Improvisatio Musica Sacra

Dés László és Szamosi Szabolcs
szaxofon - orgona hangversenye a budapesti Zsinagógában
2002. május 24.

Műsor:
Szól a kakas
Korál, feldolgozta: Max Reger
Improvizáció Pachelbel harmóniáira
Max Eisikovits: Niggun (Dallam)
Korál, feldolgozta: Max Reger
Liszt F: B-A-C-H prelúdium és fúga
Korál, feldolgozta: Max Reger
Dés László: Fantasia acustica
Korál, feldolgozta Koloss István

Különös hangulatú, szokatlan atmoszférájú hangversenyt hallhatott, aki tegnap este bejutott a budapesti Zsinagógába.

Dés László mindig kész meghökkenteni a nagyérdeműt. Amikor az már azt hinné, hogy tudja mi lesz a következő lépése, valami egészen mást csinál. Egyik pillanatban dzsesszt játszik a szakma legjobbjaival, a másik pillanatban slágerlistás popszámot ír, aztán sosem hallott formációkat alapít, majd szüntet meg, musicaleket komponál, filmzenét ír, majd újra popzenészként zsebeli be az aranylemezeket. Most Szamosi Szabolcs orgonaművésszel megint valami olyasmire vállalkozott, ami új és szokatlan a magyar komoly- és könnyűzene szürke világában.

A klasszikus egyházi zenét ötvözik a dzsessz improvizatív megszólalási lehetőségeivel. A főleg Max Reger korál feldolgozásaira épített műsor meggyőzően bizonyítja a műfajok, korok és vallási szokásjogok átjárhatóságát. Teljes békében és egyetértésben szólalnak meg a tradicionális zsidó dallamok a protestáns egyházi népénekekkel és Liszt muzsikájával. Az eredeti művek mindenesetben csupán azt a zenei alapot szolgáltatják, amihez viszonyítani, amitől eltérni, illetve amihez visszatalálni lehet. A Szól a kakas, és egy Reger korál feldolgozás után Pachelbel harmóniái fölötti improvizációban jutott el Dés arra a zenei és szellemi csúcsra, amit aztán a koncert végéig többé-kevésbé tartani is tudott. Egyéni hang, fölényes technikai tudás és mély zeneiség jellemezte a produkcióját. Bár a tapsok fogadásakor illetve többször szóban is az orgonista Szamosira terelte a publikum figyelmét, ez a koncert egyértelműen Dés László szólóhangversenye volt. Ez még akkor is igaz, ha Szamosi \"mintegy pihenésképpen\" eljátszotta Liszt B-A-C-H prelúdium és fúgáját is. Ezt leszámítva azonban többnyire alárendelt zenei szőnyeg szerepet kapott a hangszere. Talán ez volt az este egyetlen negatívuma. Vagyis, hogy egy idő után az ember füle \"standardizálta\" a hangszíneket, formai megoldásokat, s valami friss, új dologra vágyott. Az orgona nyújtotta lehetőségeket távolról sem aknázták ki tegnap este.

A különös duó ezzel együtt nyilvánvalóan működik, és rugalmasságát éppen a mindenütt más és más orgona, valamint az estéről estére változó hangulat fogja biztosítani. A 16 koncertből álló sorozat - nem kell hozzá nagy jóstehetség - sikerre van ítélve.