...fújjátok, fújjátok! (Sosztakovics: Cserjomuski)
Thália Színház, 2001. 03. 18.
Dimitrij Sosztakovics: Cserjomuski
(lakótelepi kalamajka) - zenés szatíra
Fibo Stúdió - műv. vez.: Bikfalvy Júlia
Magyar táncművészeti Főiskola növendékei
Koreográfusok: Donigold Éva, Farkas Katalin, Sebestyén Csaba
Hangszerelte és vezényel: Szakács Ajtony Csaba
Színpadkép: Sánta Mária
Dramaturg és rendező: Veszprémi András
Szörnyű, lidérces álmom volt tegnap este. Tudom, hogy magánügy, de megosztom Önökkel. Azt álmodtam, hogy Budapest egyik szolidan elegáns színházában ülök, ahol szocreál kuplékat adnak elő tehetséges gimnazisták egymás szórakoztatására. Erre engedtek utalni a nyerítő röhögések is a közönség soraiból, hisz nincs is annál szórakoztatóbb, mint tüllszoknyában látni régi ismerősünket. Valahogy így: Nézd már, az meg ott a kövér Steinbeck a 4.b-ből, tudod, amelyik olyan jópofa bemondásokkal szórakoztatja az osztályt a töri óra alatt.
A gimisták persze jópofák, kedvesek és humorosak is a maguk módján, bár ezek a közösség magánmitológiájából táplálkozó poénok ritkán érdekesek egy kívülálló számára.
Több mint egy évtizeddel a rendszerváltás után vajon kit tud még megnevettetni a "működő" szocializmus? És annak szatírája? A fellépő gyerekeket biztosan nem, hiszen jó részük már csak hírből ismerheti az úttörő lét diszkrét báját, míg a többiek, hacsak nem betegesen rögeszmések, már unni is unják az egészet.
A szerző egyébként jól ismert, mind az avantgárd körökben, mind a Sztálin-díjasok klubjában. Az előbbiek Az orr vagy a Kisvárosi Lady Machbeth c. operát emlegetik, az utóbbiak a Dal az erdőről c. kantátát. Sosztakovics 1959-ben aratott nagy sikert Moszkva, Cserjomuski címre keresztelt operettjével, bár, hogy pontosan mit is írt, azt később már maga sem tudta. Testamentum c. emlékeiben így vall: ".szükségünk van korszakalkotó monumentális művekre a társbérlet halhatatlan témájáról." (ford. Pándi Mariann) Minden bizonnyal igaza van. A Cserjomuski azonban nem ez a mű. Már csak azért sem, mert társbérletről gyakorlatilag egy szó sem esik benne. Néhány házaspár új lakást kap a lakótelepen. Mások megkapják a lakáskulcsukat is. Egyesek szerelmesek lesznek egymásba a darab elején. Mások is. És mindenki énekel. Jól, rosszul. Kuplékat, keringőket. Többnyire közepesen érdekteleneket. Egyébként kedvesen. Mint a gimisták általában.
Aztán felébredtem. És kiderült, hogy nem álmodom. Ez itt a Thália színház és ezt a sok rossz zenét tényleg én hallgatom.
Az előadást a Fibo Stúdió (művészeti vezető Bikfalvy Júlia) a fiatalok operastúdiója hozta létre sok munkával, nagy lelkesedéssel. A hangszerelés Szakács Ajtony Csaba kiváló munkáját dicséri. A helyenként kimondottan ügyetlenke rendezés a televízióból ismert Veszprémi András műve.
Az előadók közül figyelemre méltó volt Horváth Melinda Mása szerepében, aki hangilag és színészileg egyaránt magas színvonalon teljesített. Merán Bálint (Borisz) most kevésbé volt meggyőző, mint egy éve a Varázsfuvolában. Bartinay Gábor (Szása) szép hangja egyelőre a színpadi mozgás sutaságával párosul. A többieket vagy hallottuk már jobbnak, vagy bízzunk benne, hogy fogjuk még hallani.
Sok munka, sok energia egy olyan darabért, amely a legzseniálisabb előadásban sem lehet igazán jó.
Egy hozzáértő szerint az az ország vállalkozzon világverseny megrendezésére, amelyik esélyes az adott sportágban az aranyéremre.
Persze, hallottunk már foci EB-ről is susmorogni.
