Britten-koncert Óbudán

2003. november 23.
Óbudai Társaskör
Britten-est a zeneszerző születésének 90. évfordulójára
Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar
Vez.: Gémesi Géza
Km.: Kőházi Edit (oboa), Varga Ferenc (brácsa), Bali János

HAYDN: d-moll szimfónia, no. 26 (\"Lamentatione\")
G-dúr szimfónia, no. 27
BRITTEN: Six Metamorphoses after Ovid, Op. 49 (Pan-Phaeton-Niobe- Narcissus-Arethusa)
Lachrymae, Op. 48a (Reflections on a Song of Dowland)

Érdeklődéssel vártam a vasárnap estét, amikor végre kiderült, hogy melyik program valósul meg a létező háromféle verzióból. A Társaskör honlapja négy Britten-darab mellett Gulyás Dénes fellépését ígérte, de a szórólap (szintén a Társasköré) ez utóbbiról nem tudott. A zenekar weboldala sem, viszont ott csak a Haydn- művek szerepeltek. Ez annál érdekesebb, mivel egy Britten-koncertre készültünk. Végül a szórólap lett a nyerő, és két-két művel szerepelt mindkét szerző. (Egyébként én lennék a legboldogabb, ha meg tudnám mondani, hogy miért pont Haydn-szimfóniákkal emlékeztek Brittenre, de sajnos nem ismerem ennek okát).

A zenekar minden szempontból igen fiatal. 1991-ben alakultak Budapest XII. kerületében (innen ered a nevük is), a Solti György Zeneiskola egykori növendékeiből. Karmesterük, Gémesi Géza igen népszerű a tagok körében. A koncert alatt végig érezhető volt, hogy ez egy összeszokott csapat, szeretnek együtt muzsikálni. Az eseményt még családiasabbá tette, hogy szép számmal voltak jelen a nézőtéren hozzátartozók, barátok, ismerősök.

A koncert első részében a két Haydn-mű hangzott el. Ha nem is értem, hogy miért esett a választás ezekre a művekre, azt el kell ismerni, hogy érdekes kontrasztot adott az estének egy vérbeli klasszikus és egy modern szerző párosítása.

A zenészek játékára talán az az erős koncentráció volt a legjellemzőbb, amit szinte minden arcon meg lehetett figyelni. Gémesi Géza ülve is látványosan, mély átéléssel vezényelt, minden módon segíteni kívánta a zenészeit. A szimfóniák előadása helyenként lehetett volna tempósabb, de összességében szépen szólt a zenekar.

A szünet után következett az érdekesebbnek ígérkező rész: a Britten-művek előadása. Elsőként a Hat átváltozást hallgathattuk, Kőházi Edit előadásában. Az oboista segítségére volt Bali János, aki az egyes részletekhez tartozó Ovidius- idézeteket olvasta fel. Az eredeti részletek szerepeltetése tulajdonképpen nem rossz ötlet, mert hátha nem ismeri mindenki Pán, Phaeton, Niobé, Narcissus, vagy Arethusa történetét.

Azonban az Ovidius-szöveg értelmező felolvasása nem könnyű feladat, erre általában profit szoktak felkérni, nem azt, aki éppen ráér. Bali János a lehetőségekhez képest jól oldotta meg a feladatot. Viszont a részletekből lehetett volna húzni, mert néha hosszabb ideig tartott a felolvasás mint maga a zene. A zenekar ebben a műben nem jutott szerephez, Kőházi Edit egyedül birkózott meg a feladattal, ami nem volt könnyű. Elég hosszú szólamokat kellett egyetlen levegővel végigvinni, és mivel a zenekar sem állt mögötte, minden egyes levegővételt tisztán lehetett hallani. Számomra ez kissé illúzióromboló volt.

Ezután megint a zenekar következett, amelyhez szólistaként csatlakozott Varga Ferenc. A Lachrymae John Dowland, a Shakespeare-kortárs lantművész és zeneszerző, az \"angol Orfeusz\" Pavane Lachrimae című művének feldolgozása. Az eredetileg lantra írott darabot dolgozta át Britten zenekarra, brácsaszólóval. Érdekes alkotás lett belőle, dallamosabb és kevésbé dallamos részekkel, és megkapó brácsaszólóval Varga Ferenc előadásában, aki az idősebb generációt képviselte a fiatalok között.
Jól sikerült a Britten-darab előadása is, az meg az én bajom, hogy nekem jobban tetszik az eredeti Dowland-mű, lanton.

Vasárnap este egy tehetséges, fiatal zenekar adott koncertet Óbudán, melyen elhangzottak Britten-művek is, de a születésnapi megemlékezést inkább felejtsük el...