Félházas csoda (Simon Rattle Budapesten)

2007. december 11.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sally Matthews, Kate Royal, Bernarda Fink, Mark Padmore, Andrew Staples, David Wilson-Johnson (ének)
A Felvilágosodás Korának Ének- és Zenekara
Vez.: Sir Simon Rattle

SCHUMANN: Az éden és a péri

Emlékszem, újdonász zenerajongó koromban összefutottam egy nagyon idős bácsival az Erkel egyik olcsó oldalpáholyában. Tátott szájjal hallgattuk történeteit az általa látott/hallott nagyokról: Toscaniniről, Klempererről, Erich Kleiberről. Ezek akkor nekünk a mesék ködébe vesző sztorik voltak, a „tán igaz sem volt” kategóriából. De nagyon jól esett hallgatni őket. Akkor eszünkbe sem jutott, hogy mi is lehetünk még mesélők, ám azóta eltelt jó néhány – zenével teli – évtized.

Aztán tegnap este a Művészetek Palotájában már koncert közben testet öltött a gondolat, hogy én ezt majd az unokáimnak hogyan fogom elmesélni. Mert mit mesél el az ember az unokáinak, meg az újdonász zenerajongó ismerőseinek? Azokat az élményeit, amelyek bevilágították számára az Életét. Értelmet adtak évtizedeinek. És ez a koncert ilyen volt.

Schumann nagyszabású oratorikus művével, Az éden és a périvel zenerajongó mivoltom óta sosem találkoztam élőben. (kobzos barátunk szíves tájékoztatása alapján: 1972 táján a főiskolai zenekar és énekkar adta utoljára, a péri szólamát az akkor még ismeretlen Sass Szilvia énekelte.) Nekem egy rádióközvetítés révén sikerült megismerkednem vele, s egyből kedvenccé vált. CD-n is beszereztem, és vártam az első valódi randevút.

Nem mindennapi eset, hogy a rég vágyott csemegét egy ilyen társaság tálalja az embernek.

A Felvilágosodás Korának Zenekara és Énekkara élén maga Sir Simon Rattle állt. A produkciót múlt héten mutatták be Londonban, s Párizs és Torino után következtünk mi. (Úgy tűnik, bekerültünk a zenei vérkeringésbe.) S most kritikus koncertbeszámoló illenék, de részemről ezúttal csak elragadtatott csodálatra telik. Ezen a koncerten ugyanis egyszerűen nem lehet fogást találni. Hibátlan zenekari hangzás, álomtiszta harmóniák, áttetsző és mégis kifejező kórushang, fantasztikus egységben összeszervezett énekes szólisták. Az est mintegy száz előadója egyetlen nyelvet beszélt, egyetlen gondolatot, egyetlen akaratot valósított meg. Szinte sosem hallott csapatjáték volt, szinte sosem hallott tökéletességben.

Egy olyan koncert, ami évtizedekre bevilágít, erőt ad, feltölt.

Ünneprontó befejezés: sajnos ezen az estén mintegy 700 szék üresen maradt. Hogy ez mi miatt alakulhatott így, annak eldöntését Önökre bíznám.