Az évezred utolsó zongoraversenye

1999. november 17. - Zeneakadémia
MATÁV Szimfonikus Zenekar
Prunyi Ilona (zongora)
Vez.: Hamar Zsolt
MOZART: Don Giovanni - nyitány
PETROVICS EMIL: Zongoraverseny
MOZART: Esz-dúr szimfónia, K.184

\"A végeredmény nem felemelő, de tisztességes.\" Bojár Iván Westend Centerről írott recenziója jutott eszembe Petrovics Emil Zongoraversenyének ősbemutatója után. Persze hallottam mindenfélét a folyosón: \"Olyan Bartókos\", vagy: \"Az évezred utolsó zongoraversenye.\" Kár, hogy egyik sem értékítélet. Legfeljebb tény. De ettől még nem lesz a mű sem jobb, sem rosszabb. A Pygmalion kantáta Carmina Buranát idéző elementaritása után, a József Attila kantáta Honeggeres \"egyszerűsége\" után Petrovics stílusa újabb apró fordulattal, de megint a múlt felé hajlik. A példakép ezúttal Bach és Bartók. Ez utóbbitól azonban éppen hogy nem a zongoraversenyeket idézi meg, sokkal inkább a Concerto világát.

A forma adott. Három tétel. Gyors, lassú gyors. Szonáta, dal vagy variáció, rondó. Petrovics azonban nem a nagy témák mestere. S talán éppen itt van a zongoraverseny legnagyobb problematikája. Kevés, és nehezen megragadható benne a zenei téma. Ezt egy ideig ügyesen leplezi a szólóhangszer rendkívül virtuóz magánszólama, ami sokszor nem áll másból, mint egyfajta motorikus skálamenetből. Félreértés ne essék a hangok rendben vannak, minden szép és jó, de a mögöttes anyag, az kevés. Különösen feltűnő ez az első tételben. A második, lassú tétel polifón szólózongorával indul, de hamar felváltja egy kevésbé érdekes motívum, amit a zenekar variálni kezd. Nagy tetőpontok és meghitt pillanatok. A harmadik tétel rondó témája sem az a fajta kirobbanó örömzene, amit jól esik újra, meg újra meghallgatni.

Külön hálával tartozik a szerző Prunyi Ilonának, aki ezt a temérdek hangot megtanulta, és káprázatos biztonsággal prezentálta. Egészében, a Matáv Szimfonikus Zenekar felkérésére és Prunyi Ilonának ajánlott mű hatásos, természetesen jól megírt – helyenként túlhangszerelt – de nem túl érdekes kompozíció.

Nem felemelő, de tisztességes.