Barenboim helyett - kettős beszámoló Donohoe koncertjéről

2006. március 25.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Peter Donohoe - zongora
BACH: Das Wohltemperierte Klavier - I. kötet

Érthetetlen

Mint arról a nagyközönség két nappal a koncert előtt értesülhetett, a március 25-ére meghirdetett hangverseny műsorában változás állt be: nem Daniel Barenboim, hanem az angol Peter Donohoe játszotta a Wohltemperiertes Klavier első kötetét. Nagy hiba volt.
Feltételezem, nem találhattak ilyen rövid idő - hogy pontosan mennyi is, azt végül is nem tudni, de a műsoron szereplő mű igényelte felkészüléshez képest mindenképpen rettenetesen kevés - alatt mást, mert bizony az 1982-es Csajkovszkij-verseny győztesének nem éppen a Bach-művek interpretációja az erős oldala: rezüméjének tanúsága szerint lemezre vette már Csajkovszkij összes zongoradarabját, számos Liszt-művet, és Bartók három zongoraversenyét is.

Nem tudom, Donohoe miért vállalta el ezt a beugrást, mert ijesztő élmény volt ez a hallgatóságnak, és valószínűleg neki is. A közönség egy emberként szurkolt, hogy végigérjen az éppen játszott praeludiumon, vagy fúgán, felszabadult zenélésre egy pillanatig sem volt esély.

Nem tudom, miért nem vállalta fel a kottahasználatot, ahogy kell, egy lapozóval, senki nem vetette volna a szemére, hogy néhány nap alatt nem memorizálta az utolsó hangig ezt a monumentális sorozatot. Így viszont a tartóra fektetett kotta ott is volt, meg nem is, ő, ha tudott, lapozott, de arra is volt példa, hogy memóriazavar miatt újrakezdett egy fúgát.

Nem tudom, milyen zenei élmény kerekedett volna ki, ha nem kell koncentrálnia a fejből játszásra, a néhány kevésbé feszült rész nem engedett sok jóra következtetni - az esetek nagy részében technikailag kidolgozatlan, ritmustalan, és elhadart futamok halmazát hallhatta a történtek ellenére sem csekély számú közönség. Formáról, struktúráról, hangszínekről, dallamívekről, egységes tempókról nem is álmodhattunk.

Hogy valami jót is mondjak: dicséretes, hogy megpróbálta eljátszani a ciklust, de sajnos nem sikerült neki. Így viszont mindenki rosszul járt.

A szervezők azért, mert igen komoly csorba esett a lassan, hosszú évek alatt felépített renomén, s a hallgatóság soraiban helyet foglaló nem kevés külföldi biztos elviszi a hírét a mai estnek.
Az előadó azért, mert szembesült egy hatalmas kudarccal, mely valószínűleg előre borítékolható volt, tehát elkerülhető lett volna.
A közönség azért, mert élmény helyett szenvedésben részesült, ráadásul igen sok pénzért. (A tisztesség kedvéért meg kell jegyezzem, számosan úgy gondoltuk, elég egy félidő is a megpróbáltatásokból - különösen az előző esti káprázatos Bartók-est fényében -, és a szünetben angolosan távoztunk.)

Okulni azért lehet a dologból: ma kiderült, milyen nagy teljesítmény jól eljátszani a Wohltemperiertes Klaviert, és ez a szervezőknek is tanulság.
Többet ért volna, ha a nívóhoz, és nem az előre meghirdetett programhoz ragaszkodnak.

- eszbé -

Vizsgakoncert - ezúttal a Bartók Béla Nemzeti Koncertteremben

Ezt a kis írást nem recenziónak szánom. Jogom sem volna recenziót írni, mivel sajnos egyszerűen nem bírtuk végighallgatni a koncertet. Ez inkább csak amolyan szomorú beszámoló.

Tényleg olyan volt, mintha egy szakiskolában ültünk volna az éppen aktuális zongoravizsgán. Kis különbség, hogy ott a nebulók kotta nélkül játszanak.

Peter Donohoe egyszerűen nem tudta a darabokat. Valószínűleg hajdani emlékeire támaszkodva próbálta megtalálni a Wohltemperiertes Klavier hangjait a zongorán, ami körülbelül úgy hatott, mintha blattolt volna. Semmiféle elgondolás nem volt a játékában, sőt, amit csinált, az a stílusismeret teljes hiányáról tanúskodott. Kicsit a romantikára voltak jellemzőek ösztönszerű megvalósításai, bár a basszusok nélkülözése, a tempótartás esetlegessége, a futamok összepedálozása ott sem előadói erény.
Egyértelműen azok jártak jól, akik a jegy visszaváltása mellett döntöttek.

Ebben az esetben én csak két dolgot nem értek.
A szervezők és az előadóművész viselkedését.

Természetesen Barenboim megbetegedéséről senki sem tehet. De hogyan lehet ezt a problémát ilyen rosszul megoldani?! Vajon mi zajlik ilyenkor a háttérben? A szervezők fejükbe vették, hogy ezen a koncerten, ha törik, ha szakad, a WK I. kötetének kell elhangoznia? De miért? Hiszen - ahogy tépé a minap megjegyezte - a Tavaszi Fesztivál semmiféle koncepcióval nem rendelkezik. Ez még nem is volna baj, a változatosság tudvalevőleg gyönyörködtet. De ha már egy ilyen színes egyveleg létrejöttét tűzték ki célul, akkor használják ki maximálisan a kötetlenség előnyeit.

Csak Magyarországon van legalább öt olyan kaliberű zongoraművész, aki - ha nem is az előre kiírt műsort - de saját repertoárjának darabjait világszínvonalon meg tudta volna szólaltatni. Peter Donohoe pedig tényleg teljes rejtély számomra. A kiadott életrajz szerint elismert zenekarokkal, karmesterekkel dolgozik együtt. Akkor miért vállalta el ezt a koncertet? Nem tudta, nem érezte, hogy Bach-játéka meg sem közelíti a világ nagyobb koncertpódiumain minimálisan elvárható szintet?

Nem hiszem.
Sajnos sokkal inkább az az érzésem, hogy úgy gondolta: ide ez is jó lesz.
Pedig akkor már az is jobb lett volna, ha márc. 25-én este 6 órakor semmiféle koncert nem hangzik el a Művészetek Palotájában.
Hát nálam eddig 2-0..., de tulajdonképpen kinek is, és ki ellen?
Én természetesen a Budapest-Tokyo Ensemble koncertjével, és ezzel a számomra csak \"félig elviselhető\" esttel is veszítettem.

Véleményem szerint vesztettek a szervezők is, hiszen jövőre már sokkal kisebb lelkesedéssel készülök a Tavaszi Fesztiválra.
És vesztettek az előadók is, hiszen Peter Donohoe nevét hallva ezentúl csak a \"nem\" szó fog eszembe jutni.

Érzésem szerint a pillanatnyi bevételkieséstől való félelem hosszú távon sokkal nagyobb kárt okozott az egész rendezvénynek, mintha bevállaltak volna egy elmaradt koncertet.
Mert hiába a pezsgő, meg a félárú jegyvásárlási lehetőség a Londoni Szimfonikusok koncertjére - ez sajnos felejthetetlen csalódás volt.

BaCi