Fordulatokban gazdag este – Rimszkij-Korszakov est a Tavaszi Fesztiválon

2014. április 6.
Budapest Music Center

Ária- és dalest Rimszkij-Korszakov műveiből

Karine Babajanyan
Wiedemann Bernadett
Mihail Schelomianski – ének
Virág Emese – zongora
Kovács Sándor – moderátor

Ücsörögtünk, tisztességes félháznyi közönség a Budapest Music Center hangversenytermében, várva kedvenc zeneszerzőm, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov dalaira és áriáira. Az előző napi fiaskó (lásd az Andreas Scholl-estről írtakat) tapasztalatai csak mérsékelt derűlátásra adtak okot. Az ember ilyenkor számba veszi a lehetőségeket és berendezkedik a lehető legminimálisabb élményre, nehogy túlontúl nagy csalódás érje. Szóval, ültünk és kivártunk…

…majd bejött egy feketeruhás bácsi és azt mondta: „Nem szokott jót jelenteni, ha koncert elején bejön egy feketeruhás bácsi, mert akkor vagy ünnepi beszéd következik vagy műsorváltozás…” Kovács Sándor nem ünnepi beszédet jött mondani, viszont közölte velünk, hogy basszistánk lázas beteg és a tervezett fellépéséből csak egy duettre és egy tercettre vállalkozik. Erre is csak azért, hogy megmentse társnői produkcióját (ergo: semmi jóra ne számítsunk esetében), s a változás miatt az eredetileg két részre tervezett estet egyben adják le.

Kovács ezután műsorközlőként-moderátorként továbbra is velünk maradt. Tevékenysége megosztotta a hallgatóságot, olykor hasznos információkkal szolgált az elhangzó darabok keletkezését illetően, máskor viszont meglehetősen olcsó poénokkal vidította/keserítette a zömében nyugdíjas korú hölgyekből álló publikumot. (S ahogy telt az idő, egyre csökkent a hasznos információ, s nőtt a lapos beszólások aránya.)

Az este során elsősorban Rimszkij-Korszakov érett munkásságából kaptunk ízelítőt, ez alól csak az első szám volt kivétel. A Puskin-versekre komponált op. 8-as Hat dal a fiatal és pályakezdő komponistát állította elénk. A húszas éveinek közepén járó zeneszerző érezhetően kizárólag a szöveg hangulatának visszaadásán fáradozott, a dalok a klasszikus orosz románcok mintájára készültek. Wiedemann Bernadett kicsit megilletődötten, de alapvetően szépen és kifejezően tolmácsolta őket. E kettősség előadására az este során mindvégig jellemző maradt.

Rimszkij-Korszakov életében fordulópontot jelentett, amikor néhány évvel e dalciklust követően a pétervári konzervatórium tanára lett, s a korábbi, részben autodidakta módon elsajátított, ösztönös komponálási technikáját egyre inkább sikerült tudatossá váltania. Ekkor kapcsolódott az Ötökhöz, s ismerkedett meg az orosz népdalokkal is, ami – ezt követően – alapjaiban meghatározta az énekhangra írt műveinek dallamformálását. Rimszkij-Korszakov műveiben méltó módon folytatta az operai téren Glinka és Borogyin által megkezdett utat, s alkotásai pontos átmenetet képeznek az elődök és Muszorgszkij, s később Csajkovszkij között.

Egy teljesen más világ tárult elénk, amikor a következő műsorszámban Karine Babajanyan lépett a pódiumra. Egyrészt az op. 43-as, Tavasszal című dalciklus már a zeneszerző érett korszakát mutatja (majdnem 50 esztendős volt a komponálás idején), s az örmény származású szoprán személyében egy nemzetközi kvalitás lépett színpadra. A dalciklus ismerős volt, egy részét Nicolai Gedda egykori legendás zeneakadémiai „tavaszi dalestjén” hallhattuk. Babajanyan nemcsak a szólam előadásának anyanyelvi biztonságával tűnt ki, Rimszkij-Korszakov műveit az este során sajátságosan átélt hangi formálással, a komponista alapos ismeretére valló gesztusrendszerrel jelenítette meg.

Az op. 52-es két duettben egyikében (Hegyi tavasz) lépett színre először Mihail Schelomianski. Már az első megszólaláskor a meglepetés hulláma söpört végig a teremben: a hang nemcsak egészségesnek és vivőerősnek tűnt, de előadásmódja jóval többet mutatott annál, mit az előzetes bejelentés alapján vártunk. A műsorban ezt követően operaáriák következtek, a három énekes felváltva énekelt részleteket A cár menyasszonya és a Mlada című operákból.

Az egyik operarészletben tehát a fiatal orosz basszista minden különösebb beharangozás nélkül, immár szólószámban is megszólalt, de kisvártatva Kovács Sándorral kiüzent, hogy szívesen elénekelné az eredetileg korábbra tervezett műsorszámát, A próféta című dalt is. A produkció az este legzajosabb sikerét eredményezte. A muszorszkiji mércével is hátborzongatóan drámai alkotás elragadtatott vastapsra késztette az egyre lelkesebb publikumot.

Rimszkij-Korszakov, mint említettem, az átmenet zeneszerzője volt, de e minőségében nemcsak az orosz zenetörténetben foglal el kitüntetett helyet. Az este utolsó műsorszáma, a Tolsztoj szövegére alkotott, op. 53-as sorszámú, Szitakötők címet viselő, izgalmas tercett megmutatta, hogy komponistaként nyugodtan tekinthetjük a zenei impresszionizmus egyik előfutárjának is.

Az este folyamatos közreműködője Virág Emese pianista volt. Előadásmódja ugyan sajnálatosan nélkülözte a pódiumszereplés elengedhetetlen kellékét, a látványosságot, de hűen kiszolgálta énekeseit.

fotó: Felvégi Andrea