Holdvilágos éjszakán... (a Juilliard Quartet a Zeneakadémián)

2002. október 7. - Zeneakadémia
Juilliard Quartet
MOZART: B-dúr vonósnégyes K. 458
GUNTHER SCHULLER: 3.(?) vonósnégyes
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 135

Képzeljenek el egy csillagfényes nyáréjszakát: a hőmérséklet éjszakára megközelíti az elviselhetőt, a városi forgalom lassan megszűnik, idegenek kóborolnak az éjszakában, s ráadásnak telihold grasszál az égen.
Képzeljenek mellé két különböző nemű fiatalt összezárva egy szobában közel hat, éjszakai órára.
Nos, ne tekintsék dicsekvésnek, de volt alkalmam valami hasonlót végigélni. Éjféltől reggel hatig egy sejtelmesen megvilágított vágószobában egy minden kétséget kizáróan vonzó lánnyal. S mégsem történt semmi több. Nem vert gyorsabban a szívem, nem izzadt a tenyerem, s ami talán a legrosszabb, még csak eszembe sem jutott, hogy ebből a történetből valami más is lehetne.

Ez a furcsa, különös nyáréjszaka járt a fejemben \"Amerika kvartettjét\", a több mint ötven éve muzsikáló Juilliard vonósnégyest hallgatva.
Csodálom, de különösebben nem szeretem.
Kiegyenlített hangzás, összeszokottság, egyensúly, s kockázatmentes csendes unalom jellemezte produkciójukat.
Mozart-játékuk szögletes, szálkás, már-már szúrósra sikeredett, s a lassú tételt leszámítva nem sok örömöt okozott. Ebben azért jelentős szerepet kapott a primárius Joel Smirnoff cseppet sem behízelgő vagy meleg tónusú hegedűhangja is.

Gunther Schuller szám szerint harmadik(?) negyedik(?) - műsorfüzete válogatja - kvartettje a hetvenes évek glisszandós, nagyszeptimes, piszkálódós, fortissimo tizenhatodolós, meg-megállós darabja volt. Legfrissebb poénja is megélt már vagy 250 évet. Arra gondolok, amikor a kvartett tagjai a mű végén egyenként elhagyták a tett színterét.
Legalább biztosak lehettünk, hogy vége van...

Beethoven F-dúr vonósnégyesének lassújáért viszont érdemes volt ott maradni a második félidőben. A Juilliard Quartet megcsillantott valamit a kamarazenélés lényegéből, egy pillanatra megmutatták, hogy miért is pont ők a világ egyik legfoglalkoztatottabb vonósnégyese. Muzikalitás, érzelem, egyszerűség.
Aztán, mintha mi sem történt volna, gyorsan továbbálltak.
A ráadásoknál aztán végképp elbizonytalanodtam. A Schumann-darab ugyanis csodálatos volt.
Maguk értik ezt?