A 80 éves Melis György köszöntése az Óbudai Társaskörben

2003. október 18.
Óbudai Társaskör
A 80 éves Melis György köszöntése

Km:
Ardó Mária, Bazsinka Zsuzsanna, Bokor Jutta, Clementis Tamás, Csák József, Csavlek Etelka, Farkas Éva, Fülöp Zsuzsanna, Káldi Kiss András, Kovácsházi István, Kukely Júlia, Melis György, Molnár András, Ötvös Csaba, Szilfai Márta, Tas Ildikó - ének
Pál Anikó - zongora

\"Ezt a pályát meg kell tanulni. Először születni kell rá, aztán meg kell tanulni.\"
(Melis György)

Valódi ünnepnek lehettünk részesei szombat este az Óbudai Társaskörben. Az idén júliusban nyolcvanadik évét betöltött Melis Györgyöt köszöntötték pályatársai, az Operaház művészei; és persze a közönség a zsúfolásig telt teremben. Érdekes véletlen, hogy 54 évvel ezelőtt éppen ezen a napon debütált Melis György az Operaház színpadán a Carmenben.

Az egyes operarészletek között a műsorvezető beszélgetett az ünnepelttel, aki pályájáról mesélt, és mindig az elhangzott részletekkel kapcsolatos élményeit idézte fel. A múltidézés nem volt ellenére a közönségnek sem, hiszen az átlagéletkor 60 és 70 év között mozgott, a nagy többség számára ezek a történetek valóban megélt eseményekhez kapcsolódtak. A fiatalabb korosztály, mint jómagam is, érdeklődéssel hallgatta a Tóth Aladárról, Székely Mihályról, Delly Rózsiról, Házy Erzsébetről, és másokról szóló, helyenként humorral fűszerezett történeteket, anekdotákat.

80 éve ellenére Melis György fiatalos, vidám, szellemileg teljesen friss, és nem mindennapi humorérzékkel rendelkezik. Ez utóbbiból a közönség is kapott ízelítőt. Külön öröm volt látni, hogy miközben minket szórakoztatott, ő maga is jól érezte magát; erről a fellépő énekesek voltak hivatottak gondoskodni. Meg is tették, és közben mindannyiukon látszott, hogy örömmel jöttek, tisztelik és szeretik ezt a kedves öregurat. A megszólaló művészek mindegyike méltatta nemcsak művészi, hanem emberi kvalitásait is.

Az ünnepelt természetesen ajándékokat is kapott. Először a III. kerület polgármestere nyújtotta át az Óbuda Díszpolgára címet, mely (Szarvas és Jesolo után) már a harmadik díszpolgársága Melisnek. Szülővárosa, Szarvas polgármestere pedig kedvesen humoros ajándékként új anyakönyvi kivonatot adott át neki a \"következő 80 évre\".

A műsor egy Bach-kantátával kezdődött, melyet Farkas Éva énekelt el. Majd kettős következett a Figaro házasságából Fülöp Zsuzsanna és Ötvös Csaba előadásában. Fülöp Zsuzsannát élmény hallgatni, annyira természetesen, könnyedén énekel, és hangereje is korlátlannak tetszik. Talán éppen róla jutott eszébe Melisnek a következő gondolat: \"Az a cél, hogy a közönség ne vegye észre, hogy mennyi munka van benne.\"

A koncert összeállításánál figyeltek arra is, hogy néhány kevésbé ismert, vagy ritkábban hallott részlet is elhangozzék. Ilyen volt Bazsinka Zsuzsanna kiváló előadásában Puccini Fecskéjének egy részlete, Csák József pedig Cilea: Az arles-i lány című operájának második felvonásából énekelte Federico románcát, mély átéléssel, nagy sikert aratva. Az említett két ária között elhangzott az E-dúr hármas a Cosi fan tutte-ból Ardó Mária, Bokor Jutta és Ötvös Csaba élvezetes tolmácsolásában. Majd a Don Giovanni négyese következett Ardó Mária, Fülöp Zsuzsanna, Kovácsházi István és Clementis Tamás előadásában. A Don Carlos Szabadság-kettősét Molnár András és Káldi Kiss András énekelte el. Előadásuk szemmel láthatóan nagyon tetszett az ünnepeltnek is. Molnár András a tőle megszokott magas színvonalon énekelt most is. Káldi Kiss András, aki a szünet után Luna gróf és Leonóra kettősét is elénekelte Szilfai Mártával, meggyőzően énekelt, de mintha nagyon kellene koncentrálnia az éneklésre, gyakorlatilag szobormereven állt, hiába játszott mellette oly lelkesen Szilfai Márta.

A szünet után kedves vendég érkezett: László Margit. Melis Györggyel közös emlékeit idézte fel, és ő sem mulasztotta el pályatársát méltatni.
A műsor A trubadúrral folytatódott: Tas Ildikó adta elő Azucena híres áriáját. Majd a Melis-díj első tulajdonosa, Kukely Júlia következett a Manon Ékszeráriájával.
Az est talán legjobb előadása az idei Melis-díjas Kovácsházi István nevéhez fűződik, aki a Tosca Levéláriáját énekelte, a tőle megszokottnál jóval magasabb színvonalon. Melisnek is nagyon tetszett, ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy éppen ezt követően beszélt arról, hogy egy fiatal énekesnek mennyire kell vigyáznia a hangjára. Reméljük, az idei évadra is 36(!) előadást vállaló Kovácsházi értette a célzást, és megfogadja a tanácsot.

A Don Carlosból a négyest Csavlek Etelka, Tas Ildikó, Clementis Tamás és Káldi Kiss András előadásában hallhattuk. Ebből a produkcióból inkább a férfiakat emelném ki. Káldi Kiss egyenletesen szépen - és mozdulatlanul - énekelt egész este. Clementis Tamás, akit többnyire kis szerepekben látunk-hallunk, most több mint kielégítően birkózott meg Fülöp király szerepével.

Zárásként könnyedebb műfajra váltottak: A cigánybáróból következtek részletek. Ardó Mária és Kovácsházi István kettőst énekeltek, majd elérkezett a várva várt pillanat: maga az ünnepelt is énekelt egy részletet a Strauss-műből. Öröm volt látni, hogy Melis milyen boldogan énekel és játszik, híresen érthető szövegmondásával (nem hiába Kazinczy-díjas). Talán mondanom sem kell, hogy a legnagyobb tapsot ő kapta.

Váratlan vendégként - egyenesen Japánból - érkezett Marton Éva, aki ezúttal nem énekelt, hanem meghatottan idézte fel pályakezdését, mindazt a segítséget, támogatást, amit Melis Györgytől kapott annak idején.

Ezután a fellépő művésznők közrefogták az ünnepeltet, és énekeltek neki még egyet, majd csatlakoztak a férfiak is a pezsgőspoharakkal, és közös koccintás következett. A közönség még hosszan ünnepelte a 80 esztendős művészt.