Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Égi harmónia és vízi zene (A Capella Savaria karácsonyi koncertje)

2007-12-11 20:41:00 K.Gy.

2007. december 8.
MTA Kongresszusi terem

Capella Savaria
Kalló Zsolt (művészeti vezető, hegedű)
Károlyi Edit (szoprán)
Bertalan Andrea, Pálhegyi Máté (fuvola)

CORELLI: „Karácsonyi” concerto grosso Op.6
VIVALDI: C-dúr versenymű két fuvolára
ESTERHÁZY: Karácsonyi kantáták a Harmonia Caelestisből
HÄNDEL: Vízi zene

Sikeres évadkezdést mondhat magának az Art Face Seven: az exkluzív, történelmi hangulatú építészeti környezetben szervezett régizenei koncertsorozatra szép számú közönség volt kíváncsi; ezek közül is kiemelkedik a december 8-i, kizárólag barokk művekből válogató karácsonyi hangverseny.

A Capella Savariát nem érdemes hosszan bemutatni, hiszen jól ismert a barokk és a klasszikus zene kedvelői között. Az együttes 1981-es alakulása óta közel 60 lemezt adott ki, szinte valamennyi európai országban, Amerika mindkét felében és Izraelben is fellépett, 1991-ben itthon Liszt-díjjal tüntették ki. Az együttes láthatóan tisztességgel készült a mostani fellépésre is, és igazán szép ünnepi hangulatú koncertet adott, amelynek csupán a végébe keveredett némi gikszer.

A program összeállítása tisztességes szerkesztői ízlésről tanúskodik: Corelli „Karácsonyi” concerto grossója, Vivaldi két fuvolára írt C-dúr versenyműve, Esterházy Pál Harmonia Caelestisének karácsonyi kantátái és Händel Vízi zenéje külön-külön is, de együtt mindenképpen remekül festik az advent és a közelgő karácsony hangulatát.

A Corelli-mű finoman, visszafogottan szólalt meg, amely után kifejezetten üdítően hatott a Vivaldi-versenymű dinamizmusa, ereje. A derék Antonio mester szellemiségéhez méltóan a fuvolák hagyományosan éterinek tekintett hangzását a vonósok energikus megszólalása ellenpontozta – a zenekar elegánsan oldotta meg a feladatot. A szünet előtti első blokk csúcspontja pedig mindenképpen az Esterházy-kantáták megszólalása volt, Károlyi Edit szopránján: hiszen egy olyan ünnepről, amelyen (Szent Lukács evangéliumának tanúsága szerint) az angyalok is énekeltek, hogyan hiányozhatna az emberi énekhang? A műrészletek könnyed, hajlékony, értő tolmácsolása méltó befejezése lehetett volna ennek a zenei eseménynek.

A szünet után felcsendülő Vízi zene minden bizonnyal nem rontotta volna el a negyedórával korábban kialakult hangulatot (hiszen, mint fentebb említettem, az eredeti rendeltetése ellenére maga a mű remekül illeszthető egy karácsonyi koncert programjába), ha nem vérzett volna több sebből. Még soha nem hallottam ilyen pattogósan katonásan előadni a barokk mester művét, ráadásul valamilyen hirtelen jött probléma miatt a kürtből, bizony, hamis hangok fakadtak fel.

Az első rész precizitása és szépsége azonban feledtette a második hiányosságait. A közönség kellemes koncertélménnyel mehetett haza, az Art Face Seven pedig ezzel a teltházas hangversennyel megnyugodva zárhatta le az idei sorozatot, hogy 2008-ban újabb hasonló kezdeményezéssel rukkoljon elő.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.