Családban marad (A Hagen Quartett koncertje)

2006. március 31.
Olasz Kultúrintézet
Hagen Quartett

MOZART: D-dúr divertimento, K.136
d-moll vonósnégyes, K.421
C-dúr kvartett, K.157
B-dúr vonósnégyes, K.589

Senki nem vállalt nagy rizikót. A Budapesti Fesztiválközpont sem, a Hagen Vonósnégyes meghívásával, és a jelentős számú érdeklődő kamarabarát sem, akik ezen a fázós, újholdas tavaszi estén elzarándokoltak a koncertjükre az Olasz Kultúrintézet ódon falai közé.

Hagenék nem ismeretlenek Magyarországon. 2004-ben már remek koncerttel örvendeztették meg a Tavaszi Fesztivál közönségét, de egyenként is meg-megfordultak nálunk. A szólistaként is nagyon magasan jegyzett csellista, Clemens Hagen 2002-ben Kocsis vezénylete alatt revelációnak minősülő előadásban mutatta be Sosztakovics I. gordonkaversenyét, s a mélyhegedűs Veronika Hagen a budapesti Brácsaverseny 2. díját vitte haza, még 1984-ben.

Maga a kvartett a négy Hagen testvér (két fiú, két lány) összeállásából alakult, még 1981-ben, Angelika viszont hat évvel később kiszállt, a második hegedű posztján azóta Rainer Schmidtet hallhatjuk. Azt mondják, egy vonósnégyes az első tíz évben csak tanul, illetve megpróbál összecsiszolódni. Hagenéknak könnyű lehetett, lévén már gyermekkorban gyakorolhatták a műfajt. Érdekes, hogy a családi muzsikálás érzése a hallgatóban most is könnyen előtör, pedig most kora negyvenes éveikben járnak. A csúcson, teszem hozzá.

A koncert a nagy Wolfgang Amadeus összes vonósnégyesét bemutató sorozat ötödik részeként került közönség elé. A D-dúr divertimento (K.136) nem is kvartettként van nyilvántartva, Mozart 16 esztendős volt, mikor írta, mégis tökéletes műként hat. Érezhető benne Haydn mesteri hatása, s nagyon alkalmas arra, hogy az együttes a hangverseny kezdetén bejátssza magát vele.

A d-moll vonósnégyes (K. 421) viszont színpadiasságával hódít. Az első tétel sötét és démoni arcával emlékeztet Mozart egyéb, hasonló hangnemben íródott műveire, míg a lassú tétel, az Andante mélyen elgondolkodtat.

A szünet után a C-dúr kvartett (K.157) következik. Frissességével, fiatalos lendületével meleg tavaszi hangulatot áraszt. S legvégül a kései B-dúr vonósnégyes (K. 589). Mozart itt évtizedekkel előremutat, Beethoven és Schubert vonós kamarazenéjét előlegezi meg. Nagy dinamikai kilengések, érzelmi hullámzások jellemzik. Nem is tudunk kívülmaradni, csüggünk az előadókon mindannyian.

Ezen a ponton újra pozitív példát kell megemlítenem, szemben Kollégáim tapasztalataival: a budapesti közönség ismét lélegzetvisszafojtva, minden krákogás, köhécselés, zörgés nélkül hallgatta a koncertet. Egyre erősödik bennem az a vélemény, hogy a \"zajos publikum\"-jelenség előadófüggő.

A Hagen Vonósnégyes igazi együttes, tagjai érzékenyen figyelnek egymásra. Hangzásuk ennek ellenére egy pillanatig sem tűnik gépiesnek, helyette inkább nagyon emberi, érzékeny muzsikálást hallunk. Clemens néha egyetlen szólisztikus futam erejéig kilóg, de a többiek vérbeli kamaramuzsikusként tökéletesen egybesimulnak. Nagy erényük a pontosság, ami azonban egy pillanatig sem válik poroszosan merevvé.

S akkor majd két év múlva újra családi zene, velük?