Az Erdődy Kamarazenekar lemezbemutató hangversenye

2001. február 4. - 19.30 MTA Díszterem
Erdődy Kamarazenekar
Koncertmester: Szefcsik Zsolt
Közreműködik: Bodrogi Éva (ének), Boldóczky Gábor (trombita)
Ifjú Zenebarátok Kórusa (karig.: Ugrin Gábor)
vez.: Héja Domonkos
HUMMEL: Trombitaverseny
D-dúr mise
Graduale - Quod, quod in Orbe
Offertorium - Alma Virgo
Te Deum

Két jó okunk is volt arra, hogy ellátogassunk az Erdődy Kamarazenekar lemezbemutató hangversenyére. Az első az, hogy a január végi sajtótájékoztatón kedvet kaptunk, a másik az, hogy jegyet is.

Az együttesnek sajátos repertoárja van. Már több olyan magyar vonátkozású művet mutattak be, illetve vettek lemezre, melyet hosszú lappangás után ők itéltek újraélesztésre alkalmasnak. Nem véletlen, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban érdeklődésüket felébresztette egy ott megbúvó Te Deum kotta. Johann Nepomuk Hummel a nagy bécsi mesterek árnyékában ugyan, de jó hírű mesternek számít. Magyar vonatkozása annyi, hogy pozsonyban született, sőt éppen egyházi művei mindegyikét Kismartonban, Joseph Haydn utódaként komponálta.

A koncert első felében egy ismert darabját, a trombitaversenyt hallottuk. Így mégiscsak egységes volt az est műsora, és azok sem maradtak távol, akik óvakodnak az ismeretlen daraboktól. Sőt a szólistának, Boldóczky Gábornak - nem véletlenül - saját rajongótábora van, az ő neve már önmagában is vonzerő. A fiatal trombitás, több verseny győztese, most is igazolta hírét. Stílusa nem másolja a tombitás etalonként számon tartott Maurice André fényes virtuozitását - inkább finoman árnyalt, beszédszerűen kifejező hangjával hódít. Nem véletlenül beszéltem Boldóczky saját híveiről - közülük a szünet alatt sokan távoztak.

Nos - sajnálhatják. Ilyenkor, amikor közel kétszáz éves csipkerózsika-álom után először hallhatunk egy művet, nem az előadás minősége érdekli a közönséget. Az a kérdés, hogy érdemes volt-e magát az opuszt életre kelteni. Megérte-e a befektetett rengeteg munkát, hogy mást ne mondjak, a partitúra rekonstruálását. (A Te Deumból csak kéziratos szólamanyag maradt fent.) Ez önmagában is elég izgalmas kérdés ahhoz, hogy az ember rászánja az időt - és maradjon. Most kell eldöntenünk, hogy érdemes lesz-e később is meghallgatnunk a művet.

A Te Deumból is kiderült, Hummel hagyományőrző szerző. Nem vett részt a korára jellemző romantikus megújulásban, de nagy összefoglalónak sem tekinthetjük. A klasszikus stílust viszont alaposan megtanulta és tudta. Azok a gyermeteg formai megoldások, amelyek például Bendánál még jellemzőek voltak, az ő zenéjében már nem fordulnak elő. A mise, és a most először hallható Te Deum is "egészséges" darab. Van olyan gyanúm, hogy az eredeti liturgikus keretek között, egy templom karzatán, a megfelelő akusztikai környezetben (és valódi orgonával!) előadva akár nagy sikerük is lehetne. Sajnos ma már nincsenek olyan professzionális egyházi együttesek, akik ezt rendszeresen képesek lennének bemutatni - különösen a kórus feladata igen nehéz és megerőltető. (Az Ifjú Zenebarátok Kórusát régóta ismerem és becsülöm. Annak ellenére képesek egy állandó - és magas - színvonalon teljesíteni, hogy egy ifjúsági együttesben óhatatlanul igen magas a fluktuáció. Most vasárnap kénytelen voltam a férfikari szekciót súlytalannak, erőtlennek, sőt helyenként éretlennek találni. Igaz, az Ifjú Zenebarátok - ha jól emlékszem az Agnus Dei tételben - olyan páratlanul gyönyörű pianisszimót produkáltak, amire azt hiszem csak ők képesek.) Azt sem tartom valószínűnek, hogy hangversenytermekben nagy karriert futna be ez a leporolt kompozíció. Harmonikus és kiegyensúlyozott szépsége, formai szilárdsága ahhoz nem elegendő. Ahhoz súly, és földhözteremtő, igéző erő is kellene, amellyel viszont nem rendelkezik kellő mértékben. Ennek ellenére jó volt itt lenni, ugyanis manapság a művek előtt áll egy harmadik lehetőség is. Attól, hogy sem templomban, sem hangversenytermben nem számíthat hosszú sorozatra, még igen sikeres lehet valami - hanglemezen. Azt hiszem ez a Hummel CD-nek sikerülni fog. Maguk a művek méltók és alkalmasak rá. Hogy az előadás, illetve a technikai kivitel is megfelelő-e egy lemez-siker kivívására, arra majd később - egy másik rovatban - visszatérhetünk.