Húsz éves a Debreceni Kölcsey Kórus

A Debreceni Kölcsey Kórus húsz éve alakult. Lelkesedésből. Státuszukat tekintve amatőrök. Mint még több száz hasonló az országban. Éltek már szebb napokat - végig nyerték Európa és Amerika jelentősebb versenyeit, fesztiváljait - és álltak már rosszabbul is; a megszűnés küszöbén. Ha jól megy a szekér, hívás nélkül is jönnek az emberek, ha rosszul, lasszóval sem lehet befogni újakat. Tehát a taglétszám sokat elárul. Két éve 18-20 emberük volt. Október 17-én, a Magyar Rádió 6-os stúdiójában harmincan álltak a színpadon. Újra fölszálló ágban vannak. Márciusban Pécsett szinte mindent megnyertek, amit csak lehetett, s a legrangosabb-legnehezebb magyar versenyen a Debreceni Bartók Kórusversenyen különdíjat nyertek a kötelező kortárs mű legjobb megszólaltatásáért. A kortárs zene amúgy sem áll távol az együttestől, s vezetőjüktől, Tamási Lászlótól, aki szinte csodával határos módon képes betanítani akár a legképtelenebb műveket is a többnyire mindenféle zenei előképzés nélküli lányoknak, asszonyoknak. 

Szombati, egy órás műsoruk első fele a Mária kultusz jegyében zajlott. 

Az Ave spes nostra gregorián dallamot - Balogh Eszter szólójával - attacca folytatták Victoria: O regem coeli -jével. Bruck két művével: Pater noster és Ave Maria jutottunk el Brahms Ave Maria-hoz, melyhez hangulatában is jól illeszkedett az Op.118-as A-dúr intermezzo Duffek Mihály tolmácsolásában. A Jaj nagy kedvem tartom kezdetű csángó népének bár egyszólamúsága miatt könnyűnek tűnik, a hajlítások/díszítések tömkelege által komoly feladat elé állítja akármelyik kórust. 

Tóth Péter: Stabat Mater című kompozícióját nem először énekelte a kórus: a bemutató is az ő nevükhöz fűződik. A mű nehézségi foka, kimondottan nehezen intonálható középszólama miatt, minden megszólaltatása új kockázatot jelent. A kórus kitűnően oldotta meg a feladatot, s ha voltak is kisebb-nagyobb zökkenők, azokon a pillanatokon az előadás szuggesztív módja átsegítette mind az előadókat, mind a hallgatókat. 

Míg a kórus fellélegzett Kodály Székely keservesét hallhattuk. 

Balassa Sándor három rövidlélegzetű kórusműve is Tamási László bíztatására készült. Közülük kettővel, a Simay Mihály szövegére íródott Tavaszi dallal Op.60/1. és párjával a szerző saját szövegére komponált Őszi dallal Op.60/2. már találkozhattunk, míg az Arany Málinkó Op.37.C - szintén saját szövegre - ősbemutató volt. Igényesen megírt, jól hangzó mű mind a három. Nem jelentett nehézséget. 

Liszt: Magyar ünnepi dalát Kerényi György harmincas években írt szövegével, sokáig nem lehetett énekelni. Most már lehet. Kár. 

Kár, mert nem igazán jó ez a darab.