Belül tágasabb - Mozart összes hegedűversenye I.

2006. május 12.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kelemen Barnabás - hegedű
Kokas Katalin - brácsa
Erkel Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Áldor Lili)
Koncertmester: Lesták Bedő Eszter

MOZART:
D-dúr hegedűverseny, K.218
D-dúr divertimento, K.136
A-dúr hegedűverseny, K.219
B-dúr divertimento, K.137
Esz-dúr sinfonia concertante, K.364

A feladat mennyiségre nem túl nagy, Mozart öt versenyművet írt hegedűre, valamint egyet két hegedűre, meg egy sinfonia concertantét hegedűre és brácsára, így két koncerten eljátszhatóak a művek. Az elsőn a két utolsóként írt szólóversenymű (amelyek 1775-ben keletkeztek), valamint a négy évvel későbbi íródott Esz-dúr sinfonia concertante hangzott el.

A muzsikusok karmester nélkül játszottak, és ez rögtön az első pillanatokban kérdéseket vetett fel. Ki is az úr a háznál? A Liszt Ferenc Kamarazenekar esetében például láthatjuk, micsoda plusz energiákat fektet be Rolla János abba, hogy mozgásával irányítsa a karmester nélküli zenekart. (Azért sem véletlen az összehasonlítás, mert Áldor Lili e zenekar tagja volt pár évvel ezelőttig.) Amikor a zenekar belekezdett a D-dúr hegedűversenybe, nem igazán lehetett tudni, mi indította el az egyébként pregnánsan megszólaló akkordokat, mert a koncertmester mozdulatai nem mutattak olyan pluszt, amely arról szólt volna, hogy nem egyenlő az egyenlők között. Persze a többiek azért figyeltek rá, és végül is jól összeszokott társaság játszott begyakorolt művet. Kisebb bajok akkor történtek, amikor Kelemen Barnabás is elkezdte szólóit.

Ő ugyan nagyon is széles mozdulatokkal játszott, de láthatólag ez inkább a közönségnek szóló \"így hegedül egy nagy művész\" magatartás volt, mintsem a zenekarnak, vagy vezetőjének való útmutatás - amelyből szinte egy sem akadt. Így akadtak indításbeli pontatlanságok, ritmusbeli lötyögések a zenekarban. A szólista hegedűhangja itt még kissé élesen is szólt. A lassú tétel azonban már szép volt, különösen a téma a hangszer alsó regiszterében történt megszólaltatásakor figyelhettünk fel a hegedű és megszólaltatója által varázsolt erőteljes és szép tónusra.

A vonósnégyesre írt, de leggyakrabban kamarazenekari slágerszámként hallható D-dúr divertimento szépen megoldott, bár ezen nem túlmutató előadásban hangzott el, arra mindenesetre, jó volt, hogy összerázza a vonóskart. Így az A-dúr hegedűverseny kezdetekor már egy jóval biztosabban muzsikáló, a szólistával - és ezen keresztül magával a zenével - is jóval barátibb viszonyban lévő megszólalást hallottunk. És karmester nélkül is szépen sikerült az első tétel subito pianós, szellemesen megoldott, gyors zárása. És végig, az egész este folyamán jól teljesesítettek a kürtök, oboák.

Azért Kelemen Barnabás zeneiségére természetesen nem lehetett panasz, most is szépen formált, határozott tónussal megszólaló lassú tételt, és ismét lendületes, népies, vonócsattogtató rondót hallhattunk, amelyben a zenekar is jeleskedett. Megérdemelt volt a siker, és mivel elhangolt brácsára nem sok ráadásnak alkalmas tétel létezik, itt hangzott el (szintén szép előadásban) a C-dúr rondó, hegedűre és zenekarra.

A B-dúr divertimento a maga megcserélt tételeivel - elöl a lassú, utána a két gyors - már inkább mutatott egyedi megoldást azzal, hogy az Allegro tételek hangvétele is megmaradt abban a hangulatban, amit a hozzájuk képest jóval hosszabb Andante meghatározott.

Az Esz-dúr concertante volt az est igazi nagy száma, a lassú tétele a legszebbek, legmegindítóbbak közé tartozik. Kelemen Barnabás partnereként természetesen felesége, Kokas Katalin játszotta a brácsaszólamot. A koncertről videofelvétel is készült, ezért is lehetett, hogy ruhája feltűnőbb volt az átlagosnál. Hosszú fehér szoknyája szétterült a földön, tényleg úgy festett benne, mint egy tölcséres virág. Úgy is mozgott hozzá, olyan kecsen, elbűvölően, különösen a valóban érzékien elvarázsoló lassú tételben férje felé fordulva, arckifejezésével is a csábítást-odaadást tükrözve.

És mivel ez tényleg nagyon szép zene, ha pontosan, tisztán játsszák, a kívülállót sem hagyhatja hidegen. De mégis, úgy éreztem, ahhoz, ami a színpadon történik, nekem nem sok közöm van, a körön kívül maradok. Ott belül történik minden, csodálhatjuk kívülről, ha úgy akarjuk.