The Voice of the Psalms / Schola Hungarica

The Voice of the Psalms
Gregorian and Ambrosian Chants
Psalm Chorales by Bach
Schola Hungarica
László Dobszay & Janka Szendrei
Hungaroton
HCD 32316

A Hungaroton rendszeresen megjelenő gregorián sorozatában, amelyet már évtizedek óta a Schola Hungarica kórus jegyez, most újabb tematikus anyag került sorra. Nem annyira a szigorú tudományosság alapján válogatva, hiszen a lemez mégiscsak a nagyközönségnek, és nem tudósoknak szóló médium. A tudományosság ellen ható idegen anyag néhány Bach-korál, amely azért természetesen nem ad hoc jelleggel került a nagyon is tudós szempontok alapján kiválasztott gregorián énekek közé, hanem a feldolgozott szövegek alapján. Amelyek itt a zsoltárokból származnak.

A zsoltároknak (mint azt Dobszay László kimerítő tanulmányából megtudhatjuk) a liturgiában, de azon kívül is fontos szerepük volt. Ezért is alakulhatott ki már a negyedik században, Milánóban előadásuknak antifonális - két, egymásnak felelgető kórus által előadott - formája, ahol a refrént együtt énekelték. Ezt a formát a himnuszéneklés mellett a hagyomány szerint Ambrus püspök vezette be, és így a Gergely-reform előtti énekek egy bizonyos része róla kapta a nevét. Ezt - sajnos - már nem tudhatjuk meg a tanulmányból, pedig a művek részletezésénél - mint ahogy a címben is - a későbbiekben gondosan meghatározottak az ambrozián énekek. Mint ahogy azt sem tudhatjuk meg, melyik dallam pontosan honnan és melyik századból származik, legfeljebb azt, hogy az a forma, amelyik megszólal, mikor és hol alakult ki. Viszont van magyar, latin (német) és angol fordítása is a zsoltárszövegeknek.

Mivel semmilyen rokonítható előadási mód nincs, és leírások sincsenek a gregorián előadási stílusról, a Schola tagjai olyan egyszerűen próbálnak énekelni, hogy legalább annak modorosságai ne álljanak a korokon átívelő dallamok megértésének útjába. Nagyon homogén hangzást próbáltak megvalósítani, pontos, egységes belépésekkel, ami - figyelembe véve, hogy kisfiúk, kislányok és felnőttek együttesét halljuk - nem lehetett kis munka. Az eredmény alapján sikerrel oldották meg a feladatot.

Nem indokolt a Bach-korálok mellől a stílusos hangszeres alátámasztás hiánya - legalább egy kis orgona -, amely a bonyolultabb hangzásképet egységesítette volna, és jobban elkülönítette volna az idegen zenei szövetet, ezzel is hangsúlyozva a másságát.

Viszont nagy segítségére van az előadásnak a felvétel minősége. A gregorián lemezek szokásos helyszínén - az ócsai kálvinista templomban - készült felvételen nyoma sincs a Hungaroton stúdióanyagaira jellemző nyomott hangzásnak. A kórus és a szólisták pontosan meghatározhatóan, enyhén visszhangos térben helyezkednek el, de nem vesznek el benne, a szólamok hangzásarányai is rendben vannak.

A zenei anyag szépsége, az előadás kitűnő minősége és a feltűnően jó felvétel újabb kiváló darabbal gyarapítja a Schola Hungarica rögzített repertoárját, és gazdagíthatja a vásárló lemezgyűjteményét.