kamarakörülmények között hallott hangok betöltenék-e az egész színházat.

Mindenekelőtt Fodor Beatrix, Molnár Levente és Nyári Zoltán. Egyrészt feltűnően jók, másrészt őket több részletben is hallottuk.
Fodor Beatrix mint az egyik dáma, majd mint Donna Elvira tűnik fel, de mielőtt azt mondhatnánk, hogy milyen remek Mozart-énekes, rögvest következik egy Richard Strauss-részlet (Arabella), aztán két Lucia-jelenet - ezekben biztos, szépen csengő magasságait mutatja meg, hogy végül Musettaként is kipróbálja magát. A remek jelzőt megtartjuk a neve mellett.

Lényegében ugyanezt az utat járja be Molnár Levente is: Papageno, Don Giovanni, Almaviva, majd Lord Ashton, és ő is a Bohémélettel zárja a sort. Jelentékeny, ígéretes hang, két perc alatt a közönség kedvence lett.
Nyári Zoltán talán Az álarcosbál kettősében a legjobb, de megérdemelt sikert arat Don Ottavio, Edgardo és Rodolfo szerepében is. Még egy név, amit meg kell jegyezni.

Elsőre kellemes meglepetés Miks Adrienn a Fidelio Leonórájaként és Molnár Zsolt mint Figaro és Alberich, és már nem először meggyőző Pesti Emese (Arabella, Wellgunde) és Sáfár Orsolya (Zerlina, Susanna, Fidelio-Marzellina).
Bakonyi Anikó inkább Mimi, mint Donna Anna, Bakos Kornélia pedig egyelőre biztosan nem Amneris.
Egy rövid Aidát hallottunk Kirkósa Orsolyától, egy Rosina-áriát Lukács Évától és egy kissé karcos Améliát Szolnoki Fatime előadásában. Beöthy-Kiss László Taminója korrekt.

Kellemes vasárnap délelőtti programnak bizonyult az előadás. Viszont sehogy sem értem, miért viselte a kávézó a Café Cantabile nevet, amikor ennél kézenfekvőbb megoldást is találhattak volna... (Elég csak honlapunk címére pillantani.)