Bach és Bach a Festetics Palotában

2007. június 18. Festetics Palota
Csalog Benedek – barokk fuvola
Shalev Ad-El – csembaló

J.S.Bach: e-moll szonáta fuvolára és basso continuóra
d-moll Toccata csembalóra BWV 913
h-moll szonáta fuvolára és obligát csembalóra
C.Ph.E.Bach: D-dúr szonáta fuvolára és basso continuóra
fisz-moll Fantázia csembalóra WQ 67
C-dúr szonáta fuvolára és obligát csembalóra

A hazai régizene-élet színvonalát jellemzi, hogy amikor végre alkalom nyílik rá, hogy olyan barokk fuvola-művész koncertjére látogathatunk, aki Hágában, a hangszer egyik legnagyobbjától, Barthold Kuijkentől tanulta a mesterséget (nem is akárhogyan), s hasonlóan magas színvonalon képzett csembalista partnert is hoz magával, mindössze ötven-hatvan főnyi közönség gyűlik össze a budapesti Festetics Palota impozáns Tükörtermében.

Csalog Benedek neve még mindig nem cseng eléggé ismerősen a koncertlátogatók számára, talán még a régizene kedvelők között is kevesen ismerik őt. Igaz, nincs túl sok lehetőségünk megismerni a negyvenes évei elején járó művészt, hiszen gyakorlatilag nem szerepel a magyar hangversenytermek programjaiban. Pedig rendszeresen koncertezik a világ számos országában, mesterkurzusokat tart, s jelenleg a lipcsei \"Hochschule für Music und Theater\" barokk fuvola tanára.

Hétfő esti hangversenyén Csalog Benedek (és partnere, Shalev Ad-El) Johann Sebastian és Carl Philippe Emmanuel Bach lenyűgöző zenéiből válogatott. Az elsőként felhangzó e-moll szonátában még éreztem ugyan némi idegességet, a fuvola is néha alacsonyan szólt eleinte. Ami a gyönyörű fuvolahang mellett leginkább feltűnt Csalog játékában, az a fajta előadásmód, vagy nevezhetjük gondolkodásmódnak is, amely a zenét beszédszerűvé, rendkívüli módon kifejezővé teszi. Nem csupán hangok egymásutánját hallottuk felsorakoztatni, hanem az átgondolt hangsúlyok, világos frazeálások következtében beszédes dallamok, mondatok születtek. Rendkívül puha hangon, időnként kifejezetten megindítóan fuvolázott. Különösen a lassú tételeket éreztem nagyon jónak, bár például a h-moll szonáta első tételében kicsit túlzásnak tűnt a tempóválasztás, így egy kicsit kapkodósra sikeredett az elképesztően sűrű szövésű, megunhatatlanul izgalmas muzsika. Soknak éreztem a csembalót mindkét Johann Sebastian műben, kissé eltakarta a fafuvola gyöngéd, bársonyos hangját, s nem csak hangerejével, de éles tónusával is tolakodónak tűnt néha. A két művész összjátéka viszont zökkenőmentesnek látszott.

Shalev Ad-El játékával egyébként csupán ennyi gondom volt, vagyis időnként kissé erőszakosnak éreztem. A művész virtuozitása, tudása, muzikalitása természetesen a két szólóműben mutatkozott meg leginkább, de a szonáták közben kiderült: az alkalmazkodókészsége is vitathatatlan.

Igaz, Csalog Benedek nem játszott hibátlanul hétfőn este, valószínűleg nem ez a koncert volt élete nagy pillanata. De ha a magyar régizene jelenlegi állapotát vesszük tekintetbe, nagyon kellene örülnünk egy ilyen színvonalú estének, hiszen olyan művészeket hallhattunk, akik rengeteget tudnak a barokk zenéről, annak előadásmódjáról. Nem pontosan tudom, mi az oka, – találgathatnék persze, de ettől inkább megkímélném az Olvasót – hogy Csalog Benedek, vagy a hozzá hasonló képességű, tudású zenészeink messze elkerülik, nem csak a magyar zeneoktatás intézményeit, de a magyar koncerttermeket is. Nagyon elszomorítónak és óriási bajnak érzem, hogy így van.