Gyorsjelentés Babilóniából (A Nabucco a MÁO-ban)

2007. szeptember 14.
Magyar Állami Operaház

VERDI: Nabucco

Kálmándi Mihály, Sudár Gyöngyvér, Szvétek László, Nyári Zoltán, Gémes Katalin
Vez.: Török Géza

Nem hiszem, hogy különösebben büszkének kellene lennie a Magyar Állami Operaháznak arra, hogy az elmúlt esztendő legnagyobb dobása egy régi, reprezentatívnak mondható rendezés felújítása volt. Pedig így történt: Mikó András Nabuccója még Palcsó Sándor betanításában is fényévekre van az előző évad másik klasszikus operapremierjétől, a vérszegény Andrea Cheniertől.

Ahogy tanult kollégáim annak idején beszámoltak róla, a Nabuccót már a tavalyi kettős bemutató alkalmával is tisztességesen elénekelték. Most, 2007 szeptemberében, az általam látott előadáson sem volt ez másképp. Kellett ehhez mindenekelőtt egy szinte kifogástalan zenei alap, amely a sehová sem siető, az előadást szétverni nem akaró, az énekesekre figyelő Török Géza dirigensi teljesítményének eredménye.

Ha képzeletbeli dobogót emelnénk az este főszereplőinek, a középső fokot igencsak meg kellene emelni a címszerepet éneklő Kálmándi Mihály számára. Kálmándi nagyszerű hangi állapotban lépett színpadra, az első két felvonás viszonylagos merevsége után fokozatosan bemelegedett, és a 3. felvonásbeli kettősét illetve az utolsó rész áriáját már ritkán hallható magas színvonalon, gyönyörű hangszínnel és nagyfokú átéléssel énekelte.

Abigél szerepében a most debütáló Sudár Gyöngyvér meglehetően egyenetlen alakítást nyújtott. A nehéz szólam néhány részletét imponálóan szólaltatta meg, azonban voltak olyan részek, ahol nem volt elegendő a hangja, illetve a technikája a dallamok kibontásához (legfájóbb a 2. felvonás nagyáriája, annak lassú része volt).

Zakariást Szvétek László magvas basszushangon szólaltatta meg. Ahhoz képest, hogy eddig csupán néhány alkalommal énekelte a főpap szólamát, még a finomságokra is maradt energiája: ennek ékes példája a nyitó ária érzékeny, fájdalmas tolmácsolása.

A kisebb szerepekben fellépő művészek nem alkottak maradandót, Izmaelt Nyári Zoltán éles, nem túl szép színű hangon énekelte, amúgy üzembiztosan, Gémes Katalin kissé haloványnak bizonyult Fenéna szólamában. A kórus egy-két bizonytalanságot leszámítva nívósan látta el cseppet sem könnyű feladatát.

Új év, új remények: nem indult rosszul ez a szezon hányatott sorsú operaházunkban.