Csillagok és egyéb körülmények (A Savaria Zenekar a Körképen)

2008. február 11.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Magyar Szimfonikus Körkép

Savaria Szimfonikus Zenekar
Baráti Kristóf – hegedű
BBC Singers
Vez.: Robert Houlihan

DUBROVAY LÁSZLÓ: Faust elkárhozása, II. szvit
HACSATURJAN: Hegedűverseny
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
HACSATURJAN: Spartacus, II. balett-szvit

Mi tagadás, nem volt tökéletes a csillagok állása hétfőn este a Savaria Szimfonikus Zenekar számára. Karmesterük sajnálatos megbetegedése miatt beugró dirigenssel voltak kénytelenek fellépni a Szimfonikus Körképen. S ez még akkor is kellemetlen körülmény, ha a beugró olyan kiváló művész, mint Robert Houlihan – őt jól ismerhetik azok, akik 1983-ban figyelemmel kísérték a Karmesterversenyt. A maestro ugyan gazdagabb lett néhány ránccal, és a hajszíne is megváltozott kissé, de huncut tekintete ma is a régi, s vitalitásából sem sokat veszített az évek folyamán.

De nem csak a csillagokkal volt baj. Azon túl, hogy Alpaslan Ertüngealpot nélkülöznünk kellett, adva volt még egy túl hosszúra és nehézre tervezett műsor, benne két Hacsaturjan-művel, amiből azért egy is bőven elég lenne egy estére. Arra célozgatok, hogy a műsorválasztás sem volt igazán szerencsés. Azon is eltűnődtem a programfüzet nézegetése közben, vajon miért van az, hogy az idei Körkép műsoraiban a legrégebbi zeneszerző Mendelssohn? Miért válogatnak manapság a zenekarok oly gyakran kizárólag a XIX. században, vagy az után keletkezett művek közül? Miért nem próbálkoznak meg egy-egy klasszikus szimfóniával, vagy egy nyitánnyal legalább?

Dubrovay László művével indult a program, s nagyszerűen szólt a zenekar. Gyönyörű fúvós- és hegedűszólókat hallhattunk, az egész darab megszólalására az összefogottság, a lelkesedés volt jellemző. A mű nagyon ötletes, kellemes, leginkább filmzenéhez tudnám hasonlítani, jó volt hallgatni, de igazán mély nyomokat nem hagyott maga után.

Hacsaturjan Hegedűversenyéről két szó jutott eszembe. Nehéz és izgalmas. Az izgalmassága sajnos főként abban rejlett, hogy vajon egymásra talál-e zenekar és szólista, mert bizony sűrűn éreztem úgy, nem mindig vannak ugyanazon a helyen ugyanabban az időben. Robert Houlihan minden erővel azon dolgozott, hogy összetartsa a zenekart, úgy tűnt, a szólistára bízza, ő mit is kezd a helyzettel. Baráti Kristóf pedig megoldott mindent. Bár úgy éreztem, kissé idegesen játszik, a fiatal hegedűművész kiválóságait szükségtelen bizonygatni. Technikája briliáns, magabiztossága is megnyerő, kiváló alkalmazkodóképességéről is volt alkalmunk meggyőződni, de az együttes és a szólista csak a darab utolsó tételében talált egymásra igazán.

A koncert mélypontja sajnálatosan éppen a legértékesebb muzsika, a Zsoltárszimfónia megszólaltatása lett. Bíztam benne, hogy a BBC Singers lendít egyet a fáradni látszó zenekaron, s a Stravinsky-mű végre igazi zenei élményt nyújt majd. Sajnos nem így történt. Bár Houlihan jó érzékkel választotta meg a tempókat, a második tétel kezdetén a bántóan hamis fúvósokkal például ő sem sokat tudott kezdeni. A kórus sem mindig állt a helyzet magaslatán, időnként bizonytalan belépéseket, pontatlan intonációt hallottunk, s ahelyett, hogy az énekkar valamiképpen uralta volna az előadást, gyakorta félszegen visszahúzódott.

A zseniálisan megkomponált harmadik tétel hatásosságából, ihletettségéből sajnos alig-alig született meg valami. A mű darabokban hevert, az előadóknak nem sikerült felépíteniük, egységes egésszé összerakniuk. Ekkor értettem meg, miért is döntöttek a műsor sorrendjének megváltoztatása mellett. Az eredetileg záró számként szereplő Zsoltárszimfónia valóban ügyetlen befejezése lett volna az estének. Így aztán némi színpadrendezés után meghallgathattuk még Hacsaturjan egy újabb népszerű darabját, illetve nem hangzott el a teljes mű, de az tény, hogy a Savaria Szimfonikus Zenekar újra magára talált a néhány perces szvit idejére. Ismét összeszedett, profi zenekar módjára tudtak megszólalni.

Mindent egybevetve, értékes hangverseny volt. A zenekar érezhetően jobb annál, mint amit ezen az estén sikerült megmutatniuk. Ha a műsor-összeállítást kicsivel jobban átgondolják – és, gondolom, ha nem kell nélkülözniük karmesterüket –, maradandóbb zenei élményt nyújthattak volna.