A Kodály Zoltán III. Magyar Kórusverseny nyitókoncertje
A Kodály Zoltán III. Magyar Kórusverseny egyetlen telt házat vonzó programja a péntek esti nyitókoncert volt. Dr. Baross Gábor, Liszt-díjas, Érdemes művész, a KÓTA leköszönő elnökének megnyitója után ugyanis három nemzetközi hírű kórus lépett a Pesti Vigadó pódiumára.
A Magnificat Gyermekkar - többek között a \'97-es Budapesti Nemzetközi Kórusverseny nagydíjasa, a Bartók Béla XIX. Nemzetközi Kórusverseny nagydíjasa, Európa nagydíjas kórus - remek műsorral készült: gyönyörű volt Kodály Zöld erdőben című művének poézisa, majd az ezt ellenpontozó Táncnóta tüzes ereje. Az egész koncert egyik csúcspontja Karai pokoli nehéz Virágsiratója volt. (Azt hallottam, a kórus készülő lemezén is megszólal ez a kompozíció, várva várom megjelenését). Kocsár Jó szánút, jó fejsze című műve már a karácsony hangulatát idézte. Mondanom sem kell: megérdemelten aratott tomboló sikert Szebellédi Valéria együttese.
A pécsi Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar a Kodály Zoltán II. Magyar Kórusverseny nagydíjasaként állhatott pódiumra. Jó lehet Kertész Attila karnagy úr tanítványának lenni. Vérbeli pedagógusként igyekszik fiatal együttesének lélekre ható, örök érvényű műveket betanítani. Örömmel hallgattam Kodály ritkán felcsendülő, Magyarország címere című kompozícióját. A Négy szlovák népdal igen nehéz darab: gyönyörűen szólt az első tétel balladákat idéző lírája és bravúros volt a harmadik tételben a tenor szólam. (Másnap délelőtt örömmel fedeztem fel ebből a kórusból néhány fiatalembert Lakner Tamás férfikarában is). Karai Estéli nótázása női karok kedvelt darabja, vegyes kórusok ritkábban tűzik műsorra. Nagy kár, ugyanis a vegyes kari letét sem kevésbé invenciózus.
Az est harmadik fellépője a nyíregyházi Pro Musica
Leánykar volt. Műsoruk előtt Kollár Éva, a KÓTA újonnan
megválasztott elnöke virággal köszöntötte a pódiumra lépő Szabó
Dénes Kossuth-díjas karnagyot abból az alkalomból, hogy
kórusával megnyerte a BBC Let the Peoples Sing 2003 Kórusverseny
nagydíját, az Ezüst Rózsa Kelyhet.
A Pro Musica Leánykar minden előadása igéző élmény - nehezen
leírható az az összhang, az a metakommunikáció, ami az énekesek és
karnagy között tapasztalható. Talán soha nem hallottam még ilyen szép
150. genfi zsoltárt - a szöveg és a zene bámulatos összhangja
csodálatos volt.
Különös élmény volt a Fauré Requiem zárótételeinek
megszólaltatása. A francia oratórium-irodalom két ún. csendes
rekviemje (Fauré és Duruflé gyászmiséi) méltatlanul mellőzött
művek, pedig csodálatos dallamviláguk rabul ejti a hallgatóságot.
Kocsár Miklós szinte \"házi komponistája\" Szabó Dénes
leánykarának: mind a szerző, mind pedig a kórus irigylésre méltó
helyzetben van. A koncerten megszólaltatott három motetta után a
közönség nem csak az énekkart, hanem a páholyban helyet foglaló
zeneszerzőt is ünnepelte.
A hűvös decemberi este ellenére ragyogó, csillagfényes órák tanúi lehettünk mindannyian - igazán szép ajándékot kaptunk Mikulásra.
