Három tenor Óbudán

2005. május 2.
Óbudai Társaskör
Operamesék hangokra - A tenor
Km.: Berkes János, Csák József, Kovácsházi István, Kukely Júlia, Sárkány Kázmér - ének
Pál Anikó, Harazdy Miklós - zongora
Baranyi Ferenc - szerkesztő, műsorvezető

Szó sincs arról, hogy Pavarottiék beugrottak volna egy haknira a Társaskörbe, ráadásul nem is csak tenoristák léptek fel. Akkor miért a cím? Kezdem a végéről.

Három tenor a színpadon, a műsoron pedig nápolyi dalok: O sole mio és társai. Ismerős? Ez a zárószám tulajdonképpen már a bohóckodás körébe tartozott, de nem nagyon bánta senki.
Az egyetlen vígopera-részletnek következésképpen a szünet előtt kellett szerepelnie, és a Bájital-kettős - Sárkány Kázmér és Kovácsházi István előadásában - nagyban hozzájárult a hangulat megalapozásához.

Baranyi Ferenc - ahogy általában - most is úgy válogatta össze a műsort, hogy a slágerek mellett ritkaságok is felhangozzanak. Kivételképpen \"beengedte\" a dalokat is, mert hát ezek tényleg a tenorrepertoár részei.
Volt Afrikai nő, A törpe és A Nyugat lánya Csák Józseffel, aki jó formában, magas színvonalon hozta az áriákat, majd a Kalaf-ária is az ő előadásában hangzott el, tovább erősítve a Puccini-vonalat. Ma este ugyanis Puccini volt a legnépszerűbb szerző, az említetteken kívül részleteket hallottunk a Toscából és a Pillangóasszonyból is.

Végig kitartott Puccini és a Tosca mellett Berkes János. A két slágerária több mint korrekt volt, a kettőst természetesen Kukely Júliával énekelte. Az énekesnő közreműködött még a Pillangó kettősében, valamint előadta a Csarnokáriát is.
Ha a hangulatot szeretnénk érzékeltetni, nem mehetünk el a Pillangó-kettős mellett. Cso-cso-szán kevésbé, Pinkerton sokkal inkább meggyőző vokális produkciója mellett a színészi játék valami kivételes megnyilvánulásával talákozhattunk. Izzott a levegő, minden benne volt a jelenetben, amiről annak szólnia kell. Nagyon szeretem, ha Pinkerton nem úgy énekli a Vieni, vieni kezdetű részt, mintha sétálni hívná Butterflyt. Most a szituáció minden intimitása megjelent az előadásban koncertszerű körülmények között is.
A kettős után az áriák következtek: Cso-cso-száné, majd a másik sláger, az Addio fiorito asil is, szintén Kovácsházi Istvántól, aki az említettek mellett a közismert Fedora-részletet is megszólaltatta.

Sárkány Kázmér is kapott egy ritkaságot Belcore mellé: Igor herceg áriáját a Borogyin-darabból, ezt is igen szépen oldotta meg. Kivételként, csattanóként - a három tenorista \"jelenlétében\" - a Bánk-nagyáriát is tőle hallhattuk.

Meg kell követnem Harazdy Miklóst, akit rendre kifelejtek a beszámolókból, pedig zongorakísérete nélkül bajosan jöhettek volna létre a produkciók. Ma este társat is kapott, Pál Anikó személyében, így felváltva kísérték a művészeket.

Ezzel a koncerttel véget is ért az idei Operamesék-sorozat, de az illetékesek reményüket fejezték ki, hogy az ősszel egy újabb formában folytatódhat a mesélés.