A Zsidónő a Zsidó Nyári Fesztiválon

2004. szeptember 2.
Zsidó Nyári Fesztivál
Dohány utcai Zsinagóga
HALÉVY: A zsidónő

Az ismertető gyorsan megnyugtatja az embert: nem a műveltség hiányáról van szó, ha netán eddig nem hallotta élőben Halévy A zsidónő c. operáját. Ugyanis a második világháború óta nem játszották Magyarországon a művet. A Donáth-féle Szulamith, ill. Goldmark Sába királynője után idén ezzel - a nálunk ritkaságnak számító operával - folytatja ritkán hallható darabokat felvonultató sorozatát a Zsidó Nyári Fesztivál.

A darab első megszólalásai két fiatal magyar énekes nevéhez fűződnek: Bretz Gábor és Asztalos Bence kiváló választás az opera kisebb szerepeire. Egészen lenyűgözik az embert – egészen addig, amíg meg nem szólal Brogni bíboros szerepében az orosz Alexei Tanovitski. Ő ugyanis mindenkit lesöpör. Hangja mély rezgése mintha tízszer ekkora csarnokot is képes lenne betölteni. Első felvonásbeli áriája az opera legismertebb része, és a közönség legnagyobb megelégedésére tökéletesen hozza. A későbbiek folyamán, ha lehet, még jobbá válik az előadása, a második rész egyes jeleneteiben teljesen kiereszti hangját, s a koncert legkiemelkedőbb teljesítménye kétségkívül az ő nevéhez fűződik.

Tokody Ilona az elmúlt évadban hullámzó teljesítményt nyújtott. Szerencsére a mai estén mindebből semmi sem érződik. Hangerővel és magassággal semmi problémája nincs, igazán öröm őt hallgatni Rachel szerepében. Különösen jól sikerül Mitilineou Cleóval énekelt kettőse. Mitilineou Cleo az előadás folyamán kulturáltan énekel, a második rész elején kissé visszaesik produkciója, de utána újra fényesen cseng hangja.

Az este kakukktojás-énekesének Leo Marian Vodicka bizonyult. Az első rész úgy hangzott mintha végig bántó huruttal énekelt volna, s emellett hangja többször is megbicsaklott. A második részre javult valamelyest, néhány jól sikerült jelenetet is magáénak mondhat, összességében azonban csalódást okozott ez a produkció.

Annál kellemesebb meglepetés a másik tenorista, Klein Ottokár. Korábbi alakításiban leginkább a hangerő hiánya volt zavaró. Ebben az előadásban azonban segítségére sietett a zsinagóga kitűnő akusztikája és Halévy hangszerelése is, így hajlékony, magasságokat jól bíró hangja teljességében tudott kibontakozni.

Pál Tamás és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar a tőlük megszokott jó teljesítményt nyújtották. Pál Tamás különös érdeme, hogy képes volt kellő dinamikával ellátni a túlságosan kusza történet kissé következetlenül egymás mellé állított jeleneteit és zenei anyagát. A Nemzeti Énekkar - sajnos - a két szélső karzaton helyezkedett el, így az énekes szólistákat segítő akusztika ezúttal hátrányt jelentett, mivel túlságosan szétszórta a hangjukat.

A Zsidó Nyári Fesztivál idei operakínálata az apróbb hibák ellenére igazán maradandó élményt nyújtott, s nem csak a kuriózumszámba menő darabválasztás miatt.