Ismét a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjéről

2004. január 15.
Zeneakadémia
Budapesti Fesztiválzenekar
Km.: Petra Lang, Robert Dean-Smith, Alfred Reiter (ének)
Vez.: Fischer Iván
LISZT: Két epizód Lenau Faustjából
WAGNER: Walkür - I. felvonás

Úgy gondolom, a Budapesti Fesztiválzenekar tegnap esti zeneakadémiai hangversenyére sokakat - köztük a jelen sorok íróját is - leginkább Wagner A walkür című zenedrámájának koncertszerűen tolmácsolt I. felvonása vonzott. Pedig, pedig...

Jómagam még soha nem hallottam Liszt 1860-ban komponált Két epizód Lenau Faustjából című művét. Méltatlanul mellőzött kompozícióról van szó. Míg a gyakran játszott Faust-szimfónia Goethe darabjának filozófiai mondanivalóját mutatja meg a zene eszköztárával, a német romantikus irodalom félig magyar származású kiválósága, Nikolaus Lenau (1802-1850) Faustjából két karakterisztikus jelenetet dolgoz fel Liszt.

Pazar előadásban hallhattuk mindkét epizódot. Az Éji menet és a Tánc a falusi kocsmában - mely Mefisztó-keringő címen zongoraműként vált ismertté - előadása igazolta: nem véletlenül jegyzik a világ vezető zenekarai között Fischer Iván együttesét. Az Éji menet hátborzongató mélyvonós indítása, az egyes ívek végtelennek tűnő fokozásai, a rapszodikus hangulatváltozások káprázatosan szóltak. A mű remek hangszerelése lehetőséget adott a zenekar művészeinek a páratlan szólóteljesítményekre is.

A szünet után Wagner A walkür című zenedrámájának első felvonása szólalt meg. Gyakran hallható ez a felvonás zenekari hangversenyeken, sőt, nem ritkán CD-n is kiadják önállóan. Óriási várakozás előzte meg a koncertet, hiszen Bayreuth jelenlegi sztárjai énekelték a három szerepet. Kíváncsian vártuk: hogy énekelnek napjainkban az élvonalbeli \"Wagner-specialisták\" - és persze ennek tükrében: hol tartanak honi pályatársaik - akik épp a hetekben szólaltatják meg a Magyar Állami Operaház színpadán a Ringet.

Fischer Iván keze alatt félelmetes erővel szólalt meg a művet nyitó viharzene, és ez az indítás az egész produkcióra rányomta bélyegét. Robert Dean Smith amerikai tenorista Siegmund szerepében telitalálat. Baritonális színű tenorja - mint kiderült: baritonistaként kezdte énekesi pályáját - minden regiszterben \"üzembiztos\". Igen könnyedén énekel, talán csak a Tavaszi dal előtt érezni egy kicsit, hogy fáradt. A szerep csúcspontjait átütő erővel szólaltatja meg: katartikus volt, ahogy a Notungot kihúzta a kőrisfából.

Petra Lang Sieglindéje is tetszett, noha az énekesnő nem olyan \"hangfenomén\", mint a szerep némely birtokosa volt (Rysanek, Norman). A végtelenül szimpatikus - és Wagner-heroinákhoz képest csinos (!) - művésznő igen érzékenyen szólaltatja meg a szólamot, és ritka intelligenciával építi fel a szerep ívét.

Alfred Reiterhez hasonló öblös, sötét basszushang honi színpadokon, koncerttermekben ritkán hallható. Tetszett a vokális megformálás, ám úgy érzem - talán a színpad, a maszk, a jelmez hiánya tette -, alakítása nem sikerült olyan félelmetesre és fenyegetőre, mint az kívánatos lett volna.

A walsungok egymásra találását követően a szólistákat és a zenekart ritkán hallható ovációval ünnepelt a Zeneakadémia közönsége.