29 ton chou 2003-05-07 18:29:05
Búbánat, ez stimmel, énekóra nagyon kevés van, senki se tanul semmit, mert ha legalább ebben az egy órában haladna az osztály, de nem, ezt az összes gyerek csevegésre, és rendbontásra használja, (már az általános suli alsó osztályában is, sztem) az énektanároknak nincs tekintélyük, legalábbis én még ilyennel nem találkoztunk, senki se veszi komolyan az éneket. Meg se próbálja senki. Illetve egy-két ember, aki mindenre tanul, az már ezt se hagyja ki, de ilyen nagyon kevés van. És így semmit se lehet megtanulni. Saját tapasztalat, most ment az énektanárnőnk ideiglenesen el, illetve év végéig, és helyette egy angol tanár van, aki semmit se csinál, egyetlen mondatot nem mondott még a tárggyal kapcsolatban, csak, hogy jegyzeteljétek ki ennek, és ennek az életét a könyvből. Passz. Meg videózunk. De én nem speciel az éneklésre, a kórusra értettem, hanem főleg a szólóhangszerekre. A zeneiskolákban azért még jó oktatás folyik, színvonalas. (már ahol).
Búbánat, ez stimmel, énekóra nagyon kevés van, senki se tanul semmit, mert ha legalább ebben az egy órában haladna az osztály, de nem, ezt az összes gyerek csevegésre, és rendbontásra használja, (már az általános suli alsó osztályában is, sztem) az énektanároknak nincs tekintélyük, legalábbis én még ilyennel nem találkoztunk, senki se veszi komolyan az éneket. Meg se próbálja senki. Illetve egy-két ember, aki mindenre tanul, az már ezt se hagyja ki, de ilyen nagyon kevés van. És így semmit se lehet megtanulni. Saját tapasztalat, most ment az énektanárnőnk ideiglenesen el, illetve év végéig, és helyette egy angol tanár van, aki semmit se csinál, egyetlen mondatot nem mondott még a tárggyal kapcsolatban, csak, hogy jegyzeteljétek ki ennek, és ennek az életét a könyvből. Passz. Meg videózunk. De én nem speciel az éneklésre, a kórusra értettem, hanem főleg a szólóhangszerekre. A zeneiskolákban azért még jó oktatás folyik, színvonalas. (már ahol).
28 Búbánat 2003-05-07 10:34:16
Ton chou, kérlek, olvasd el, amit a „Miért jó kórusban énekelni” fórumban idevágóan a szóban forgó napilapból idéztem. Azon túlmenően pedig érdemes még egy-két megállapítását szó szerint ideírnom: ”A Magyar Kodály Társaság elnöksége még február elején levélben fordult Magyar Bálint miniszterhez, amelyben kérte a tárca vezetőjét: az oktatási törvény módosításában állítsák vissza a heti két énekórát az általános iskolákban. A magyar zenei nevelés pedagógiai élvonalát tömörítő társaság tagjai szerint a zenei nevelés nem megterhelést, hanem szellemi frissességet jelent a gyermekeknek….egyúttal rámutatott arra, hogy a pedagógusképzésre, a pálya megtartó erejére milyen vészes hatással lehet a tervezett óraszámcsökkentés. A megkeresésre Magyar Bálint a mai napig nem reagált, pedig a társaság márciusban ismételten felajánlotta segítségét az előterjesztés elkészítésében…..Miközben más országok jól megtanulták, ami a magyaroktól elleshető, szomorúan vehettük észre, hogy hazai berkekben elkezdődött a hanyatlás. Mikortól is? Rögtön Kodály halála után elindult a rombolás. Az ének-zene tanárok érdekeit a politikai intézményrendszeren belül nem védte senki. A kiváló szakmai szervezetek időről időre felemelték szavukat, ám az érdekérvényesítésben nem jártak sikerrel. Felfoghatatlan, ami ma is tapasztalható: az oktatási tárcánál egyetlenegy tisztségviselőt nem találni, aki értője és felelőse lenne a közoktatáson belül a művészeti tárgyak szakterületének. Olyan emberek döntenek évtizedekre kiható kérdésekről, akik egyáltalán nem kompetensek…A tantárgyakra bontáskor kiderült, heti egy-másfél óra juthat ének-zenei nevelésre. Innentől kezdve az iskolaigazgatók jóindulatától, a fenntartói többletfinanszírozástól függött a tantárgy sorsa. Ez évtől csökkentek az önkormányzatok pénzügyi keretei, ezért mindennaposakká váltak az iskolabezárások, a tagozatmegszüntetések. Az összes emelt szintű képzés haláltusáját vívja.”
Ton chou, kérlek, olvasd el, amit a „Miért jó kórusban énekelni” fórumban idevágóan a szóban forgó napilapból idéztem. Azon túlmenően pedig érdemes még egy-két megállapítását szó szerint ideírnom: ”A Magyar Kodály Társaság elnöksége még február elején levélben fordult Magyar Bálint miniszterhez, amelyben kérte a tárca vezetőjét: az oktatási törvény módosításában állítsák vissza a heti két énekórát az általános iskolákban. A magyar zenei nevelés pedagógiai élvonalát tömörítő társaság tagjai szerint a zenei nevelés nem megterhelést, hanem szellemi frissességet jelent a gyermekeknek….egyúttal rámutatott arra, hogy a pedagógusképzésre, a pálya megtartó erejére milyen vészes hatással lehet a tervezett óraszámcsökkentés. A megkeresésre Magyar Bálint a mai napig nem reagált, pedig a társaság márciusban ismételten felajánlotta segítségét az előterjesztés elkészítésében…..Miközben más országok jól megtanulták, ami a magyaroktól elleshető, szomorúan vehettük észre, hogy hazai berkekben elkezdődött a hanyatlás. Mikortól is? Rögtön Kodály halála után elindult a rombolás. Az ének-zene tanárok érdekeit a politikai intézményrendszeren belül nem védte senki. A kiváló szakmai szervezetek időről időre felemelték szavukat, ám az érdekérvényesítésben nem jártak sikerrel. Felfoghatatlan, ami ma is tapasztalható: az oktatási tárcánál egyetlenegy tisztségviselőt nem találni, aki értője és felelőse lenne a közoktatáson belül a művészeti tárgyak szakterületének. Olyan emberek döntenek évtizedekre kiható kérdésekről, akik egyáltalán nem kompetensek…A tantárgyakra bontáskor kiderült, heti egy-másfél óra juthat ének-zenei nevelésre. Innentől kezdve az iskolaigazgatók jóindulatától, a fenntartói többletfinanszírozástól függött a tantárgy sorsa. Ez évtől csökkentek az önkormányzatok pénzügyi keretei, ezért mindennaposakká váltak az iskolabezárások, a tagozatmegszüntetések. Az összes emelt szintű képzés haláltusáját vívja.”
27 ton chou 2003-05-06 20:28:11
Nos, Búbánat, igazad van, de azok, akik a zenei életet diktálják, nagyrészük tehetséges, legalább valamennyire, és vitte valamire, és megdolgozott a sikereiért (mondom, nagyrészt, mielőtt nekem esnétek). És azok, akiknek kiderül a tehetségük, azok úgyis bekerülnek a zenei életbe, hát nem mindenki eleve milliomosként kezdte. Egyébként meg, ha valaki zenét akar tanulni, még igenis vannak jó helyek, és az árak meg... szóval nem valami egetverők, hát mennyi is nekem? Azt hiszem kétezer félévenként, talán ennyit állapítottak meg a zeneiskolák számára, azoknak, akik 4-5-ösök, ha kéri vki, megnézem, van valami papír erről, milyen év, milyen törvény. És elég lagymatagon is osztályoznak, nem ezzel van a gond sztem, hanem azzal, hogy az emberek egyáltalán nem is akarnak zenét tanulni.
Nos, Búbánat, igazad van, de azok, akik a zenei életet diktálják, nagyrészük tehetséges, legalább valamennyire, és vitte valamire, és megdolgozott a sikereiért (mondom, nagyrészt, mielőtt nekem esnétek). És azok, akiknek kiderül a tehetségük, azok úgyis bekerülnek a zenei életbe, hát nem mindenki eleve milliomosként kezdte. Egyébként meg, ha valaki zenét akar tanulni, még igenis vannak jó helyek, és az árak meg... szóval nem valami egetverők, hát mennyi is nekem? Azt hiszem kétezer félévenként, talán ennyit állapítottak meg a zeneiskolák számára, azoknak, akik 4-5-ösök, ha kéri vki, megnézem, van valami papír erről, milyen év, milyen törvény. És elég lagymatagon is osztályoznak, nem ezzel van a gond sztem, hanem azzal, hogy az emberek egyáltalán nem is akarnak zenét tanulni.
26 gabor 2003-05-06 18:43:02
Köszönöm, erröl papolok állandóan. Az Erkel csak a jéghegy csúcsa. Félek, mire észbe kapunk, késö lesz...
Köszönöm, erröl papolok állandóan. Az Erkel csak a jéghegy csúcsa. Félek, mire észbe kapunk, késö lesz...
25 Búbánat 2003-05-06 09:52:57
Szokolay Sándor zeneszerzőé, a Corvin-lánc birtokosáé a következő idézet:” Kodály a maga idejében a tantervek szűkkeblűségét bátran ostorozta, és hatásosan, például a Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyerekeket! című cikkében. Magyarországot zenei nagyhatalommá tette Bartók és Kodály működése. Az építés hosszú küzdelem, a rombolás pillanatok ijesztő terméke. Így akarunk a művelt Európába bejutni? Műveltségünk őrzését és féltő ápolását így szolgáljuk? Szégyellem magam, hogy ez egyáltalán szóba jöhet!” Hadd tegyem még hozzá Dohnányi nevét, akit évtizedekre száműztek hazájából, és nevét a kultúrpolitikában ki nem szabadott ejteni, igaztalan koncepciós vádak miatt. Miért csodálkozunk, hogy ide jutottunk? Van egy szűk kör az országban, akik a magyar zeneművészetet mára kisajátították. Ők diktálnak. Sok jóra a jövő nemzedéke ne számítson, ha ez a folyamat nem áll meg, és nem indul be valami új szemlélet, arra alkalmas oktatókkal. Meg kell állítani az iskolákban az elsorvadó ének-zenei oktatást! Ez szerintem mindannyiunk közös ügye, felelőssége.
Szokolay Sándor zeneszerzőé, a Corvin-lánc birtokosáé a következő idézet:” Kodály a maga idejében a tantervek szűkkeblűségét bátran ostorozta, és hatásosan, például a Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyerekeket! című cikkében. Magyarországot zenei nagyhatalommá tette Bartók és Kodály működése. Az építés hosszú küzdelem, a rombolás pillanatok ijesztő terméke. Így akarunk a művelt Európába bejutni? Műveltségünk őrzését és féltő ápolását így szolgáljuk? Szégyellem magam, hogy ez egyáltalán szóba jöhet!” Hadd tegyem még hozzá Dohnányi nevét, akit évtizedekre száműztek hazájából, és nevét a kultúrpolitikában ki nem szabadott ejteni, igaztalan koncepciós vádak miatt. Miért csodálkozunk, hogy ide jutottunk? Van egy szűk kör az országban, akik a magyar zeneművészetet mára kisajátították. Ők diktálnak. Sok jóra a jövő nemzedéke ne számítson, ha ez a folyamat nem áll meg, és nem indul be valami új szemlélet, arra alkalmas oktatókkal. Meg kell állítani az iskolákban az elsorvadó ének-zenei oktatást! Ez szerintem mindannyiunk közös ügye, felelőssége.
24 ton chou 2003-01-29 19:31:05
Miért kéne bocsánatot kérned? Ez egy fórum :) Igen egyébként igazad van, persze, mondjuk, hogy egyszerre ennyi dologgal hogy lehet foglalkozni, az nem fér a fejembe, főleg amellett, hogy a gyereknek már a suliból is elege van lassan 3-4.-ben, hát még később! De ez wirklich egy gute Idee! Hát de ha vkit érdekel vmi, akkor úgyis utánanéz minden lehető forrásnak, nem? Szerintem föl kell kelteni a gyerekben az érdeklődést. De hát ez egy ilyen társadalmi közegben nagyon nehéz.
Miért kéne bocsánatot kérned? Ez egy fórum :) Igen egyébként igazad van, persze, mondjuk, hogy egyszerre ennyi dologgal hogy lehet foglalkozni, az nem fér a fejembe, főleg amellett, hogy a gyereknek már a suliból is elege van lassan 3-4.-ben, hát még később! De ez wirklich egy gute Idee! Hát de ha vkit érdekel vmi, akkor úgyis utánanéz minden lehető forrásnak, nem? Szerintem föl kell kelteni a gyerekben az érdeklődést. De hát ez egy ilyen társadalmi közegben nagyon nehéz.
23 gabor 2003-01-29 11:28:37
Ezt a társalgást inkább az alapkönyvtáras rovatban kéne folytatni, nem? Egyébként örülök, hogy ennyi épít? megjegyzés érkezik ebben a témában!
Ezt a társalgást inkább az alapkönyvtáras rovatban kéne folytatni, nem? Egyébként örülök, hogy ennyi épít? megjegyzés érkezik ebben a témában!
22 Búbánat 2003-01-29 11:07:06
Bocsánat, hogy beleszólok a diskurzusba. Örülök az elhangzott példáknak, javaslatoknak. De miért marad ki onnan az opera műfaja, a nagy népszerű alkotások és a szerzőik felsorolása. Ezeket is meg kellene szerettetni a felnövekvő fiatalokkal, nem csak az instrumentális zenében alkotó nagyságokat. És akkor még nem beszéltem a könnyedebb színpadi műfajról, mint a klasszikus operettről és daljátékokról. Ebben a kategóriában is vannak gyémántok. Mondhatnám, előbb az operett, utána az opera, és mindezekkel párhuzamosan az egyéb komolyzene. Én is ebben a sorrendben kezdtem megszeretni, megismerni a zene különböző műfajait, és még azokat, amikről nem is szóltam….Nem vagyok a híve, hogy egyoldalúan mindig csak egy-egy zenei stílus, korszak, műfaj zenéjével foglalkozzunk. Szerintem az a helyes, ha az ifjúság már gyermekkorban elkezd érdeklődésének megfelelően - egy kis szülői vagy pedagógiai ráhatással - egy-egy adott korhoz kapcsolható összes nagy zeneszerzővel és műveivel foglalkozni, azok mellett a különböző zenei és egyéb képzőművészeti, irodalmi stílusokkal, irányzatokkal, műfajokkal párhuzamosan ismerkedni; tanulja őket, hallgatja azokat operában, koncerteken, otthon lemezen, kazettán, rádióban, TV-ben, videón, olvassa hozzájuk az irodalmat stb. Tehát, szerintem csak együtt érdemes kezelni a kérdéskört, nem kiragadva egyiket-másikat. Ismételten bocsánatot kérek a közbeszólásomért.
Bocsánat, hogy beleszólok a diskurzusba. Örülök az elhangzott példáknak, javaslatoknak. De miért marad ki onnan az opera műfaja, a nagy népszerű alkotások és a szerzőik felsorolása. Ezeket is meg kellene szerettetni a felnövekvő fiatalokkal, nem csak az instrumentális zenében alkotó nagyságokat. És akkor még nem beszéltem a könnyedebb színpadi műfajról, mint a klasszikus operettről és daljátékokról. Ebben a kategóriában is vannak gyémántok. Mondhatnám, előbb az operett, utána az opera, és mindezekkel párhuzamosan az egyéb komolyzene. Én is ebben a sorrendben kezdtem megszeretni, megismerni a zene különböző műfajait, és még azokat, amikről nem is szóltam….Nem vagyok a híve, hogy egyoldalúan mindig csak egy-egy zenei stílus, korszak, műfaj zenéjével foglalkozzunk. Szerintem az a helyes, ha az ifjúság már gyermekkorban elkezd érdeklődésének megfelelően - egy kis szülői vagy pedagógiai ráhatással - egy-egy adott korhoz kapcsolható összes nagy zeneszerzővel és műveivel foglalkozni, azok mellett a különböző zenei és egyéb képzőművészeti, irodalmi stílusokkal, irányzatokkal, műfajokkal párhuzamosan ismerkedni; tanulja őket, hallgatja azokat operában, koncerteken, otthon lemezen, kazettán, rádióban, TV-ben, videón, olvassa hozzájuk az irodalmat stb. Tehát, szerintem csak együtt érdemes kezelni a kérdéskört, nem kiragadva egyiket-másikat. Ismételten bocsánatot kérek a közbeszólásomért.
21 ton chou 2003-01-28 18:40:43
Ahh, hát nem tudom, igen, szerintem ált. a zongoraversenyei benne kéne, hogy legyenek. Ha már egy van, miért ne legyen meg a többi alapon. Én pl. nem szeretem a válogatásokat, ha van egy Beethoven szimfóniám, akkor én nekem rögeszmémmé válik egy idő után, hogy mindnek meg kell lennie. Mondjuk szerencsére azok eleve megvoltak, Ferencsikkel:)) Na jó, Batrókot szereted? Hogy valami \"keményebb\" zeneszerzőt említsek? Vagy Bachot? Kétségbeesett vagyok. Kell találnom egy olyan pontot, amiben egyetértük. Beethoven? Na, ő egy másik nagy kedvencem, tippeléses alapon akkor szerintem Chopin se lehet a kedvenced, pedig nekem ő is nagy kedvencem. Mozart? Schubert? És Schubert? Nahát, őt is nagyon imádom. Jó, Dietrich-Fischer Diskau? Ő nem épp zeneszerző, de imádom őt is, ha még nem írtam volna. Vele a Schubert-dalokat szeretem nagyon, főfőfő kedvencem az Erlkönig. Németül meg is tanultam nagy lelkesedésemben, és magyarul is megvan már három fordításban :))) Afordításait gyűjtöm:)) Goethét is imádom pl. Ő nem is romantikus. Na jó, hirtelenjében több ötletem nincs. Te írsz egyébként az indexbe?
Ahh, hát nem tudom, igen, szerintem ált. a zongoraversenyei benne kéne, hogy legyenek. Ha már egy van, miért ne legyen meg a többi alapon. Én pl. nem szeretem a válogatásokat, ha van egy Beethoven szimfóniám, akkor én nekem rögeszmémmé válik egy idő után, hogy mindnek meg kell lennie. Mondjuk szerencsére azok eleve megvoltak, Ferencsikkel:)) Na jó, Batrókot szereted? Hogy valami \"keményebb\" zeneszerzőt említsek? Vagy Bachot? Kétségbeesett vagyok. Kell találnom egy olyan pontot, amiben egyetértük. Beethoven? Na, ő egy másik nagy kedvencem, tippeléses alapon akkor szerintem Chopin se lehet a kedvenced, pedig nekem ő is nagy kedvencem. Mozart? Schubert? És Schubert? Nahát, őt is nagyon imádom. Jó, Dietrich-Fischer Diskau? Ő nem épp zeneszerző, de imádom őt is, ha még nem írtam volna. Vele a Schubert-dalokat szeretem nagyon, főfőfő kedvencem az Erlkönig. Németül meg is tanultam nagy lelkesedésemben, és magyarul is megvan már három fordításban :))) Afordításait gyűjtöm:)) Goethét is imádom pl. Ő nem is romantikus. Na jó, hirtelenjében több ötletem nincs. Te írsz egyébként az indexbe?
20 gabor 2003-01-28 03:27:01
Igaz, ami igaz, Rachmanyinov nem a kedvencem, viszont Richtert én is nagyon szeretem. T?lem egyébként a komolyzenei alapkönyvtárról is beszélgethetünk... Gondolom, akkor II. zongoraverseny ott van.
Igaz, ami igaz, Rachmanyinov nem a kedvencem, viszont Richtert én is nagyon szeretem. T?lem egyébként a komolyzenei alapkönyvtárról is beszélgethetünk... Gondolom, akkor II. zongoraverseny ott van.
19 ton chou 2003-01-27 19:24:46
Dann gut, próbálkozzunk újra! :)) Milyen témák vannak még a zenén belül? Szerintem abban egyetérthetünk, hogy mindketten szeretünk zenét hallgatni. Szereted Richtert? Mert én például őt imádom!! Hallottad vele a Rachmaninov II. zongoraversenyt? Az valami hallatlanul fantasztikus!
Dann gut, próbálkozzunk újra! :)) Milyen témák vannak még a zenén belül? Szerintem abban egyetérthetünk, hogy mindketten szeretünk zenét hallgatni. Szereted Richtert? Mert én például őt imádom!! Hallottad vele a Rachmaninov II. zongoraversenyt? Az valami hallatlanul fantasztikus!
18 xy 2003-01-23 20:41:08
Na jó, igazatok van, belátom, de nekem szubjektíve mégiscsak ez a véleményem. Valamiért az a gyerek nem képes zenére lépni, így vele táncolni...nem a legnagyobb élvezet. Lehet, ha foglalkoznának vele külön, évekig, képes lenne megcsinálni azt, amit mindenki, de mivel nem foglalkoznak vele, ezért van egy olyan sejtésem, hogy nem is fog tudni megtanulni normálisan táncolni.
Na jó, igazatok van, belátom, de nekem szubjektíve mégiscsak ez a véleményem. Valamiért az a gyerek nem képes zenére lépni, így vele táncolni...nem a legnagyobb élvezet. Lehet, ha foglalkoznának vele külön, évekig, képes lenne megcsinálni azt, amit mindenki, de mivel nem foglalkoznak vele, ezért van egy olyan sejtésem, hogy nem is fog tudni megtanulni normálisan táncolni.
17 Búbánat 2003-01-23 16:20:19
Ilyen személynek tartom, pl. Lukin tanár urat, de Varga Karcsi bácsit is. Nagyszerűen tudnak a felnőttek és a gyerekek nyelvén beszélni a zene sokszínűségéről, az éneklésről, a hangszerek megszólaltatásának \"rejtelmeiről”, és sok minden másról, ami a zenéről szól, ami a zenével kapcsolatos. Óriási tapasztalatuk van, amit örvendetes módon élményszerűen tudnak a hallgatóik figyelmébe ajánlani. Fel lelkesítve a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt a passzivitásukból. És a legfontosabb: mindig hoznak magukkal a témáikhoz kapcsolódóan énekes vagy hangszeres művészeket, akik mintegy illusztrálják élőben, saját művészetükkel a nevezett zenepedagógusok szövegesen sziporkázó előadásait. A siker mindig garantált. Érdemes ezekre a zenét népszerűsítő, műsorral egybekötött tartalmas szórakozást és tudást nyújtó programokra minél többeknek ellátogatni.
Ilyen személynek tartom, pl. Lukin tanár urat, de Varga Karcsi bácsit is. Nagyszerűen tudnak a felnőttek és a gyerekek nyelvén beszélni a zene sokszínűségéről, az éneklésről, a hangszerek megszólaltatásának \"rejtelmeiről”, és sok minden másról, ami a zenéről szól, ami a zenével kapcsolatos. Óriási tapasztalatuk van, amit örvendetes módon élményszerűen tudnak a hallgatóik figyelmébe ajánlani. Fel lelkesítve a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt a passzivitásukból. És a legfontosabb: mindig hoznak magukkal a témáikhoz kapcsolódóan énekes vagy hangszeres művészeket, akik mintegy illusztrálják élőben, saját művészetükkel a nevezett zenepedagógusok szövegesen sziporkázó előadásait. A siker mindig garantált. Érdemes ezekre a zenét népszerűsítő, műsorral egybekötött tartalmas szórakozást és tudást nyújtó programokra minél többeknek ellátogatni.
16 gabor 2003-01-17 22:14:45
Patetikus körmondatomba nyelvhelyességi hiba lopakodott. A mondat magyar nyelven így hangzott volna: Vannak emberek, akik talán nem az énektanítás ászai, nem bíznak különleges módszerekben, de képesek segítségére lenni gyermekeknek és felnőtteknek abban, hogy leépítsék az énekléssel kapcsolatos gátlásaikat, és képesek bevezetni őket egy olyan csodálatos világba, ahová soha nem jutnának el passzív műélvezet vagy elméleti tudás megszerzése útján.
Patetikus körmondatomba nyelvhelyességi hiba lopakodott. A mondat magyar nyelven így hangzott volna: Vannak emberek, akik talán nem az énektanítás ászai, nem bíznak különleges módszerekben, de képesek segítségére lenni gyermekeknek és felnőtteknek abban, hogy leépítsék az énekléssel kapcsolatos gátlásaikat, és képesek bevezetni őket egy olyan csodálatos világba, ahová soha nem jutnának el passzív műélvezet vagy elméleti tudás megszerzése útján.
15 gabor 2003-01-17 14:39:23
Továbbá: Nem tudok korcsolyázni. Szégyen ide vagy oda. De nem utálok. Seggreesni és fagyoskodni utálok. Nem pedig korcsolyázni. Hogy is utálhatnék valamit, amit nem ismerek. Ám ha egyszer megtanulnék korcsolyázni (mert ez is előfordulhatna), már biztosan szeretném is. Hiszen minek csinálnék valamit, amit nem muszáj, ha nem azért, mert szívesen csinálom? Vannak emberek, akik talán nem az énektanítás ászai, nem bíznak különleges módszerekben, de képesek segítségére lenni gyermekeknek és felnőtteknek abban, hogy leépítsék az énekléssel kapcsolatos gátlásaikat, és bevezessék őket egy olyan csodálatos világba, ahová soha nem jutnának el passzív műélvezet vagy elméleti tudás megszerzése útján. És ha egyszer megpillantották ezt a világot, hálásak lesznek, hogy kincseivel gazdagodhatnak.
Továbbá: Nem tudok korcsolyázni. Szégyen ide vagy oda. De nem utálok. Seggreesni és fagyoskodni utálok. Nem pedig korcsolyázni. Hogy is utálhatnék valamit, amit nem ismerek. Ám ha egyszer megtanulnék korcsolyázni (mert ez is előfordulhatna), már biztosan szeretném is. Hiszen minek csinálnék valamit, amit nem muszáj, ha nem azért, mert szívesen csinálom? Vannak emberek, akik talán nem az énektanítás ászai, nem bíznak különleges módszerekben, de képesek segítségére lenni gyermekeknek és felnőtteknek abban, hogy leépítsék az énekléssel kapcsolatos gátlásaikat, és bevezessék őket egy olyan csodálatos világba, ahová soha nem jutnának el passzív műélvezet vagy elméleti tudás megszerzése útján. És ha egyszer megpillantották ezt a világot, hálásak lesznek, hogy kincseivel gazdagodhatnak.
14 gabor 2003-01-17 14:02:15
Búbánat! Szívemből szóltál!
Búbánat! Szívemből szóltál!
13 Benno 2003-01-16 23:04:57
imádtam énekelni a kórusban, igaz, kicsit hamis voltam, mint azt 10 évvel utána megtudtam :)
imádtam énekelni a kórusban, igaz, kicsit hamis voltam, mint azt 10 évvel utána megtudtam :)
12 Búbánat 2003-01-15 08:49:27
Ki mondhatja valakire azt, hogy botfülű? Szerintem, senki. Mégpedig két okból. 1.) Mert, ha én tudok énekelni, van hallásom, nem biztos, hogy tudom, milyen az, képes vagyok-e felismerni a másikról, aki azt tartja magáról, úgy érzi (tudja, gondolja, felismeri, nem tudja, mások mondják rá), hogy ő minderre nem képes. 2.) Ha meg én nem tudok énekelni, nincs hallásom, akár szeretem a zenét, akár nem, szubjektíve, nem tudom megítélni, hogy bennem van-e a hiba, vagy abban, aki ezt rólam állítja. Illetve, hogy milyen érzés, tudat az annak, aki azt állítja magáról, hogy szeret és tud énekelni, felismeri a zenéket, műveli is azt, ezért ő objektíve, bátran állítja, hogy aki mindezekkel a képességekkel nem rendelkezik, az botfülű. Összefoglalva: senki egymásról és magáról sem állíthatja meggyőzően, és okkal, hogy botfülű. Ez - véleményem szerint - objektív mércével nem mérhető. A szubjektivitásról viszont meg azt tudjuk, hogy szélsőséges vélemények tárháza. Az viszont, igaz, hogy egy külső értő személy, segíthet a kérdés feltárásában, illetve az egészséges önboncolás után rávezetve a másikat képességeinek pozitív irányú szemléletére, az öntudatos gondolkozás kialakítására. És olyasmik befogadására, amiről korábban azt hitte, hogy ő arra nem képes.
Ki mondhatja valakire azt, hogy botfülű? Szerintem, senki. Mégpedig két okból. 1.) Mert, ha én tudok énekelni, van hallásom, nem biztos, hogy tudom, milyen az, képes vagyok-e felismerni a másikról, aki azt tartja magáról, úgy érzi (tudja, gondolja, felismeri, nem tudja, mások mondják rá), hogy ő minderre nem képes. 2.) Ha meg én nem tudok énekelni, nincs hallásom, akár szeretem a zenét, akár nem, szubjektíve, nem tudom megítélni, hogy bennem van-e a hiba, vagy abban, aki ezt rólam állítja. Illetve, hogy milyen érzés, tudat az annak, aki azt állítja magáról, hogy szeret és tud énekelni, felismeri a zenéket, műveli is azt, ezért ő objektíve, bátran állítja, hogy aki mindezekkel a képességekkel nem rendelkezik, az botfülű. Összefoglalva: senki egymásról és magáról sem állíthatja meggyőzően, és okkal, hogy botfülű. Ez - véleményem szerint - objektív mércével nem mérhető. A szubjektivitásról viszont meg azt tudjuk, hogy szélsőséges vélemények tárháza. Az viszont, igaz, hogy egy külső értő személy, segíthet a kérdés feltárásában, illetve az egészséges önboncolás után rávezetve a másikat képességeinek pozitív irányú szemléletére, az öntudatos gondolkozás kialakítására. És olyasmik befogadására, amiről korábban azt hitte, hogy ő arra nem képes.
11 stevie w 2003-01-14 12:21:52
Gabor: \"NINCS botfülű gyerek!\" De van! En! :-) Legalabbis enekelni nem tudtam sohasem. Es meglehetosen utaltam is. Nyilvan osszefugg a ketto. Enektanaraim neve: Lantos Rezsone, Lukin Laszlo. Az enektanitas nagy aszai. Remek modszereikkel komoly gatlasokat ideztek elo bennem, amiket csak ma ismerek fel magamon. Szerencsere kesobb talalkoztam olyan emberekkel, akik -- ha enekelni nem is -- de legalabb elvezni a zenet megtanitottak.
Gabor: \"NINCS botfülű gyerek!\" De van! En! :-) Legalabbis enekelni nem tudtam sohasem. Es meglehetosen utaltam is. Nyilvan osszefugg a ketto. Enektanaraim neve: Lantos Rezsone, Lukin Laszlo. Az enektanitas nagy aszai. Remek modszereikkel komoly gatlasokat ideztek elo bennem, amiket csak ma ismerek fel magamon. Szerencsere kesobb talalkoztam olyan emberekkel, akik -- ha enekelni nem is -- de legalabb elvezni a zenet megtanitottak.
10 gabor 2002-12-16 12:24:49
A szolfézsról, és egyáltalán a zeneiskolai nevelésről pedig bővebben írtam a Komolyzene jelene és jövője Magyarországon rovatba.
A szolfézsról, és egyáltalán a zeneiskolai nevelésről pedig bővebben írtam a Komolyzene jelene és jövője Magyarországon rovatba.
9 gabor 2002-12-16 10:53:33
...mint azt, hogy nem a kellő szakértelemmel, gonddal és türelemmel foglalkozik vele a kolléga, akinek gondjaira bízták!
...mint azt, hogy nem a kellő szakértelemmel, gonddal és türelemmel foglalkozik vele a kolléga, akinek gondjaira bízták!
8 xy 2002-12-15 15:51:22
Én a szolfézsóráimra kellemesen gondolok vissza, mert nagyon erős volt a tanárom, ott tényleg tanultam. Azt a tudást, amit ott megszereztem, még ma is tudom hasznosítani, pedig azóta évek telltek el. A blattolásom fejlődik, mivel zongorázom, és az sokat fejlődött érdekes módon, pedig amikor elkezdtem, borzalmas volt, hang/perc olvastam kottát... Hát ezt, hogy nincs botfülű gyerek, ezt azért így nem állítanám, aki mondjuk 8 éve táncol néptáncot, és még mindig nem tud zenére lépni, arra nem tudok mást mondani...
Én a szolfézsóráimra kellemesen gondolok vissza, mert nagyon erős volt a tanárom, ott tényleg tanultam. Azt a tudást, amit ott megszereztem, még ma is tudom hasznosítani, pedig azóta évek telltek el. A blattolásom fejlődik, mivel zongorázom, és az sokat fejlődött érdekes módon, pedig amikor elkezdtem, borzalmas volt, hang/perc olvastam kottát... Hát ezt, hogy nincs botfülű gyerek, ezt azért így nem állítanám, aki mondjuk 8 éve táncol néptáncot, és még mindig nem tud zenére lépni, arra nem tudok mást mondani...
7 Darvas Kristóf 2002-12-12 07:09:15
Nagyon kevés jó zenésszel találkoztam, akinek jó emlékei lettek volna a szolfézsórákról, miközben szinte mindenki egyetértett abban, hogy nagyon fontos. Hogy miért van ez így, egy szóban kifejezhető: Unalmasak az órák! Szerintem a mai órastruktúrákat át kell alakítani, hogy mindenki valamennyire a saját tempojában tudjon haladni. A tehetségesebbje már az első órán tudja azt, amit 10 óra alatt tanulnak meg. Annyi gyerekdalt és népdalt énekeltünk, szolmizáltunk, tapsoltunk, hogy ezek a dalok nemes egyszerűségét egy idő után egyhangúnak éreztem. Emlékszem, harmadikos zeneiskolás koromtól kezdve magántanuló voltam szolfézsból, ez annyit jelentett: Félévente egyszer bemenni vizsgázni, elénekelni három dalt fejből, leblattolni egy nyolcütemes dallamot, hangközöket felismerni és néhány elméleti fogalmat tisztázni. Minimális tanulással megspóroltam heti másfélóra elvesztegetését. Csak egyetlen dolog hiányzik: A blattolási készségem nem fejlődött rendesen. Bár, ha bejártam, lehet, hogy akkor se fejlődött volna sokkal jobban. Hogy mi legyen helyette, nem tudom. Élvezetes órák, ez nagyon fontos. Egy ötlet: a monoton szolfézsórák helyett egy kellemes énekkarokat szervezzenek össze. Itt is lehet elméletet tanítani, de kevesebbet és gyorsabban, a hangsúly a közös éneklésen legyen, ami - ha jó a karvezető - oldott tud lenni, emiatt jobban szeretnek oda járni. De itt a gond: Jó legyen a karvezető! És ha nem jó? Nem lehet minden zeneiskolában egy tehetséges karvezető. Talán, ha jobban lennének fizetve, akkor... Aki zeneiskolában tanít, vagy azért teszi, mert nem él meg másból, vagy azért, mert annyira szeret tanítani, hogy vállalja az ezzel járó alacsony életszínvonala, vagy olyan mázlista, hogy férje/felesége keres annyit, hogy kényelmesen meg tudjon élni.
Nagyon kevés jó zenésszel találkoztam, akinek jó emlékei lettek volna a szolfézsórákról, miközben szinte mindenki egyetértett abban, hogy nagyon fontos. Hogy miért van ez így, egy szóban kifejezhető: Unalmasak az órák! Szerintem a mai órastruktúrákat át kell alakítani, hogy mindenki valamennyire a saját tempojában tudjon haladni. A tehetségesebbje már az első órán tudja azt, amit 10 óra alatt tanulnak meg. Annyi gyerekdalt és népdalt énekeltünk, szolmizáltunk, tapsoltunk, hogy ezek a dalok nemes egyszerűségét egy idő után egyhangúnak éreztem. Emlékszem, harmadikos zeneiskolás koromtól kezdve magántanuló voltam szolfézsból, ez annyit jelentett: Félévente egyszer bemenni vizsgázni, elénekelni három dalt fejből, leblattolni egy nyolcütemes dallamot, hangközöket felismerni és néhány elméleti fogalmat tisztázni. Minimális tanulással megspóroltam heti másfélóra elvesztegetését. Csak egyetlen dolog hiányzik: A blattolási készségem nem fejlődött rendesen. Bár, ha bejártam, lehet, hogy akkor se fejlődött volna sokkal jobban. Hogy mi legyen helyette, nem tudom. Élvezetes órák, ez nagyon fontos. Egy ötlet: a monoton szolfézsórák helyett egy kellemes énekkarokat szervezzenek össze. Itt is lehet elméletet tanítani, de kevesebbet és gyorsabban, a hangsúly a közös éneklésen legyen, ami - ha jó a karvezető - oldott tud lenni, emiatt jobban szeretnek oda járni. De itt a gond: Jó legyen a karvezető! És ha nem jó? Nem lehet minden zeneiskolában egy tehetséges karvezető. Talán, ha jobban lennének fizetve, akkor... Aki zeneiskolában tanít, vagy azért teszi, mert nem él meg másból, vagy azért, mert annyira szeret tanítani, hogy vállalja az ezzel járó alacsony életszínvonala, vagy olyan mázlista, hogy férje/felesége keres annyit, hogy kényelmesen meg tudjon élni.
6 gabor 2002-12-05 18:04:16
Iiigen, a baj ott lehet, hogy erőltetik a karéneklést, ahelyett, hogy minden iskolában kötelező lenne, hogy minden vállalatnak, hivatalnak, templomnak, sportszövetségnek, elmegyógyintézetnek saját énekkara lenne, amelyet egy ekötelezett karvezető dirigál. Nem győzzük elégszer elmondani, amit saját bőrünkön tapasztaltunk: NINCS botfülű gyerek! Csak rossz énektanár/karvezető van! Mindannyian arra születtünk, hogy testünk-lelkünk képességeit minél inkább kihasználjuk - embertársaink javára. A hangépzőszervi betegeket kivéve mindannyiunknak van énekhangja. Nem lesz mindenkiből maratoni futó, akinek van két jó lába, de járni, sétálni még a féllábú is meg tud tanulni. Ezt az egyszerű tényt kellene elhinniük az énektanároknak (és a szülőknek). De persze mindent kényelmesebb a gyerekre fogni...
Iiigen, a baj ott lehet, hogy erőltetik a karéneklést, ahelyett, hogy minden iskolában kötelező lenne, hogy minden vállalatnak, hivatalnak, templomnak, sportszövetségnek, elmegyógyintézetnek saját énekkara lenne, amelyet egy ekötelezett karvezető dirigál. Nem győzzük elégszer elmondani, amit saját bőrünkön tapasztaltunk: NINCS botfülű gyerek! Csak rossz énektanár/karvezető van! Mindannyian arra születtünk, hogy testünk-lelkünk képességeit minél inkább kihasználjuk - embertársaink javára. A hangépzőszervi betegeket kivéve mindannyiunknak van énekhangja. Nem lesz mindenkiből maratoni futó, akinek van két jó lába, de járni, sétálni még a féllábú is meg tud tanulni. Ezt az egyszerű tényt kellene elhinniük az énektanároknak (és a szülőknek). De persze mindent kényelmesebb a gyerekre fogni...
5 Búbánat 2002-12-05 14:44:30
Talán rosszak a pedagógiai módszerek? Talán már a gyermekkorban megutáltatják a gyerekkel az énekórákon a szolfézst, ami kötelező marad a hangszeres tanítás időszaka alatt is? Van, aki a Kodály-módszerre esküszik, van, aki azt elutasítja. Mi az igazság? A gyerek kedvét a komolyzene tanulásától vagy hallgatásától, élvezetétől egy életre szólóan elveheti egy hozzá nem értő oktató, aki igyekszik jól-rosszul, inkább rosszul visszaadni azokat a hiányos ismereteket, amelyekben maga is ludas, és már őt is korszerűtlen módszerekkel oktatták anno. Aztán erőltetik az iskolákban a kórusbeli éneklést azokkal is, akikről tudott, hogy botfülűek. Jellemző, hogy milyen sok fiatal, még tanuló vagy pályakezdő kolléga, illetve kollegina kíván részt venni egy-egy nevesebb pályatárs, opera-, dalénekesnő mesterkurzusán; abban a reményben, hogy olyan hang-és légzéstechnikai ismeretekhez, meg stílusismerethez juthatnak hozzá, amiket a főiskolán és az Akadémián nem, vagy csak hézagosan kapnak meg. Ezt a hiányt most egy magukénál képzettebb és már bizonyított énekestől szeretnék bepótolni. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Mert itt is nagy a vetélkedés ám! És sokaknak nincs önkontroljuk, hogy mire alkalmasak és mire nem. Hát bizony, félthetjük a mai fiatalokat, mert sok a tehetséges gyerek, nem kétséges, de a rossz módszerek, meg a túlzott nagy önbizalom egyaránt károkat okozhat. Mind a tanulónak, mind az el/ki/bocsátó oktatási intézménynek, s végső soron, magunknak, befogadóknak, fogyasztóknak.
Talán rosszak a pedagógiai módszerek? Talán már a gyermekkorban megutáltatják a gyerekkel az énekórákon a szolfézst, ami kötelező marad a hangszeres tanítás időszaka alatt is? Van, aki a Kodály-módszerre esküszik, van, aki azt elutasítja. Mi az igazság? A gyerek kedvét a komolyzene tanulásától vagy hallgatásától, élvezetétől egy életre szólóan elveheti egy hozzá nem értő oktató, aki igyekszik jól-rosszul, inkább rosszul visszaadni azokat a hiányos ismereteket, amelyekben maga is ludas, és már őt is korszerűtlen módszerekkel oktatták anno. Aztán erőltetik az iskolákban a kórusbeli éneklést azokkal is, akikről tudott, hogy botfülűek. Jellemző, hogy milyen sok fiatal, még tanuló vagy pályakezdő kolléga, illetve kollegina kíván részt venni egy-egy nevesebb pályatárs, opera-, dalénekesnő mesterkurzusán; abban a reményben, hogy olyan hang-és légzéstechnikai ismeretekhez, meg stílusismerethez juthatnak hozzá, amiket a főiskolán és az Akadémián nem, vagy csak hézagosan kapnak meg. Ezt a hiányt most egy magukénál képzettebb és már bizonyított énekestől szeretnék bepótolni. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Mert itt is nagy a vetélkedés ám! És sokaknak nincs önkontroljuk, hogy mire alkalmasak és mire nem. Hát bizony, félthetjük a mai fiatalokat, mert sok a tehetséges gyerek, nem kétséges, de a rossz módszerek, meg a túlzott nagy önbizalom egyaránt károkat okozhat. Mind a tanulónak, mind az el/ki/bocsátó oktatási intézménynek, s végső soron, magunknak, befogadóknak, fogyasztóknak.
4 gabor 2002-12-05 10:56:27
Az a szomorú, hogy azok között, akiket felvesznek az Akadémiára, például énektanárképzőre, elenyésző azok száma, akik valódi hivatástudattól vezérelve választják a pályát. A reménybeli kollégák döntő többsége már az Akadémiára annak biztos tudatában jön, hogy az énekoktatásban nincs tennivaló, vagy ha van, az nem rá tartozik. Sajnos az akadémisták és főiskolások törpe kisebbsége szereti azt a zenét, aminek művelésére az életét tette fel. A többség szabadidejében, sőt két órája közötti szünetben ugyanazt a hangzó szemetet hallgatja, amit a gyerek, akit majd tanítani fog. Ha tehát egy ilyen kollégajelölt lemorzsolódik, talán nem is oly nagy nemzetünk vesztesége.
Az a szomorú, hogy azok között, akiket felvesznek az Akadémiára, például énektanárképzőre, elenyésző azok száma, akik valódi hivatástudattól vezérelve választják a pályát. A reménybeli kollégák döntő többsége már az Akadémiára annak biztos tudatában jön, hogy az énekoktatásban nincs tennivaló, vagy ha van, az nem rá tartozik. Sajnos az akadémisták és főiskolások törpe kisebbsége szereti azt a zenét, aminek művelésére az életét tette fel. A többség szabadidejében, sőt két órája közötti szünetben ugyanazt a hangzó szemetet hallgatja, amit a gyerek, akit majd tanítani fog. Ha tehát egy ilyen kollégajelölt lemorzsolódik, talán nem is oly nagy nemzetünk vesztesége.
3 Búbánat 2002-12-05 10:23:22
Kedves Gabor! Tőlem folytathatjuk itt a rovatodban is. Most csak annyit, hogy való igaz, a zeneiskola sem ingyenes, de még mindig jóval olcsóbb, mintha magán stúdiumokat, különórákat vesz a diák borsos áron. Bizonyára van olyan szülő, aki úgy gondolja, neki és csemetéjének megéri ezen az áron is, főleg, ha érzékelhető már a diák tudásának gyarapulása. Egyébként, szorgalom, kitartás nélkül mit sem ér az egész. Később, pedig amikor már a Konziba, vagy a Zeneakadémiára kell felvételeznie, jönnek a néha megoldhatatlan nehézségek: túljelentkezés, alacsony felvételi keretszám, túl magas pontszámok, gyenge tudás, kapcsolatok hiánya stb. Ha nem sikerül a felvételi, van, aki nem gyötri tovább magát, egész egyszerűen abba hagyja a még számára el sem kezdődött pályát. Jó esetben, nem adja fel, és minden évben újra beadja felvételi kérelmét. Egyszer talán sikerülnie fog. Ugyanakkor, a már végzett diákoknak sem minden tejfel. Tekintve, hogy vannak szakok, ahonnan ömlik ki a diplomás, és már most telítve vannak a potenciális álláshelyek: mind tanári, mind zenekari árok. De még az egyéni szólista karrier sem biztos, mert itt is nagy a verseny, sokan vannak. A zenei intézményeknél (médiák: zenei rovatok, szerkesztőségek; egyéb kutatói, történészi álláshelyek) sem sokkal rózsásabb a helyzet. Nem beszélve arról, hogy ott már politikai vetülete is van a dolognak. Szóval, nem könnyű az itthoni helyzet az érvényesüléshez. Külföldön is ugyanúgy meg kell küzdeni a jól fizető biztos álláshelyekért, de még a zenei versenyeken elért helyezések sem garantálják, hogy egyből befutott, szólista karrier ígérete áll előtte. Szerencse is kell sok egyéb mellett. Sokan gáncsolják, akadályozzák a naiv fiatalokat az előbbre jutásban. Van, aki feladja, van, aki nem csügged, minden követ megmozgat céljainak elérése érdekében. Sikertelenség esetén viszont a szülők meg utólag megbánják, hogy szeretteiket erre a pályára erőltették. Főleg, ha a tehetség, kitartás, szorgalom, ambíció egyébként sem volt meg a nebulóban, sem kis korában, sem felnőve. Külön téma lehet, hogy mit kezd magával az ilyen szituációba érkezett reménytelen eset, aki csak már túl későn veszi észre, hogy minden eddig megtett lépése elhibázott volt, s drága éveket vesztegetett el.
Kedves Gabor! Tőlem folytathatjuk itt a rovatodban is. Most csak annyit, hogy való igaz, a zeneiskola sem ingyenes, de még mindig jóval olcsóbb, mintha magán stúdiumokat, különórákat vesz a diák borsos áron. Bizonyára van olyan szülő, aki úgy gondolja, neki és csemetéjének megéri ezen az áron is, főleg, ha érzékelhető már a diák tudásának gyarapulása. Egyébként, szorgalom, kitartás nélkül mit sem ér az egész. Később, pedig amikor már a Konziba, vagy a Zeneakadémiára kell felvételeznie, jönnek a néha megoldhatatlan nehézségek: túljelentkezés, alacsony felvételi keretszám, túl magas pontszámok, gyenge tudás, kapcsolatok hiánya stb. Ha nem sikerül a felvételi, van, aki nem gyötri tovább magát, egész egyszerűen abba hagyja a még számára el sem kezdődött pályát. Jó esetben, nem adja fel, és minden évben újra beadja felvételi kérelmét. Egyszer talán sikerülnie fog. Ugyanakkor, a már végzett diákoknak sem minden tejfel. Tekintve, hogy vannak szakok, ahonnan ömlik ki a diplomás, és már most telítve vannak a potenciális álláshelyek: mind tanári, mind zenekari árok. De még az egyéni szólista karrier sem biztos, mert itt is nagy a verseny, sokan vannak. A zenei intézményeknél (médiák: zenei rovatok, szerkesztőségek; egyéb kutatói, történészi álláshelyek) sem sokkal rózsásabb a helyzet. Nem beszélve arról, hogy ott már politikai vetülete is van a dolognak. Szóval, nem könnyű az itthoni helyzet az érvényesüléshez. Külföldön is ugyanúgy meg kell küzdeni a jól fizető biztos álláshelyekért, de még a zenei versenyeken elért helyezések sem garantálják, hogy egyből befutott, szólista karrier ígérete áll előtte. Szerencse is kell sok egyéb mellett. Sokan gáncsolják, akadályozzák a naiv fiatalokat az előbbre jutásban. Van, aki feladja, van, aki nem csügged, minden követ megmozgat céljainak elérése érdekében. Sikertelenség esetén viszont a szülők meg utólag megbánják, hogy szeretteiket erre a pályára erőltették. Főleg, ha a tehetség, kitartás, szorgalom, ambíció egyébként sem volt meg a nebulóban, sem kis korában, sem felnőve. Külön téma lehet, hogy mit kezd magával az ilyen szituációba érkezett reménytelen eset, aki csak már túl későn veszi észre, hogy minden eddig megtett lépése elhibázott volt, s drága éveket vesztegetett el.
2 Búbánat 2002-12-03 11:27:17
A Komolyzene jelene és jövője fórumon írtakhoz kapcsolódik a téma. Itt is folytatható.
A Komolyzene jelene és jövője fórumon írtakhoz kapcsolódik a téma. Itt is folytatható.
1 gabor 2002-12-03 10:54:30
erratum: \"...és énekoktatás színvonalánál...\" helyesen: \"...és énekoktatás megbecsülésénél...\"
erratum: \"...és énekoktatás színvonalánál...\" helyesen: \"...és énekoktatás megbecsülésénél...\"
0 gabor 2002-12-03 10:51:51
Tóth Péter cikke adta az ötletet (Figyelj, mama...) a fórum létrehozásához. Kérdés: nincs-e Magyarországon megfelelő, bevált eszköz az ifjú és idősebb közönség zenei nevelésére? Kell-e mind újabb módszerekkel kísérletezni, amíg nics épkézláb iskolai kórus az országban (nem a szabályt erősítő kivételekre gondolok), amíg évről évre csökkentik az énekóra-számokat, amíg énektanárképzésünk színvonalát az énekóra és énekoktatás színvonalánál csak népünk zenei műveltsége és ízlése jellemzi jobban?
Tóth Péter cikke adta az ötletet (Figyelj, mama...) a fórum létrehozásához. Kérdés: nincs-e Magyarországon megfelelő, bevált eszköz az ifjú és idősebb közönség zenei nevelésére? Kell-e mind újabb módszerekkel kísérletezni, amíg nics épkézláb iskolai kórus az országban (nem a szabályt erősítő kivételekre gondolok), amíg évről évre csökkentik az énekóra-számokat, amíg énektanárképzésünk színvonalát az énekóra és énekoktatás színvonalánál csak népünk zenei műveltsége és ízlése jellemzi jobban?
