Északi fény, kényelmes cipőben (Grieg- és Sibelius-dalok)

Grieg and Sibelius songs
Karita Mattila - soprano
City of Birmingham Symphony Orchestra
Sakari Oramo
Warner 8573 80243-2

Divatba jöttek a zenekari dalok. Ez a köztes műfaj, mely egy jó időre kiszorult a koncertszínpadokról, újra helyet követel magának. Ebben persze közrejátszhat az áriaestek, operagálák és egyéb, énekes sztárok köré szervezett haknik iránti mesterségesen keltett kereslet is, továbbá nem szabad lebecsülni a lemezpiac mérhetetlen igényét az olyan művek iránt, amelyeket legfeljebb, ha nyolcan-tízen rögzítettek az elmúlt 25 évben. Ez a fajta nóvumkeresés aztán kellemes „melléktermékekkel” is szolgál(hat). Előkerülnek másodvonalbeli szerzők elsőrangú, de ismeretlen kompozíciói, és persze bőven akadnak fenn a rostán elsőrangú komponisták méltán elfeledett alkotásai is.

Az igényt ugyan meg lehet teremteni, akár mesterségesen is, de mit tegyen az egyszeri koncertszervező-előadó-lemezkiadó, ha egyszerűen nincs elég jó minőségű zenekari dal a kottatárak mélyén? Készít - esetleg készíttet - néhány hangszerelést garantáltan első osztályú alapanyagból. Ezt teszi évek óta Kocsis Zoltán, aki Debussy, Rachmanyinov, Bartók, Kodály hangszereléseivel bővíti folyamatosan a repertoárt.

Nem megy ilyen messzire a Metropolitan Opera sztárja, a finn származású Karita Mattila. Sibelius és Grieg dalai nagyrészt zongorára és énekhangra íródtak, de valamennyit maguk a szerzők látták el később zenekari kísérettel. A tizenkilencedik század végéről, a huszadik század elejéről származó 14 dal között van jó néhány, amely zongorás formában is csak alig-alig ismert itthon, míg másokat – például a muszájból, rosszkedvűen, csupán anyagi haszonért elvállalt Peer Gynt színpadi zenéből világhírűvé vált Solveig dalát - az énekes koncertekért nem túlzottan rajongók is jól ismerik. A német dalhagyományt az északi kultúrával finoman ötvöző dalok között vannak könnyűkézzel odavetett „egypercesek” és komoly, hangversenyária méretű remekművek is.

Karita Mattila karrierje az 1983-as Cardiff Énekversenyen aratott győzelme óta töretlen. S bár őt is utolérte a túlterhelésből származó hangszálgyulladás, 92-ben rövid kihagyás után ott tudta folytatni, ahol műtétje előtt abbahagyta. A csúcson. Hangja ezen a 2001-es felvételen is fényesen, telten szól. Meg kell jegyezni, hogy előadásmódja kissé egyhangú, túlzott különbségek nem nagyon hallhatók az egyes dalok karaktere, hangszíne között, de erről elsősorban a komponisták tehetnek. Az Északi fény különös, sápadt, uniformizált depresszióba öltöztet mindent. Az ugyancsak sokat (és nemzetközileg magasan jegyzett zenekaroknál) foglalkoztatott honfitárs, Sakari Oramo, a Birminghami Szimfonikusok zeneigazgatója keze alatt plasztikusan szól a zenekar. Nagy csodák nincsenek, de ide nem is kellenek. Korrekt, érzelemgazdag kíséret egy nagyszerű énekesnő produkciójához.

Ja, és a címben szereplő cipő! Egy interjúban az énekesnő elmesélte, hogy vagy húsz éve hallott egy beszélgetést Birgit Nilssonnal, akit arról faggatott a riporter, hogy milyen jó tanácsot adna a kezdő énekeseknek. Nilsson válasza lakonikus tömörségű volt: szerezzenek be egy kényelmes lábbelit.
Nos, Karita Mattila lábát nem nyomja a cipő.