Czidra Lászlóra emlékeztek kollegái és barátai

2004. február 27.
Nádor terem
Czidra László emlékhangverseny

Reneszánsz táncok, a Kájoni-kódex dallamai, Dowland, Monteverdi, Schmelzer, Turini, Telemann művei

Volt egyszer egy magyar történelmi múlt. És tartozott hozzá egy zenetörténeti múlt is. Feltárásra szorult; feltárták. Néha tabulaturában volt lejegyezve; átírták. Tanulmányok segítségével meg kellett ismerni; megismertették. Egy valami nem történt meg a XVII. és a korábbi századok zenéjével: nem játszották.

Legalábbis a múlt század hetvenes éveiig, amikor megalakult a Camerata Hungarica, hogy firenzei névelődjéhez hasonlóan, ha nem is az ókor drámáit, hanem a magyar közép- és újkor mindenképpen a múlt mélységes kútjába süllyedt, és onnan csak tudós értekezések tárgyává felhúzott zenei emlékeit hangzóvá, élővé tegye. Ez a tagok saját ügye maradhatott volna - mind a mai napig -, de nem maradt. Ennek legfőbb oka vezetőjük, Czidra László volt.

Már akkor is sokat köszönhetne neki a magyar zenei kultúra előadás-története, ha csak megszólaltatásra alkalmassá tette volna, megszólaltatta volna a XVI-XVII. századi holt anyagot. De ő többet tett: a kis táncdarabokból nagy zenét formált. Ezt nem kutatói, feldolgozói, zenekarszervezői, zenei nevelői munkájával tette, hanem zenészi mivoltával. A hetvenes évek - forradalmi munkásosztály-élcsapata által vezetett - Magyarországán a bebetonozódott maradiság közepette egy szál furulyával kitörni, áttörni, kitűnni: neki ez sikerült.
Egyébként az összes régihangszert számba véve: művészi diplomát szerezni még ma is csak csembalón lehet, furulyán csak tanárit. Más hangszereken tán még tanulni sem. Illetve, mondjunk csak blockflötét. Akkor még így nevezték - előkelően - a mára népi elődjének nevén szereplő, Händel, Vivaldi és Telemann műveiben is valóban előkelő szerepeket játszó hangszert. (A kocsit sem ló húzza már, még ha egykor automobilnak nevezték is.)

És ha itt tartunk: az sem volt semmi, amit az említett zeneszerzőkért tett. Első - Vivaldi-furulyaversenyeket tartalmazó - lemeze a hetvenes évek legelején szintén úttörő munka volt: a szopraninó furulyáról bebizonyítani: komoly művek előadására is alkalmas, akkor jelentős tett volt, de ismét csak zenészi nagyság igazolhatta. És igazolta is. A lemezen némely tétel, részlet ma is mint felülmúlhatatlan hallgatható. Máshogy persze lehet játszani őket.

És játszották is a \"nyugaton\" már lassan az üzleti termelésre szakosodó régizenész-kollégák. Czidra tudta, hogy így van, de változtatni már nem akart. Gyermekkori hangszere volt a furulya, kialakította saját stílusát, végül is, ahogy ők játszottak, az ott is több nemzedék, és több tucat zenész kísérletező munkájának eredménye volt - csak úgy lemásolni egyszerű majmolás lett volna. De a szabályokon túl személyesnek lenni ott is csak néhány óriásnak sikerült, és nem tudomást venni róluk, úgy játszani, hogy ne réginek, hanem zenének hangozzék, itt is csak keveseknek. Legfőképp neki.

Rá emlékeztek tehát egy hangversenyen egykori zenésztársai, kollégái, tanítványai, vagy olyanok, akik a magyar régizenei \"mozgalmat\" - hát jó, mondjuk így - tőle látták elindulni. Nyitotta és zárta a műsort a Camerata Hungarica - furulya kvintett, gambák, cselló, gitár összeállításban. Hallhattuk Zádori Máriát Balassi-dalt énekelni. Czidráné Bodza Klárát tilinkózni és erdélyi népdalt énekeli. Lax Évát Monteverdi Arianna panaszát énekelni abban a bizonyos szabályokkal korlátolt stílusban. Szabó Istvánt énekelni és lantozni. Ebből is látszik: nem külsődleges koncepció köré szerveződött a műsor, amelyet egyébként Kállay Gábor állított össze, aki konferált és természetesen több számában furulyával is közreműködött, ha jól sejthető, a Camerata Hungarica vezetőjeként is. De furulyázott még Róbert György, Stadler Vilmos, Kecskeméti László is. Némelyikük talán már másként, mint azt egykor mesterétől tanulta, és tán egyikük sem egészen azon a színvonalon, ahogy tőle hallottuk, de a lényeg nem is ez volt. Hanem mutatni: a szelleme él, akár Monteverdi, akár a Kájoni-kódex dallamainak tanulmányozásához, lejátszásához lát neki valaki ma itt Magyarországon.