Kurtág 80 - Játékok, üzenetek, töredékek

2006.február 17.
Fesztivál Színház
Csalog Gábor, Kemenes András (zongora), Kaczander Orsolya (fuvola), Anu Komsi (ének), Keller András (hegedű)
KURTÁG: Játékok (részletek)
Üzenetek fúvósokra (részletek)
Kafka-töredékek

Õszinte érdeklődéssel foglaltam el helyemet a Fesztivál Színház nézőterén, Kurtág György lemezbemutató koncertjén. Elég sokat hallottam a mesterről barátaimtól. Tudtam, hogy mennyire nagyra becsült zeneszerző, mekkora tisztelet, elismerés övezi. Azt is beszélik, hogyan \"gyötri\" a műveit előadó zenészeket, hogy nem elég jó neki semmi, a legkisebb pontatlanságot sem tűri el, hogy minden hangnak tökéletesen kell megszólalnia és véget érnie. Hogy a csendeket épp úgy át kell élni, mint a hangokat, és egy darab még akkor is sok gondolkodást, gyakorlást igényel, amikor a zenész már éveket dolgozott rajta. És persze azt is beszélik, milyen nagy dolog az, ha Kurtág megdicséri a muzsikusokat.

Ilyen gondolatokkal a fejemben üldögéltem tehát, miközben a terem megtelt, a monoton zsongás lassan elcsendesült, a nézőtéren kialudtak a fények. A művészek megjelentek a színpadon s játszani kezdtek - a szónak abban az értelmében, ahogyan mindannyian játszottunk kisgyermekként mindennel, ami csak a kezünk ügyébe került. Mert a Játékok megengedi, sőt nem pusztán megengedi, de elvárja az előadótól, hogy játsszék. Hogy használja mindazt a gyermeki nyitottságot, kreativitást, amely mindannyiunk sajátja, még akkor is, ha rohanó hétköznapjainkban igen gyakran elfeledkezünk erről. Csalog Gábor, Kemenes András és az Üzenetek fúvósokra részleteit előadó Kaczander Orsolya ezen az estén eszünkbe jutatta. Valóban játszottak nekünk, s tényleg, még a csenddel is. Rövidke zenéket, néha csak egy-két hangosakat. Máskor teljes áradatként hömpölyögtek körénk a hangok a színpadról. Bevallom, az Örökmozgó hallgatása közben legszívesebben felugrottam volna a helyemről, hogy én is nekiveselkedjem annak a gyönyörű fekete zongorának.

A Kafka-töredékek a lemezen Keller András és Juliane Banse előadásában hallható, a művésznő betegsége miatt azonban a péntek esti koncerten Anu Komsi finn énekesnő vállalta a beugrást. Érzésem szerint senkinek sem kellett csalódnia. Az első perctől az utolsóig tökéletesen lekötötték a figyelmünket a művészek. Anu Komsi rendkívüli kifejezőerővel énekelt, esetenként szinte szavalt, egész testével játszott, minden mozzanatát átélte a zenének. Pillanatok alatt repített át bennünket rettegésből felszabadultságba, fájdalomból örömbe, az őrületből ki tudja még hányféle érzésbe, s Keller András ebben maximálisan partnere volt.
Igazi koncertélmény volt ez, olyan, amely után az ember úgy érezhette, valami nagyon fontosat, megismételhetetlent, egyszerit élt át, és szerencsés, hogy jelen lehetett.

Gyanítom, nem csak én éreztem ezt, hiszen az elismerő taps percekig tartott, s amennyire mi, a közönség, ezt egyáltalán meg tudjuk ítélni, Kurtág György sem volt túlságosan elégedetlen.