A BBC Szimfonikus Zenekar hangversenye
BBC Szimfonikus Zenekar
Vez.: Eötvös Péter
Budapest Kongesszusi Központ
2003. március 30.
Két Eötvös, két Debussy. Több, mint szokatlan koncertműsor.
Ez azonban nem tartotta vissza a nagyérdeműt, hogy jegyet váltson a cseppet sem olcsó szórakozásra.
Eötvös Péter évek óta kemény munkával halad a világhír felé. Nyilvánvalóan őt szemelték ki a Ligeti-Kurtág vonal örökösének. Modernzenei jártassága, karmesteri kvalitásai tagadhatatlanok. A modern zene pápáinál tanulta a szakmát. Bouleznél, és Stokhausennél. Ez, persze, zeneszerzői munkásságát szemlélve, tagadhatatlan is lenne.
Ami nagyon szimpatikus benne, az a végtelen nyitottság. Egyre gyakrabban ötvözi műveiben a klasszikus modernzenét a dzsesszel. (Erre kitűnő és igen élvezetes példa volt a napokban hallható Paris-Dakkar c. harsonaszólóra és dzsessz zenekarra írt mini-concertója is.)
A BBC Szimfonikus Zenekar előadásában magyarországi bemutatóként hallható zeroPoints nem volt teljesen ismeretlen az Eötvös rajongóknak, hiszen nem is olyan régen CD-n is megjelent. A kilenc tételes opusz nagy koncentrációt igényel mind az előadóktól, mind a hallgatóktól. A mű rövid hangokból, dallamfoszlányokból áll össze.
Markus Stockhausen von haus hozta magával a modern zene iránti fogékonyságot. A trombitaművész számára készült Jet stream helyenként még nehezebben értelmezhető, viszont cserébe több könnyen fogyasztható dzsesszes megoldást kapunk.
Az igazság az, hogy meglehetősen lefárasztott a két darab, s nehezen rázódtam bele a második rész impresszionista világába. Debussy 90 éve komponált \"balettpoémája\", a Jeux, vagy a még korábbi Tenger nem hozott igazán lázba. Nem éreztem azt a bizonyos pluszt, amit mégiscsak illenék érezni, ha a világ egyik vezető zenekara játszik. Korrekt, pontos, de kicsit lelketlen előadást hallottam.
