Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Joshua Bell és Kocsis Zoltán

1999-04-17 23:16:00 Dauner Nagy István

1999. április 16. - Zeneakadémia
Joshua Bell (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)

SCHUBERT: D-dúr szonáta
BEETHOVEN: c-moll szonáta, op. 30/2
BRAHMS: A-dúr szonáta, op. 100/2
BARTÓK-SZIGETI: Magyar népi dallamok
BARTÓK: 2. rapszódia
BARTÓK-SZÉKELY: Román népi táncok

A kamara-est nem attól az, hogy kamaraműveket játszanak. A szó eredete szerint inkább azt kéne hogy jelentse, hogy nem templomban, (nem is nagy koncertteremben), hanem egy kisebb szobában - ebből fakadóan kisszámú hallgatóság számára szól a zene.

A zeneakadémián ez az egyetlen feltétel látszólag nem teljesült. Voltunk elegen, sőt igencsak tele volt a nagyterem, de mindvégig élt bennem a gyanú, hogy ez a produkció úgyse nekünk szólt. Kocsis Zoltán és Joshua Bell nem a közönségnek, hanem saját maguknak muzsikáltak. A nagy siker és vastaps ellenére úgy éreztem, hogy a publikum egy része nem is igazán fogta fel, miben volt része.

Joshua Bell játéka lírai expresszív. Mozdulatai nem olyan takarékosak és kimértek, mint az divat manapság a díjnyertes hegedűsök körében, (lásd Dr. Geréb beszámolóját Isabelle Faust januári koncertjéről) sőt, a gyermekkori Schiff András látványa jutott eszembe. Talán éppen az ilyen szélsőséges lendületre és líraiságra volt szüksége Kocsis Zoltánnak, aki inkább szikár, egy barátom frappáns megfogalmazása szerint "hektikus" stílusáról ismert. A szonátázásban az egymáshoz igazodás kényszere mindkettejük legjobb oldalát domborította ki. A darabok olyan frissen hatottak, mintha először hallottam volna őket. Az előadás mentes volt a doktrinér unalomtól, és akadémizmustól, mégpedig extravagancia és öncélú formabontás nélkül. A c-moll Beethoven szonátához képest a mű egy neves felvétele (DECCA - Perlman - Ashkenazy) utólag egyszerűen unalmasnak tűnt számomra.
A tipikusan ráadás Wieniawski opusz pedig bájos humorral, saját paródiájaként szólalt meg.

Egyszóval nagyszerű koncert volt, a megismételhetetlen fajtából. Megismételhetetlen azért is, mert az ilyen koncerteket nincs sok esély hangfelvételen megjelentetni. Mint tudjuk Kocsisnak a Philips kiadóval van szerződése, Bell pedig a Sony művésze.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.