Fejlődésben (Telekom Zenekar)

2008. június 7.
Olasz Kultúrintézet

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar
Tóth Erika – zongora
Devecsai Gábor – trombita
Kaczander Orsolya, Gyöngyössy Zoltán – fuvola
Környei Zsófia – hegedű
Vez.: Takács-Nagy Gábor

SZŐLLŐSY ANDRÁS: 3. concerto
SOSZTAKOVICS: 1. zongoraverseny
BACH: 4. Brandenburgi verseny
SOSZTAKOVICS: Hamlet-szvit

A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar hangzása feltűnően sokat fejlődött, mióta utoljára hallhattam őket. Különösen a vonóshangzás, azon belül is a hegedűszólam az, ami ebből a szempontból meglepett. Sokkal egységesebben, fegyelmezettebben, és elsősorban szebb hangon játszottak.

Bach Brandenburgi versenye bizonyult sajnos a koncert leggyengébb láncszemének. A zenekari hangzás – annak ellenére, hogy a színpadon viszonylag kevés zenész foglalt helyet – vaskos volt, masszaszerű, elnyomta a három szólóhangszert. A két fuvola így alig hallatszott ugyan, de azt sajnos nagyon jól lehetett érzékelni, hogy elég hamisak, s egyikük igen csúnya, permanens vibrátóval játszott. Környei Zsófia viszont nagyon szép hangon, gyöngéden, érzékenyen, kevés vibrátóval, szép hangsúlyokkal hegedült.

A concerto legnagyobb hibájának azonban, az elmondottakon túl, az unalmat éreztem. Azon kívül, hogy kissé kapkodva végigszaladtak a tételeken, a művészek nem sokat tettek hozzá Bach művéhez. Így ötlettelenül, különösebb mondanivaló nélkül, kissé gépiesen hangzott el a darab.

Tóth Erika Sosztakovics-előadására talán a lelkiismeretesség a leginkább jellemző szó. Főként a lírai részek kidomborításával, nagy igyekezettel és odafigyeléssel, de számomra kissé szárazon szólalt meg keze alatt a zenemű. A trombitaszólók Devecsai Gábor előadásában nagyszerűek voltak. Összességében korrekt zongoraversenyt hallottunk, csak valamivel több színt, erőteljesebb közlési vágyat hiányoltam az előadásból.

Takács-Nagy Gábor határozottan tartotta kézben a zenekart. Különösen a Hamlet-szvit sikerült nagyon hatásosan, de Szőllősy András concertója is elgondolkodtató, szép előadásban szólalt meg. A versenyművekben éreztem néha átmeneti ritmikai bizonytalanságot, de egyik sem volt igazán kellemetlen. Összegezve: úgy vélem – bár a Bach-mű nem illett a többi zenemű közé, és a produkció sem érett még meg igazán az előadásra –, a Telekom Zenekar vasárnap esti koncertje sok szempontból fejlődést mutatott.