Újabb Operamesék az Óbudai Társaskörben

2003. december 15.
Óbudai Társaskör
Operamesék, II. rész - Féltékenység
Km.: Csavlek Etelka, Várhelyi Éva, Csák József, Sárkány Kázmér - ének
Harazdy Miklós - zongora
Baranyi Ferenc - szerkesztő, műsorvezető

A zöldszemű szörnyeteget idézték meg Óbudán ezen az estén. A múlt hónapban útjára indított Operamesék-sorozat olyan témakörrel folytatódott, amely köré műveket gyűjteni nem bonyolult feladat, inkább a válogatás okozhatott nehézséget, hiszen a féltékenység igen gyakori \"szereplője\" az operairodalomnak.
A műsorban tíz opera kapott helyet. Az első részben hét különböző műből hallhattunk részletet, a szünet után pedig a Carmenből, a Bajazzókból és a Parasztbecsületből következtek jelenetek, illetve áriák - azokból a darabokból, amelyek nélkül ez a témakör nem járható körül. Legalábbis én ezt a koncepciót véltem felfedezni Baranyi Ferenc összeállításában.

Csavlek Etelka egyenletesen kiemelkedő teljesítményt nyújtott egész este, így bajban lennék, ha egyetlen részt kellene kiemelnem a produkciójából. Hihetetlen muzikalitásával újra és újra lenyűgöz. Ha azt mondom: játszik, keveset mondok. Díszlet és jelmez nélkül is pillanatok alatt odavarázsolja az adott opera hangulatát. És nem csak a jelenlegi repertoárjában szereplő művek esetében: akkor is képes erre, ha kottából énekel. Így egyforma átéléssel adta elő a grófnő áriáját a Figaróból, és Santuzza románcát. (Az utóbbit kottából.)

Az ilyen koncerteknek - énekes és közönség számára is vonzó - velejárója, hogy a művészek olyan szerepekben is bemutatkozhatnak, amelyeket egyébként nem énekelnek.
Várhelyi Évának ma este csak ilyen szerep jutott, de valószínűleg nem bánta. A fiatal mezzoszopránt mostanában \"üldözik\" a nadrágszerepek: Mátyás, Cherubino, Orlovszky herceg, Siebel. Ezúttal Sextus bőrébe bújt, és a Vitellia-Sextus-kettőst (Titus) énekelte Csavlek Etelkával. Örömmel állapítottam meg, hogy Várhelyi Évától sem idegen a színpadi játék: a koncertszerű körülmények sem akadályozták a hiteles szerepformálásban. A legjobban Dorabella és Guglielmo kettőse (Cosi fan tutte) sikerült Sárkány Kázmérral, de meggyőző volt Lauraként a Gioconda- részletben is. Néhány év múlva ígéretes Carmen is lehet belőle, ha beérik a hangja, most még kissé nyers hozzá a voce.

Sárkány Kázmér is több arcát mutatta meg ez alkalommal. Guglielmóként kellemes, lágy baritonjával szerzett örömet a hallgatóságnak. Az Álarcosbál Renatója szerepében megmutathatta, hogy nem csak a buffo szerepekben mozog otthonosan. A voce szépen szól a középregiszterben, és nincs gond a mélységekkel sem, de a magasságokat nem éreztem egészen tisztának. Ugyanezt lehet elmondani a Torreádor-dalról is. A színpadi rutinnak Sárkány sincs híján, ezt a koncertet záró Santuzza-Alfio- kettősben is bizonyította.

Csák József betegsége miatt a lemondáson gondolkodott, de a végeredményt nézve jó döntés volt, hogy mégis vállalta a fellépést. Súlyosbította ugyan a helyzetét, hogy nehezebb áriákat keresve sem találhatott volna ebben a témakörben. Már Edgardo harmadik felvonásbeli áriája (Lucia) sem tartozik a könnyebbek közé, de még csak ez után következett Otello halála, amit - rekedtség ide, vagy oda - nem pusztán együttérzésből kellett megtapsolni. Canio dalára érezhetően elfáradt, de játékával ellensúlyozni tudta az indiszponáltságából fakadó hangi problémákat. A Turiddu-Santuzza- kettősben pedig segítségére volt a rutin és a partner, Csavlek Etelka.

Jó hírem van azok számára, akik megkedvelték a sorozatot, vagy most keltette fel érdeklődésüket a program. Február 16-án várható a folytatás, akkor (mi más?) a szerelem lesz a főszereplő.