Fuggiamo! - Folyóparti jelenetek az Állatkertben
2004. július 21.
Fővárosi Állat- és Növénykert
Liszt-Wagner Zenekar
Km.: Ardó Mária, Bátori Éva, Berczelly István, Wendler Attila - ének
vez.: Sándor János
Muszorgszkij: Hajnal a Moszkva folyó felett
Csajkovszkij: A Pikk Dáma - Néva-parti jelenet
Smetana: Moldva
Erkel: Bánk bán - Tisza-parti jelenet
Verdi: Aida - Nílus-parti jelenet
Fuggiamo...
Erős késztetést éreztem néha, hogy megfogadjam Aida tanácsát.
Hetek óta készülök meghallgatni Jurij Szimonov Bánk bán-interpretációját. Ezért mentem el a koncertre. Nagyon érdekelt volna, hogy mihez kezd egy külföldi karmester Erkel zenéjével. Ezt nem hallottam.
Hallottam viszont mást, amiről szívesen lemondtam volna.
Az első részben a Néva-parti jelenetet hallottuk A pikk dámából, ezt keretezte Muszorgszkij Hajnal a Moszkva folyó felett elnevezésű darabja (amely egyben a Hovanscsina előjátéka is, bár ezt az információt elfelejtették feltüntetni a műsorlapon) és Smetana Moldvája.
Az előbbiben a vonósok, a Moldvában inkább a fúvósok tűntek hamiskásnak. A Néva-parton erőteljesebb rezes hangzást is el tudtam volna képzelni, az elején legalábbis kevésnek tűnt, de a végére belejöttek.
Sajnos, Bátori Éva beteg vagy fáradt volt, esetleg mindkettő, mindenesetre Lizával adósunk maradt ma este. Újra és újra megállapítható, hogy nagyon szép hang Bátori Éváé. Úgy hírlik, láthatjuk őt Aidaként a következő évadban, és a mai halványabb szereplése ellenére is kíváncsi vagyok rá az etióp királylány szerepében.
Wendler Attila nem tétlenkedik, kis túlzással: bárhová megy az ember, szinte biztos, hogy őt fogja hallani. Ezúttal az Álarcosbál Riccardójánál is nagyobb fába vágta a fejszéjét: Hermannt, majd Radamest énekelt. Bár ezekben a jelenetekben nem a tenoré a főszerep, azért akad énekelnivaló bőven. Dicséretes, hogy a Csajkovszkij-jelenetet betanulta oroszul. Az éneklés le is kötötte teljesen, szerepformálásra most nem futotta. Azt hiszem, talán a Dáma-premier videofelvételéről tanulta a szerepet, mert nagyon \"bándis\" lett. A kolléga hangszínét próbálta utánozni, saját hangját mélyítve, és a magas hangokat leszámítva, kielégítően. De félreértés ne essék, utánozni, a jobbtól tanulni nem szégyen, sőt. Csak egy baj van (és ezen nem segíthetünk): Wendler torkában nem Bándi János hangja van.
Mivel korábban bevált, Radames is Bándi-utánzat lett, a nevezetes \"Fuggiamo!\" kiáltásig egészen reményt keltően, aztán jött egy-két meredek magasság...
A mélypont a Tisza-parti jelenet volt. Úgy is, mint Bánk bán-érzékeny egyént, sokkolt ez a Melinda-produkció. Tulajdonképpen vezényelhetett volna Szimonov, vagy akár a házmester is, mert a zenekarra képtelen voltam figyelni. Ardó Mária alakítását talán a kritikán aluli jelzővel tudnám illetni, és akkor még nem is voltam szigorú. A Bánk bán ugyanis nem operett. Tehát felesleges az operettprimadonna-póz. Melinda pedig nem Ortrud, így nem igényli a szándékosan mélyített és (nem tudok jobb szót) agresszív hangot. Magas hangokat viszont - sajnos - írt bele Erkel, ezekkel most nem kellett volna próbálkozni.
Berczelly István ijesztően élethű Amonasrót formált, érezni, hogy ez nagy szerepe lehetett valamikor. A hang erős, tekintélyt parancsoló, csak úgy hasít bele a levegőbe, itt-ott ugyan kopik már, de jelentékeny matéria. Szerzett néhány kellemes pillanatot, amiből egyébként nem sok jutott ma este.
A helyszínről néhány szót. Az Állatkert érdekes ötlet, bár cseppet sem praktikus. A Pálmaház melletti katlanban felépített színpad akusztikailag biztosan rossz helyen van, nem hiszem, hogy a távolabb ülők sok mindent hallottak volna. A WC mellett ülve a nézőnek forog a gyomra, így is nehéz élvezni egy koncertet, főleg, ha egyébként sem igazán élvezetes. A külső zajok (vonat, autók, stb.) sem kedveznek a hangzásnak. Néha a helyi pelikánpopuláció is bekapcsolódott az előadásba. A Bánk bán-jelenet egyetlen sikerült elemeként egy madár éppen akkor repült át Melinda feje fölött, amikor az erről énekelt.
A műsor-összeállítás ötletes volt; máshol, más előadókkal jó koncert sülhetett volna ki belőle.
