Itt a tavasz - A Suisse Romande Zenekarának koncertje

2006. március 17. - Budapest Kongresszusi Központ

A Suisse Romande Zenekara
Pierre-Laurent Aimard - akusztikus és digitális zongora
Vez.: Eötvös Péter

LIGETI: Lontano
EÖTVÖS: CAP-KO (Bartók Bélának ajánlva) - zongoraverseny akusztikus és elektromos zongorára
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat

Koncepciózus, tartalmas, egy valódi nagy fesztiválhoz méltó műsorral és előadókkal vette kezdetét a Tavaszi Fesztivál komolyzenei programsorozata. Új magyar mű bemutatójával, a szerző vezényletével, amely egyben jelezte, hogy a Bartók-évforduló is szerepet játszik a fesztivál témái közt. Egy másik alkotás magára a tavasz eljöttére utalt, és mindezt nemzetközi előadói gárdával hallhattuk, tovább erősítve a fesztivál jelleget.

Ligeti György Lontano című nagyzenekari műve igazán népszerű: már másodszor hangzott el ebben az évadban. Nincs tíz perc, a hatvanas évek Ligetijének egyik jellemző opusza. Igazából Ockeghemre utal vissza, alapja ugyanis kánon, bár ez a dallam átkomponálásai miatt gyakorlatilag felismerhetetlen. Ugyanakkor a \"folyamatos\" zene elemei, az orgonaregiszter-szerű felrakás is szerepel, így indul a darab. Ligeti azt nyilatkozta a bemutató után, milyen fontosak a színek, a szinesztézia ebben a darabban, vagyis nem egyszerűen csak hangszínekről van benne szó, hanem a látható színek közvetlen megjelenítéséről a zenekaron. Virtuóz mű, nagyon nagy feladat egy zenekar számára. A zsongás-szerű hanghatások nem csak egyszerű kitartott hangokból tevődnek össze, hanem például egyes szakaszokban a minden hegedű számára külön-külön kiírt mikro-mozgások is ezeket az effekteket erősítik. A zenekar egyes hangszereinek szólisztikus kezelésére Bartók a Divertimentóban, majd a Concertóban már mutatott példát.

Mint sok huszadik századi mű esetében, itt is soknak tűnhet a gondolati elem az alkotás folyamatában, de Ligeti éppen azzal emelkedik ki számos kortársa közül, hogy például a Lontano is képes nagyon is primer, és tegyük hozzá, pozitív érzelmi hatást kelteni. Egyfajta meleg színekkel teli hangzást hallhatunk, amely kifejezetten kellemes örömérzettel tölti el az embert.

És ha ez megtörténik, joggal gyanakodhatunk arra, hogy itt valóban kitűnő együttest, értő karmester által irányított előadást hallhatunk. Az érzelmi azonosulás mellett tehát arra is oda kell figyelnünk, mi történik valójában a zenekarban. Tiszta, pontos fúvós, vonós és ütős játék, nagyszerű rezes hangzás. Az a hozzáállás érződik a zenekar részéről, hogy itt egy-egy kortárs mű megszólaltatása nem csak alkalmi feladat, fesztiválok alkalmával kirótt kötelező penzum.

Ebből következően szinte természetes, hogy a zenekart ott találhatjuk az Eötvös Péter-zongoraverseny öt megrendelője között. A C(oncerto for)A(coustic)P(iano)-K(eyboard and)O(rchestra) tehát a megrendelő zenekarok kérése szerint, kifejezetten Bartók Béla születésének 125. évfordulójára készült. Ahhoz képest, hogy milyen jelentőségű magyarországi bemutatóról volt szó, a koncert előtt osztogatott kis ismertető lapocska igen szűkszavúan közölt információt a műről. Az ősbemutató ez év január 26-án volt Münchenben, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával és Aimard-ral, természetesen a szerző vezényletével.

Sajnos nem derült ki a füzetből az sem, hogy öttételes műről van szó (ismét egy finom utalás a Concertóra). Mivel azonban a koncertlátogatóknak - legalább utólag - tényleg szüksége lenne gyors információkra, lehetne utalás arra, hogy ezek leginkább a Tavaszi Fesztivál honlapján (www.fesztivalvaros.hu) érhetőek el.

Tehát a Concerto, annak is második tétele, a Párok játéka a kiindulási alap, ez indította el a zeneszerző fantáziáját. Két zongora van a színpadon, egyik benne a zenekarban, billentyűzete néz a közönség felé, a másik, egy zongora formájú, nagy \"digital piano\", a hagyományos módon oldalát fordítja a nézőtér felé.

Három kisdob szólójával indult a mű, és az akusztikus zongora az elején zenekari hangszerként, zenekari hangszínként szólalt csak meg. Az első igazi nagy szólót akkor hallhattuk, amikor Aimard odafordult a digitális hangszerhez. Ez egyébként képes volt a megszokottnál jóval nagyobb volumenű hangot is kelteni. De azért lehetett hallani, hogy virtuóz és erőteljes zongorázásra van itt szükség, még ha a hangerőt és a hangok egy részét elektronika szolgáltatja is. A párok játékának párhuzamos mozgásait az elektronikus zongorán a számítógép lehetőségei sokszorozták meg.

Eötvös számára is fontosak voltak a hangszínek, hanghatások: kifejezetten afrikai csörgődobokat kért, és a hat rézlap sem mindennapi látvány volt az ütős szekció hangszerei között. Az ütős hangszerek kiemelt szerepe is a bartóki hagyományban gyökeredzik, azt már említeni sem kell, hogy a zongora már nála is gyakran mint ütős hangszer szólal meg. Szabályos lassú tételt, majd lendületes zárótételt hallhatunk.

Fontos és nehéz feladata volt a mintegy húszperces mű előadásában a zenekar minden szekciójának, a rézfúvósoknál a két tuba erőteljes alapja keltett ismét feltűnést.

Finom műsorszerkesztési árnyalatnak érzem, hogy ezek után a második részben nem egy Bartók-mű szólalt meg, hanem a huszadik század másik nagy zenekari alapvetése, a Tavaszi áldozat. Ebben is a színek, erőteljes hanghatások játsszák a főszerepet. Sztravinszkij művéből Eötvös itt nem annyira a vízió jelleget hangsúlyozta, hanem a pogány szertartás valóságos kegyetlen, hangzó valójára irányította a figyelmet. Már a kezdő fagottszóló is egyfajta nyersebb hangszínnel szólalt meg, és mindvégig fontos elem volt az erőteljes hangkitörések éles megszólaltatása - mintha egy spektrumábrát láttunk volna, úgy magasodtak ki az éles hangzásúra hangszerelt, nagy hangerejű csúcsok. Azért tudott lágyabb is lenni a zenekar - mint például a második részben. Maga a zenekari mű így inkább mint effektek sorozata hangzott fel, amit csak erősített az az akkurátusan ütemező, szögletes mozdulatokkal dolgozó karmesteri tevékenység, amely elengedhetetlen a sokféle metrikával dolgozó, bonyolultabb hangszerelésű huszadik századi művekhez, de itt azért nem feltétlenül és mindig szükséges. A nagyszerű és kifejező zenekari játék jóvoltából azonban végül is a teljes művet kaptuk meg.