Az eljövetel (Messiás / Helmuth Rilling)

2006. december 20.
Zeneakadémia

HÄNDEL: Messiás

Csereklyei Andrea - szoprán
Meláth Andrea - alt
Megyesi Zoltán - tenor
Hámori Szabolcs - basszus
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara
Vez.: Helmuth Rilling

Szerencsésnek érezheti magát, aki hallotta Händel Messiását szerdán este a Zeneakadémia nagytermében. A csodaszép oratórium kicsit másként szólalt meg, mint ahogyan azt rendszerint megszokhattuk. Sokkal inkább előtérbe került a számos finom árnyalat, az érzelmek átgondolt kifejezése, a cselekmény bensőségessége, mint a túlzott harsányság, felületes csillogás, ami egyébként sokszor előfordul Händel muzsikáinak előadásainál.

A vonóskar kifejezően, világosan, áttetsző hangzással szólalt meg, a hegedűk nélkülöztek mindenféle nyersességet, játékukat inkább a lágyság, a könnyedség jellemezte, s a mélyvonósok is sutba dobták a vaskos masszahatást, helyette biztos, de egyáltalán nem zajos, inkább kellően levegős alapot nyújtottak. Mindez már a nyitótételben egyértelmű volt, s a kiegyensúlyozott zenekari hangzás gyakorlatilag végig meg is maradt, a második rész elejét kivéve, ahol az első néhány percben feltűnően billegett a tempó és becsúszott néhány intonációs hiba is - elsősorban a mélyvónósok körében -, de ez szerencsére csak átmeneti problémának bizonyult. S feltétlenül ki kell emelnem a zenekar ifjú trombitaművészét, aki hibátlanul, csodálatosan fényes hangszínnel, egyszóval fantasztikusan játszotta könnyűnek cseppet sem nevezhető szólamát. Szintén szeretném elismerésemet kifejezni a csembalistának, aki szinte megállás nélkül játszott, igazi barokkos színt adva a zenekari és a continuós részeknek egyaránt.

A kórustételek mindegyike élményszámba ment. Az énekkar tisztán, tagoltan, szép hangon szólt, rendkívül lelkesen, értelmesen, nagy átéléssel, pontos ritmikával énekelt.

Meláth Andrea hangja szerintem kifejezetten jól illett Händel művéhez, s a művésznő megbízhatóan, sokszínűen énekelt, s feltűnően szépen ejtette az angol szöveget is. Nekem leginkább a második rész első áriája tetszett (He was despised and rejected of men…), melyben a Meláth Andrea nagyon feszült, drámai pillanatokat hozott létre.
Csereklyei Andrea nagyon szép hanggal rendelkezik, és kimondottan muzikálisan énekelt. Előadásában inkább a gyöngédség, kedvesség, érzelmi gazdagság dominált.

Ami Megyesi Zoltán produkciójáról először eszembe jut, az az elképesztő lelkesedés. A fiatal művész teljes bedobással volt jelen a zenében, lelkesen, energikusan énekelt. Kisebb-nagyobb technikai problémáit (hamis hangok, pontatlan ritmika) remélhetőleg idővel sikeresen kijavítja majd.
Kovács István helyett Hámori Szabolcsot hallhattuk szerdán este, de őszintén szólva ezt csak véletlenül tudtam meg, mivel a hangversenyen semmiféle információ nem állt rendelkezésre az est részleteit illetően. Hámori Szabolcs magabiztosan, könnyedén énekelt, nála is leginkább a ritmikai bizonytalanságok tűntek fel apróbb negatívumként.

Azt hiszem, a Messiás meghallgatása után senkinek nem lehet kétsége Helmuth Rilling mesterségbeli tudását illetően. Ez a hatalmas mű olyan intenzitással, olyan izgalmasan, gazdagon, sokszínűen szólalt meg, hogy dacára a hosszú játékidőnek - és a viszonylag sok hibának - unatkozásról szó sem lehetett. És úgy vettem észre, ezzel nem csak én voltam így. A hangverseny végén a közönség hatalmas tapssal, brávózással fejezte ki köszönetét Rilling mesternek és az est valamennyi közreműködő művészének.