Agnes Baltsa a BKK-ban
2000. április 25. - Budapest Kongresszusi Központ
Agnes Baltsa áriaestje
Magyar Állami Operaház Zenekara
Hangversenymester: Soltész Ágnes
Vezényel: Kovács János
Jó dolog, hogy van (Pán)Európa. Még jobb, hogy van Páneurópai Jogász Unió. De a legjobb, ha a fent nevezett cég kibérli a Kongresszusi Központot és jótékonysági koncertet szervez. Jó volt az Operaház zenekarának és annak a néhány száz embernek, akik ott lézengtek az óriási teremben. Belépők tízezer fölött, reklám alig. Így jótékonykodunk mi. Illetve hat miniszter beleértve az elsőt, az egyenlők között is elnökök, kormánybiztosok. Rövid nyitó beszéd két nyelven; előbb árvíz, majd ciánszennyezés irgum-burgum a románoknak, csak hogy tudják, hol lakik a jogállamiság és máris folytatódhatott a Világsztárok Inkognitóban Budapesten c. sorozat.
Agnes Baltsa a görög származású mezzoszoprán Karajan felfedezettje jócskán túl van már a fénykorán. Az egykori drámai szopránból mára többnyire kis rosszakarattal a dráma(i) maradt. Honthy Hannát megszégyenítő belépője (értsd: hosszan zúgó vastaps) és az \"én drága közönségem\" típusú jégmosoly után indította eleve ráadásokra szabott, hét áriából álló műsorát.
Az első ária, Meyerbeer: A próféta c. operájából \"Ah mon fils \" mint csepp a tengert mutatta meg minden erényét és fogyatékosságát; a már korántsem fényes hangot és a rendkívüli kifejezőerőt. Agnes Baltsa azon kevés énekesnők közé tartozik, aki pontosan tudja, miről énekel. Átélése, szuggesztivitása bámulatra méltó, még akkor is, ha helyenként mesterkélten viselkedik is. Mintha kevesellné a koncertpódium nyújtotta lehetőségeket, időnként \"operásítja\" előadását. Háttal énekelni a közönségnek először poén, másodszorra érthetetlen, harmadjára kínos önismétlés. Mindezektől függetlenül, egy olyan fantasztikusan \"előadott\" Habanera zárta az első részt, amire sokáig emlékezni fogunk. A francia első részt rövid olasz második követte. Egy közepes Eboli Fátyolária után egy szép Santuzza ária. Azt viszont bizton állítom, hogy Rossini nem az ő világa. Őrjöngő siker, virághegyek, ráadások...
Külön ki kell emelni a zenekar saját magát klasszisokkal felülmúló játékát, és Soltész Ágnes szólóját Massenet Meditationjában. Kovács János régóta a legjobb karmester az Operában. Ismerve a felhozatalt, ez persze nem olyan nagy érdem.
Tanulságos este volt, amely ugyan megosztotta a közönséget szkeptikusokra és rajongókra, s jómagam is sokszor tanácstalanul hallgattam, de tagadhatatlanul olyan zenei/előadói élményt nyújtott, ami sajnos ritkaságszámba megy.
