Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Lemezbemutató - lemez nélkül

1999-03-17 17:59:00 Széphegyi Arnold

1999. március 15. - Thália Színház
KISS FERENC: Nagyvárosi bujdosók
lemezbemutató koncert

Előre kell bocsátanom, nem értek sem a népzenéhez, sem a világzenéhez. De tudom, hogy ki az a Kiss Ferenc. Ismerem 25 évnyi munkásságának egy-egy morzsáját. A Vízöntőtől a színházi munkákig. És nagyon tisztelem. A tudását, az invencióját, s főleg azt a gátlástalanságot, ahogy a népzenét ötvözi a városi folklórral, a jazzel, a rockzenével. Zenéjében jó ízléssel keveredik a cigány, a zsidó, a román, az erdélyi, a balkáni és még ki tudja hány nép zenéje a magyar népzenével. A hangszerelési megoldásait pedig tanítani lehetne. Csak persze nem volna érdemes. Másnak talán nem is hinném el, hogy rendben van egy cimbalom, tuba, basszusklarinét, hegedű stb. összeállítás. Szövegei népzenei ihletésűek, mondókaszerűek, szellemesek. Voltak. Eddig.

A most bemutatott, Nagyvárosi bujdosók c. - technikai okokból csak áprilisban megjelenő - lemezéről eljátszott nyolc szerzemény közül azonban csak a Lumpok indulója emlékeztetett saját egykori önmagára. Az agyon filozofált, dagályos szövegek, (A bujdosó átka, Appendix) könnyűzenébe forduló olcsó megoldások (A bujdosó álma, Kés és kereszt tangó, Régi szép idők) előtt sokad magammal együtt értetlenül álltam. Az igazi mélyrepülést azonban Pilinszky négysorosának eldalolása jelentette. A Bartók szarvasai c. vonósnégyes kimondottan érdekes színfolt lehetett volna, itt viszont az előadók bizonytalanságai rontották a hatást. A számokat a Magyar Királyi Táncszínház táncosai \"kísérték\" hol izgalmas, szellemes, hol meg érdektelen koreográfiákkal.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.