Eltitkolt jubileum - Don Pasquale az Erkelben

2004. február 25.
Erkel Színház
DONIZETTI: Don Pasquale

Don Pasquale - Szüle Tamás
Ernesto - Kovácsházi István
Malatesta - Ötvös Csaba
Norina - González Mónika
Carlotto - Lózsy-Bíró János
Vez.: Bartal László

Így kell ünnepelni? Igen. Nem.
A mai Don Pasquale-előadás egyben a címszerepet alakító Szüle Tamás 25 éves jubileuma is volt a Magyar Állami Operaházban. Ennyi idő után megérdemel a művész egy ünnepi előadást. A hírek szerint az énekest az előadás előtt köszöntötték a kollégák és a vezetőség. Ez eddig rendben is volna, de vajon miért maradt ki az ünneplésből a közönség? Nem maradt ki, csak nem tudta, hogy részese valaminek. A hangulat így is kialakult.
Vártam, hogy az előadás kezdetekor megjelenik valaki a függöny előtt, és bejelenti, hogy itt ma ünnepség zajlik. Nem történt meg. Na, majd a végén - gondoltam. Akkor sem.

A közönség és a szereplők közös munkálkodása eredményeképpen mégis egy jó hangulatú, az ünnephez méltó előadás született. Egy kétmondatos köszöntő, egy csokor virág feltehette volna a koronát az eseményre, kár, hogy ez elmaradt.

A közönség azzal járult hozzá a kellemes estéhez, hogy a szokásosnál nagyobb számban jelent meg az Erkel Színházban. Nyugdíjas bérlet, vághatnák rá rögtön a rutinosabbak. Mégsem erről volt szó. A nézőtéren nem ült több nyugdíjas, mint máskor, mégis élénkebb érdeklődés kísérte a darabot, mint az előző szezonban, amikor érdeklődés hiányában el is maradt egy előadás. (Két előadást vontak össze, így sikerült egyharmados házat produkálni.) Az emberek néha csak szórakozni vágynak. Mély mondanivaló nélkül, esetleg egy vígopera előadásán. Egy jó opera és egy megfelelő színvonalú előadás - erre van szükség, és ez ma este adott volt.

Az énekesek a színpadon teremtették meg a szükséges hangulatot. Ezen az estén valóban felszabadultan játszottak. Vígoperát másképp nem is szabadna.
Ha egy előadás működik, akkor felesleges patikamérlegen méricskélni, hogy egy-két hang jobban vagy rosszabbul sikerült-e a többinél. És ez a produkció működött.

Az ünnepelt, Szüle Tamás elemében volt, élvezte a játékot. Az operairodalom egyik leghálásabb basszusszerepével jubilálni igazán jó választás volt. Akár ő választotta, akár felajánlották neki.
A többiek remek partnernek bizonyultak. Ötvös Csaba Malatestája rájátszik a poénokra, a Pasquale-Malatesta-duettek kidolgozottak, a hadarókettőst pedig a jelenlévők örömére a függöny előtt elismételték.

González Mónika - beugróként - tüneményes Norinát alakított. Kovácsházi Istvánról régóta tudjuk, hogy a Mozart- és Donizetti-repertoár az ő terepe, ennek megfelelően szerepelt ma este is.
A zenekar sem hibátlanul, de kielégítően muzsikált Bartal László vezénylete alatt.

Így is lehet ünnepelni. Soha rosszabbat!