A King\'s Singers a Bazilikában

2006. július 12.
Szent István Bazilika
The King\'s Singers
Salvi Nóra, Erős József (oboa), László Rita (angolkürt), Jankó Attila, Horváth Vilmos (fagott), Bakó Levente, Tarkó Tamás (trombita), Lugosi Róbert, Kelemen Lajos, Zakó Norbert (harsona)

GESUALDO: In Monte Oliveti*
STRAVINSKY: Kyrie**
Gloria**
GESUALDO: Ecce vidimus*
STRAVINSKY: Credo**
Ave Maria
GESUALDO: Una hora*
STRAVINSKY: Pater noster
Sanctus**
Benedictus**
GESUALDO: Seniores populi*
STRAVINSKY: Agnus Dei**
Viktoriánus kori angol kórusművek
Spirituálék és népdalfeldolgozások

*GESUALDO nagycsütörtöki responzóriumaiból
**STRAVISNKY Miséjéből

Keresztény tematikájú, de különleges szerkesztésű koncerttel állt a magyar közönség elé a King\'s Singers a Szent István bazilikában: a két részből álló program első felében egy Carlo Gesualdo 1611-es Nagycsütörtöki reszponzóriumainak és Igor Sztravinszkij 1948-as Miséjének egyes részleteiből összeszőtt mű hangzott el, amelyben megszólalt még az orosz szerző 1949-ben keletkezett Ave Mariája és Pater Nostere is. A második részben - húzd meg, ereszd meg - többségükben viktoriánus kórusművek, majd népdalfeldolgozások és - lezárva az eredeti tematikát - spirituálék következtek. Mindez elég ok arra, hogy ezt a különleges programot a liturgia felől próbáljuk megérteni.

A két - egymástól bő háromszáz évnyire született - szerzőt két dolog rokonítja. Az egyik a merész formai újítás: a XVI-XVII. század fordulóján alkotó Gesualdo kromatikus műveivel a kései reneszánsz sokáig követő nélküli alkotója volt, amivel nagyon hasonlít a XX. századi zenével kísérletező Sztravinszkijra. A rokonság másik szála az, hogy mindkét munka táptalaja a keresztény liturgia.

A két mű közötti különbséget a liturgiához való viszony határozza meg. Gesualdo műve - noha valóban túlmutat a kor zenei szokásain - a nagycsütörtöki liturgia szerves része, míg Sztravinszkij - egyébként latin típusú - Miséje bonyolult megoldásai miatt inkább koncertpódiumokra való mű. Ezt alátámasztja, hogy Gesualdo reszponzóriumai a cappella darabok, Sztravinszkij ugyanakkor a kórus mellett a latin liturgiában nem megszokott hangszereket (például rézfúvósokat) is használ.

Kivételt képeznek a betoldások, vagyis az említett, 1949-ben keletkezett Ave Maria és Pater Noster, amelyek kizárólag kórusra íródtak, és amelyek alig különülnek el Gesualdo válaszos énekeitől.

Két kérdést kell tehát feltenni a King\'s Singers különleges produkciójával kapcsolatban: vajon érvényes hatást képesek-e ezek a művek kiváltani az eredeti (vagyis a szakrális) környezetből kiemelve, s hogy a két - pontosabban négy - mű részletei egységet alkotnak-e? Ez a kettő azonban valójában egyetlen kérdés két fele.

Fontos megemlíteni, hogy a hangverseny első részének műsorát tizenkét (!) tételesre szerkesztették. Az első tétel Gesualdo In Monte Oliveti, az utolsó pedig Sztravinszkij Agnus Dei című munkája, vagyis egy olyan teologikus-liturgikus szerkesztésű és szimbolikájú műegészről van szó, amely az Utolsó Vacsorára emlékezik az Olajfák-hegyére vonulástól az Oltáriszentség megalapításáig, ami egyébként a Szentmisében is az eucharisztia ünneplése, vagyis a mise csúcsa.

Ebből arra kell következtetnünk, hogy a két szerző munkáinak ez a szerkesztése a Szent Három Nap kezdetének liturgiájához kapcsolódik. Így azonban megállapíthatjuk, hogy - annak ellenére, hogy a Bazilikában, vagyis szakrális térben szólalt meg - elszakadt a rendeltetésszerű környezetétől. \"Egyszerű\" koncertművé változott.

Meglehet, a King\'s Singers művészei a Nagyhéthez kapcsolódva adták elő először ezt a programot; ám mire Budapestre értek vele, olyan művet mutattak be - egyébként a tőlük megszokott kiemelkedő színvonalon - a nem is feltétlenül vallásos érdeklődésű közönségnek, ami elvesztette, legalábbis csak nyomaiban hordozta eredeti jelentését.

Nem valósulhatott meg a felhasznált művek egysége sem, mert ezeket éppen a liturgikus közeg lenne hivatott összefogni. Így inkább az mondható el, hogy a hangverseny első részében egy rendkívül átgondolt, különleges koncentrációt igénylő és tényleg magas színvonalon interpretált kísérlet hangzott el, amely két, időben távoli, de szemléletben hasonló zeneszerző látásmódjának közös pontjait igyekezett kimutatni.