Klónok az Operaházban - A pikk dáma

2004. február 8.
Magyar Állami Operaház
CSAJKOVSZKIJ: A pikk dáma

Hermann - Jurij Maruszin
Tomszkij gróf-Plutus - Busa Tamás
Jeleckij herceg - Massányi Viktor
Csekalinszkij - Daróczi Tamás
Surin - Szvétek László
Csaplickij - Szilágyi Imre
Narumov - Molnár Zsolt
A grófnő - Kovács Annamária
Liza - Bátori Éva
Paulina - Meláth Andrea
Nevelőnő - Tas Ildikó
Masa - Hajdú Franciska
Ünnepélyrendező - Szűcs Árpád
Chloe - Pérchy Kornélia
Vez.: Héja Domonkos

Ma este két Jurij Maruszin lépett színpadra Hermann szerepében. Egyikük az első két felvonást énekelte el, és ez a jó szó, mert játékot a szemöldökráncoláson és az egyetlen, meglehetősen teátrális gesztusán kívül (szívéhez kapkod) nem láthattunk tőle. Nagyobb baj, hogy a hangjával sem differenciált különösebben: azonos hangszínnel vallott szerelmet és fenyegetőzött, fegyverrel a kezében. Ez a hangszín - kerülgethetném még, de ki kell mondani: nem tetszett. Vékonyka és nem elég karakteres a hang, bár a terjedelme bőséges. Pedig a technikába nem lehet belekötni: mindent kiénekelt, amit kellett, a kitartott magasságai elkápráztatták az arra fogékony közönséget. Az igyekezet nyilvánvaló, miként az is, hogy a tavalyi szerencsétlen emlékű fellépést próbálta ezúttal feledtetni. Érzésem szerint - elsősorban - saját magával. Sajnálatos, hogy ez csak a második felvonás végére sikerült.

A harmadik felvonásban egy másik Jurij Maruszin keltette életre Hermann figuráját. Mert valóban életre kelt. És megőrült, méghozzá látványosan. Immár érzelmeket is megfigyelhettünk tenorunk arcán. Sőt, felfedezte, hogy a hangját is használhatja kifejezőeszközként. Le kell szögezni: bravúros utolsó felvonást produkált.

Szintén első alkalommal énekelt a darabban Bátori Éva, akinek Lizája több mint adekvát volt. Esetében tényleg alakításról beszélhetünk, elejétől a végéig. Alaposan végiggondolt, átélt produkciót láthattunk tőle. A harmadik felvonásra érezhetően elfáradt, de az a néhány kevésbé sikerült magas hang semmit nem von le az összességében kiváló alakítás értékéből.

A többi szereplőt az elkötelezett Dáma-rajongók már láthatták a korábbi előadásokon. Ismét kiemelkedő teljesítményt nyújtott a címszerepben Kovács Annamária. Hátborzongatóan sötét altja nagyon jól illik ehhez a szerephez (is). A grófnő megformálása kidolgozott, hiteles.
Kezdettől az egyik legbiztosabb pontja az előadásoknak Meláth Andrea Paulinája. Ezúttal sem okozott csalódást.
Ugyanezt mondhatjuk Massányi Viktor Jeleckij hercegéről, amely egyértelműen ötcsillagos alakítás. Szereplőváltozásnak ritkán örülhetünk ennyire, mint ezen az estén. Az énekhangról nincs mit mondani: ezt így kell énekelni. Június óta szerepformálása is beérett: remek partnernek bizonyult Bátori Éva számára a második felvonás kettősében.

A másik változás Surin szerepében történt. Szvétek László - bizonyára a Hogyan használjuk ki minél jobban énekeseink kapacitását? elnevezésű operaházi program keretében - délelőtt a Pomádé király új ruhája címszerepét énekelte, este pedig Surint. Nagyon remélem, hogy tévedek, és nem az a koncepció érvényesül majd, hogy felfedeztünk egy remek, fiatal basszushangot, és ezután mindent vele énekeltetünk el - amíg bírja...

Busa Tamás kínlódik a hangjához nem illő szerepben. De mintha a karakterrel sem tudna mit kezdeni. Ötödször láttam az előadást, de még nem fordult elő, hogy a három kártyáról szóló elbeszélést ne tapsolták volna meg - eddig. Elfogadhatóhoz közeli teljesítményt csak a pásztorjátékban nyújtott. Kár érte, lehetne neki való szerepeket találni.

Nyolc hónappal a premier után számíthatunk némi kopásra az előadásban, különösen, ha a szűkös próbalehetőségekre gondolunk. Kellemesen csalódhattunk, mert a produkció még mindig működik. A kórusok (gyerekek és felnőttek egyaránt), a statiszták, és általában mindenki pontosan tudja a helyét, a feladatát. Apróbb baki becsúszott ugyan: Hermann az erkélyajtón ment ki, amikor elbújnia kellett volna, aztán a szoba belsejéből került elő - de ilyesmi bármikor előfordulhat. A kórusokat viszont dicséret illeti; a férfikar zárókórusa most különösen jó volt.

A zenekar - Héja Domonkos irányításával - a nyitány fúvós-gikszereitől eltekintve, feltűnő hibák és hiányosságok nélkül muzsikált ma este.

A tavaly nyáron frenetikus sikerrel bemutatott Csajkovszkij-opera tizenegyedik előadásán megdöbbentően kevesen voltak, és főként külföldiek. Miért???