Hangverseny titokban! (A Debreceni Kodály Kórus Schnittke-hangversenye)

2010. március 24.
Petőfi téri Nagyboldogasszony Magyar Ortodox Székesegyház

Debreceni Kodály Kórus
Vez.: Pad Zoltán

SCHNITTKE: Konzert für Chor
RAHMANYINOV: Vesperás, Op.37 - részletek

Ez a hangverseny-beszámoló nem jöhetett volna létre - ha nem vagyok olyan kíméletlenül makacs!

Pár évvel ezelőtt több írást is áldoztam azokra a nagyszabású kóruskompozíciókra, amelyeket hiányoltam a hazai koncertéletből. Nota bene: az egyik emlegetett művet, Scarlatti Stabat Materét nem kis büszkeségemre a debreceni Canto Armonico nagyon szépen megtanulta, előadta, és lemezre is vette.
Egy következő cikkben általában a kórus-concerto műfajt taglalva említettem Bortnyanszkij műveit, és főleg nagy kedvencemet, Alfred Schnittkét.

Hónapokkal ezelőtt kaptam egy telefont Debrecenből a hírrel: a Kodály Kórus március 17-én sort kerít a régóta várt magyarországi bemutatóra.
A dátumot felírtam, de két-három héttel korábban azért elkezdtem utánajárni, tényleg valós-e a hír, s ha igen, tudok-e rá jegyet szerezni?

Nem volt könnyű, sőt!
A Kodály Kórus honlapján semmi. A Debreceni Filharmonikusokét is megnéztem (ha jól tudom, újabban közös igazgatás alatt működnek), hátha náluk megtalálom az infót. De semmi, sőt a zenekar koncertjeiből is csak a tavalyiak olvashatók! Botrányos, de már láttam ilyet, így rutinosan telefonálok közvetlenül a menedzsmentnek. Úgy tűnik, nem biztosak benne, de mintha tényleg lenne ilyen koncert, és megígérik, hogy minden rendben lesz.
Aztán amikor jön az új hír, hogy nem 17-én, hanem 24-én lesz, akkor még egyszer megpróbálok utánanézni, és látom, a kórus honlapján valóban megjelent egy új bejegyzés, a 24-i dátummal. Ennek annyira megörültem, hogy egy hibát én is elkövettem: nem ellenőriztem a pontos helyszínt. Mindenesetre elkezdtem szervezni, hogy oda tudjak utazni, műszakcsere a munkahelyemen stb.

Aztán kaptam egy újabb telefont: mégis 17-e!
Akkor nagyon úgy nézett ki, hogy ebből nem lesz semmi, már nem tudok visszacsereberélni, és egyébként is...
Egy kissé dühös lettem, így ismét elkezdtem utánanézni, honnan jött akkor most ismét ez a 17-i dátum? A kórus honlapján továbbra is csak a 24-e, a zenekarén változatlanul semmi, www.dip.hu semmi... Viszont, amikor azt szerettem volna tudni, hogy mit szól mindehhez a fenntartó, akkor magának a városnak a weboldalán, a kulturális programok között megtaláltam a koncertet, stimmel, 17-i dátummal. No végre, már legalább tudom, hogy miről fogok lemaradni.

De akkor milyen dátum ez a 24-e, ami egyedül a kórus weboldalán található és sehol máshol? És akkor heuréka - sikerült összerakni a mozaikokat. Mindkét időpont stimmel: először Debrecenben, egy hétre rá pedig Budapesten megy a műsor. Le sem maradok, utaznom sem kell.
Nem kért rá senki, de ekkor legalább a Café Momus műsorajánlatába is felírom ezt az eseményt, igaz, hogy csak egyetlen nappal a céldátum előtt, de hátha nem leszünk egyedül.

Nem is voltunk! Az ötvenegynéhány tagú kórussal mintegy húszfőnyi közönség nézett farkasszemet. Néhány rokon - és mi ketten a feleségemmel.

Ha maga koncert rossz, ha a kórus gyenge és készületlen, akkor legfeljebb vállat vonok. Istenem, amatőrök, de sebaj, egy próbát megért. Ám egészen másról van szó. Az igazán lényeges pontokon a Kodály Kórus döbbenetesen erős, amiben meg nem, ott is legfeljebb ideiglenes a probléma.

A Schnittke kórus-concertóból csak három tételt vállalnak be. Az elég igényes, és önmagában is több mint tízperces harmadikat most elhagyták, de a maradék is megvan bő fél óra, és rendkívül nehéz az énekelnivaló. Hallatszik, hogy még nincs teljesen kézben a darab, komolyan követik a kottát, és nem könnyen mozdulnak a karnagy kezére. Egy kicsit ragadósak a tempók, nem nyílik ki, nem lélegzik fel úgy a mű, ahogyan azt szeretnénk, viszont tudnak valamit, amit így még nem nagyon hallottam magyar kórustól. Hatalmasat szólnak! Tudják azt a "szlávos" hangképzést, amitől sziklaszilárd lesz a férfikar, nagyon-nagyon mélyek a mélyek, az alt pedig egyenesen mennyei.

Ami a kórus-concertóban még probléma, a Vesperásban teljességgel megszűnt. Tudják, élvezik, csinálják. Eleven és színes, erős, energikus és ugyanakkor hajlékony. Így már Pad Zoltán nem lebecsülendő képességeit is inkább fel tudjuk mérni. Nagy élmény az egész, tragikusnak érzem, hogy ilyen kevesen hallottuk.

Hazafelé arról beszélgetünk, hogy legalább a szakmabelieknek nem ártott volna itt lenniük. Egyszer hallaniuk kellene, hogy kórusaink szomorúan gyakori nyavalyája, a súlytalan, erőtlen férfikar, a volumen nélküli hangzás nem a fátum kikerülhetetlen csapása, nem öröktől való átok. Konzekvens képzéssel, igényes munkával igenis megváltoztatható.

A másik témánk ennél is sokkal fájdalmasabb. Kérem, próbálják végigkövetni az alábbiakat:

Elég sokat ostorozzuk hiába, tudjuk, hogy a politikai és gazdasági döntéshozó, az egyfajta új társadalmi "elit" már régóta nem igényli, hogy kulturális és erkölcsi téren is elitnek érezhesse magát, és ezekről a területekről szinte teljesen kivonultak. Ezért kell különösen megbecsülnünk, ha valahol még érzik a fontosságát. Meg kell becsülnünk Debrecen város törekvéseit. Egyre több érdekes operabemutatóról kell beszámolnunk, egyre többször kell odautaznunk, hogy írhassunk azokról a produkciókról, amelyek országos érdeklődésre tarthatnak számot. Kevés város tart fenn úgy szimfonikus zenekart és hivatásos kórust, mint Debrecen, ezt a feladatot tehát a városvezetés felvállalta és nagyon komoly áron teljesíti. Tanúsítom, hogy feladatát a Kodály Kórus is ellátja, ráadásul igen magas színvonalon.

Azt hiszem, nem egyedül én szeretném tudni, hogy ki vagy kik felelőtlensége tesz tönkre ennyi kemény áldozat árán elvégzett munkát pusztán azzal, hogy nem adják közre az együttesek programját, és nem küldenek legalább egy (ingyenes) e-mailt a lapok kulturális rovatainak?
Ha egy fenntartónak előzetesen terveket, utólag pedig beszámolókat kell benyújtani, akkor Debrecenben miért nem lehet ezeket a honlapon publikálni úgy, ahogy a legtöbb helyen megteszik, műsortervek és sajtóvisszhangok formájában?

A hivatásos együttesek számára a központi költségvetésből juttatott támogatás mértékét egy bonyolult szorzóval számítják ki, de függ például az előző évben eladott jegyek számától is. Nem tart attól a fenntartó, hogy ezek a "kis" trehányságok sokak hosszú éven át végzett munkáját veszélyeztetik?