Égi harmónia és vízi zene (A Capella Savaria karácsonyi koncertje)
2007. december 8.
MTA Kongresszusi terem
Capella Savaria
Kalló Zsolt (művészeti vezető, hegedű)
Károlyi Edit (szoprán)
Bertalan Andrea, Pálhegyi Máté (fuvola)
CORELLI: „Karácsonyi” concerto grosso Op.6
VIVALDI: C-dúr versenymű két fuvolára
ESTERHÁZY: Karácsonyi kantáták a Harmonia Caelestisből
HÄNDEL: Vízi zene
Sikeres évadkezdést mondhat magának az Art Face Seven: az exkluzív, történelmi hangulatú építészeti környezetben szervezett régizenei koncertsorozatra szép számú közönség volt kíváncsi; ezek közül is kiemelkedik a december 8-i, kizárólag barokk művekből válogató karácsonyi hangverseny.
A Capella Savariát nem érdemes hosszan bemutatni, hiszen jól ismert a barokk és a klasszikus zene kedvelői között. Az együttes 1981-es alakulása óta közel 60 lemezt adott ki, szinte valamennyi európai országban, Amerika mindkét felében és Izraelben is fellépett, 1991-ben itthon Liszt-díjjal tüntették ki. Az együttes láthatóan tisztességgel készült a mostani fellépésre is, és igazán szép ünnepi hangulatú koncertet adott, amelynek csupán a végébe keveredett némi gikszer.
A program összeállítása tisztességes szerkesztői ízlésről tanúskodik: Corelli „Karácsonyi” concerto grossója, Vivaldi két fuvolára írt C-dúr versenyműve, Esterházy Pál Harmonia Caelestisének karácsonyi kantátái és Händel Vízi zenéje külön-külön is, de együtt mindenképpen remekül festik az advent és a közelgő karácsony hangulatát.
A Corelli-mű finoman, visszafogottan szólalt meg, amely után kifejezetten üdítően hatott a Vivaldi-versenymű dinamizmusa, ereje. A derék Antonio mester szellemiségéhez méltóan a fuvolák hagyományosan éterinek tekintett hangzását a vonósok energikus megszólalása ellenpontozta – a zenekar elegánsan oldotta meg a feladatot. A szünet előtti első blokk csúcspontja pedig mindenképpen az Esterházy-kantáták megszólalása volt, Károlyi Edit szopránján: hiszen egy olyan ünnepről, amelyen (Szent Lukács evangéliumának tanúsága szerint) az angyalok is énekeltek, hogyan hiányozhatna az emberi énekhang? A műrészletek könnyed, hajlékony, értő tolmácsolása méltó befejezése lehetett volna ennek a zenei eseménynek.
A szünet után felcsendülő Vízi zene minden bizonnyal nem rontotta volna el a negyedórával korábban kialakult hangulatot (hiszen, mint fentebb említettem, az eredeti rendeltetése ellenére maga a mű remekül illeszthető egy karácsonyi koncert programjába), ha nem vérzett volna több sebből. Még soha nem hallottam ilyen pattogósan katonásan előadni a barokk mester művét, ráadásul valamilyen hirtelen jött probléma miatt a kürtből, bizony, hamis hangok fakadtak fel.
Az első rész precizitása és szépsége azonban feledtette a második hiányosságait. A közönség kellemes koncertélménnyel mehetett haza, az Art Face Seven pedig ezzel a teltházas hangversennyel megnyugodva zárhatta le az idei sorozatot, hogy 2008-ban újabb hasonló kezdeményezéssel rukkoljon elő.