Gács Anikó a Liszt Ferenc Kamarateremben
1999. március 20. - Liszt Ferenc Kamaraterem
Gács Anikó zongorakoncertje
Beethoven: G-dúr rondo a capriccio Op. 129.
Chopin-Liszt: Hat lengyel dal
Bartók: Kolindák I.
Liszt: Funérailles
J.Strauss- Dohnányi: Schatz-Waltzer
Gács Anikót sem kényeztetik el a magyar koncertszervezők. Pedig érdemes volna odafigyelni rá. Mert bármilyen fontos is a Liszt Ferenc Emlékmúzeum matiné sorozata, nem biztos, hogy ez hosszútávon kielégítő egy szólista számára. Gács Anikó ugyanis jól zongorázik. Tisztán játszik - akármilyen hihetetlen, ezt még ma is ki kell emelni -, megbízható technikával, sok színnel, agogikával. Épp csak annyi keménységgel, hogy ne mondhassuk rá: női zongorista.
Beethoven: \"Elveszett garas\" c. G-dúr rondója (Op. 129.) kissé visszafogottan indult, s úgy érzem, maradt még az anyagban néhány fel nem fedezett sziporkázó ötlet.
Chopin halála után jelent meg 17 - a hagyatékban talált - zongorakíséretes lengyel dal. Ebből szemezgetett Liszt, s szabad feldolgozásából született a Hat lengyel dal c. sorozat. Változatos, hol lírai, hol virtuóz, de mindvégig chopini melankóliával átszőtt tételek.
Bartók Kolindák sorozata I. kötetének előadása után újra Liszt mű következett. Ezúttal a Funérailles, amiről sokáig azt hitték Chopin halálára készült. Még élénken élt bennem Mocsári Károly március elejei elementáris erejű Funérailles előadása, így feszülten vártam Gács Anikó mit tud kihozni a darabból. Alkatához és temperamentumához jobban illő, technikás, de nem túlhajszolt interpretációja, mely a cantilénára fektetett nagyobb hangsúlyt, épp oly hiteles volt számomra, mint Mocsárié. Egyetlen szépséghibája a triolás basszusok - különösen az oktáv meneteknél - összemosása.
A műsor nagy meglepetése Dohnányi Strauss átirata, a Schatz-walzer volt. Lehengerlően szellemes, áttört, ízig-vérig bécsi, kitűnő előadási darab. Gács Anikó velem legalábbis elhitette.
