A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenyéről

2005. május 30.
Magyar Állami Operaház
a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
a Magyar Állami Operaház Énekkara
Km: Szabó Rozália - fuvola, Kovács Annamária, Wierdl Eszter - ének
Vez.: Kovács János

MOZART: G-dúr fuvolaverseny, K.313
MAHLER: II., c-moll (\"Feltámadás\") szimfónia

A Filharmóniai Társaság bérlet- és idényzáró hangversenye előzetesen nem sok jóval kecsegtetett: az elmúlt hét péntekén a zenekar saját \"temetésén\" játszott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma előtt, műsoron volt Erkel Hunyadijának gyászzenéje. Nem éppen jó előjel egy tulajdonképpen már nem is létező zenekar koncertjét látogatni.

A dolog azzal folytatódott, hogy a műsorkészítők egészen képtelen, ám - sajnos - egyre kevésbé szokatlan ötlettel álltak elő, és összepárosították Mahler II., egész estét betöltő, színes-szélesvásznú, nagyszabású szimfóniáját Mozart nem túlságosan gyakran játszott K 313-as jegyzékszámú fuvolaversenyével, amely finoman fogalmazva semmilyen szempontból sem illik egy mamutszimfónia elé.

És éppen ez adta a koncert fő érdekességét: megfigyelhettük, hogyan haladnak a zenészek Kovács János értő és professzionális vezetésével az intimebb kamarazenekari hangzás természetességéből a hatalmas zenekari apparátust felvonultató Mahler-mű megfoghatatlan természetfelettisége felé.

A Mozart-versenyműben öröm volt hallgatni a nagyszerű, Magyarországon ritkán tapasztalható homogenitással játszó vonóskart, valamint a kiváló szólistát, a drezdai Semper Oper fuvolaszólistáját, Szabó Rozáliát, aki kellő finomsággal és plasztikussággal játszott.

A Mahler-opus esetében is tetten érhető a kamarazenekari hangzásra való törekvés, a mű 3. tételében például, amely - és e helyütt kénytelen vagyok elfogultságot bejelenteni - számomra a Mahler-életmű egyik csúcspontja. A zenekari színek kavalkádját felvonultató tétel előadása remekül sikerült, ám a drámai intenzitású 1. és 5., befejező tétel talán még nagyobb hatású volt.

Elégedetten nyugtázhattuk, hogy a Mahler-darabot ez esetben tényleg annyi zenésszel adják elő, amennyit a szerző előírt, hiszen az Operaház fedett zenekari árkán és az óriási színpadon elfért a közel száz muzsikus, és a szintén népes kórus, valamint a két remek szólista, az Opera magánénekesei, Kovács Annamária és Wierdl Eszter.

Kovács János profizmusáról már esett szó, azt azonban mindenképpen ki kell még emelni, hogy olyan természetességgel fogta össze a szinte összefoghatatlan, túlburjánzó Mahler-darabot, amelyre csak a legnagyobbak képesek.

A Filharmóniai Társaság jobb programot keresve sem találhatott volna múlt heti, temetésbe átcsapó tiltakozásuk utáni első hangversenyéhez, mint Mahler Feltámadás alcímű szimfóniáját. Ha rajtuk múlik, menni fog a dolog…