Fokozhatatlan (Grigory Sokolov a Zeneakadémián)

2008. április 29.
Zeneakadémia

Grigory Sokolov – zongora

MOZART: F-dúr szonáta, K.280
F-dúr szonáta, K.332
CHOPIN: 24 prelűd

Számolgatom, még háromszázhatvanegyet kell aludnom Sokolov következő budapesti fellépéséig.
De jó, hogy előző nap hallottam Brendelt Varsóban, és most Sokolovot Pesten, és nem fordítva.
Vannak dolgok, melyek tovább nem fokozhatók.

Nem tudom, hogy – Brendel tudatosan intellektuális zongorázása után – Sokolovot valóban spontánnak hallom, vagy tudatosan spontánnak. De nem is érdekes.
Nem hinném, hogy bármely „mai” pianistához hasonlítható lenne.

A K.280-ból olyat hozott ki, mint senki más általam ismert zongorista.
Az Adagio, Mozart zongoraszonátáiban ekkortájt ritka mollban... Ha előző nap Varsóban arra gondoltam a Haydn f-moll változatokat hallgatva, mennyivel nagyobb és modernebb tudott lenni Haydn (esetenként legalábbis) fiatalabb pályatársánál, most arra gondolok, ez a Mozart-szonáta, legalábbis ahogy itt és így elhangzott, már schuberti, schumanni, talán brahmsi hangulatot előlegezett.

De jó lenne összevetni Sokolov tavaly őszi prágai és mostani budapesti Chopin-interpretációját. Hangfelvétel híján csak emlékeimre támaszkodhatok.
Most talán még színesebben, még sokoldalúbban zongorázott. Nem tudom, létezik-e még egy olyan zongoraciklus, mely ily sokszínű, változatos.
Találó George Sand véleménye: „Több is van közöttük, amely valóságos látomás, gyötrődő szerzeteseket, [...] gyászdalokat idéz, gondolatokat, melyek nem hagyták nyugodni; mások melankolikusak és lágyak: ezek a napfény és egészség óráiban születtek. [...] Megint másokból finom szomorúság árad, mely elbűvöli a fület, s közben megszakad tőle a szív.”

Egy Sokolov-koncertről írni szinte lehetetlen. Persze, ott vannak a külsőségek, immáron tudom, sokáig várakoztatja a publikumot az elsötétített teremben, tudom, bal kezét a háta mögé téve vonul be s ki, és úgy tűnik, egyenszám a hat ráadás is.
Az általa adott élményt úgysem lehet megfogalmazni, ha mégis, plágiumhoz kell folyamodnom, a szünetben kaptam el egy beszélgetés foszlányát, ha egyáltalán valami, ez visszaadhatja az élményt:
„Leszállt az Isten.”